Szőcs Margit: Madarász Béni, avagy az űrparittyás ajándéka. Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2016. Illusztrálta Kürti Andrea.
Szőcs Margit Madarász Béni, avagy az űrparittyás ajándéka című mesekönyve egy falucska mindennapjaiba enged betekinteni. A címadó szereplőnek és barátainak kalandos eseményeiről értesülünk, legfontosabb jellemzőjük, hogy lehetetlen megjósolni az egyes történetek végét. A lazán összekötött rövid történetek, egy, a megszokottól eltérő térbe kalauzolnak.
Megismerhetjük Guruló Gerebent, akinek két teste van: egy tehetetlen, mely a kerekes kocsiban üldögél változatlanul, és egy láthatatlan, ép teste, mely képes kilépni a kocsiból és szabadon járni. Továbbá Galambdúc Tóbiást, aki a falu felhőtologatója és toronyóramestere, akinek a lába olyan hosszúra nőtt, hogy nem fért el egyetlen házban sem, az egyetlen megfelelő lakhely számára a templom tornya maradt. És persze a főszereplőt, Madarász Bénit, akinek „annyiféle csivitelés, fütty-ár, károgás, vijjogás, turbékolás kergetőzött portája légterében, hogy aki arra járt, azt gondolhatta, a madarak Bábelébe tévedt.”
A lenyűgöző teremtmények kalandjai éppen annyira sokszínűek, mint ők maguk. A történetek nemcsak a gyerekek számára nyújtanak maradandó olvasmányélményt, a felnőtteknek is tanulságosak lehetnek a különböző társadalmi problémák mesei feldolgozásai. Az Aranylázban a verespataki aranybányaprojekt körül forgó vitákkal szembesülünk, a Madárinfluenzában ironikus hozzáállással eleveníti fel a kórral kapcsolatos valós félelmeket és fiktív veszélyeket. A II. Pöcemédesz címet viselő történet az állandó szeméttárolási problémákat és nehézségeket tematizálja, Az unkák című pedig a nyelvalapú megkülönböztetést, a nyelvi intoleranciát, a lingvicizmus jelenlétét problematizálja. Az említett témakörök csak példaként jelennek meg a sokszínűség, a változatosság jegyében – a meséskönyv különlegessége abban is fellelhető, hogy a klasszikus mesétől eltérően nem egy ideális világban találja magát az olvasó, hanem mindennapjaink problémáit dolgozza fel gyerekre szabva.
