"Egyiptomban sem telt mindenkinek piramisra"
Kereső  »
XVIII. ÉVFOLYAM 2007. 1. (471.) SZÁM - JANUÁR 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Manole Mester és Kőműves Kelemen a bankban
Pomogáts Béla
Babérkoszorú a dunai népek színeivel
Mózes Huba
Sicus et nos dimittimus debitoribus nostris
K. Jakab Antal
A feloldozott áldozat
Lászlóffy Csaba
Ködbe vesző szóviccek és kísértethajók
Uzsonnaidő
Hogyan születik meg a mestermű?
Cseke Róbert
Fémek, tehenek
Esti forrás
Nézd csak: majdnem a tenger
(...)
Dan Sociu
Miközben hülye hivatalnoknővel veszekszem,
Egész télen vártam éves fogfájásom
shanghai truelove ltd.
Mi kell egy férfinak -
Uram, tégy erőssé
Uram, add nekem a rövid szoknya erejét
Mondták a tévében
A megvert nő
Ennek az agynak minden szennye
Egyik napról a másikra
Mikor mellbimbóidat szopom
Demeter Ferenc
Ki(be)utazás
Németh Éva
Komédia szünet nélkül
Jancsó Miklós
A piros köves gyűrű
Szőcs István
Kék, szakállas Háry
Terényi Ede
... és összecsendülnek-pendülnek a hangok - Búcsú a MOZART-BARTÓK-évtől
Hírek
 
Terényi Ede
... és összecsendülnek-pendülnek a hangok - Búcsú a MOZART-BARTÓK-évtől
XVIII. ÉVFOLYAM 2007. 1. (471.) SZÁM - JANUÁR 10.

„A világegyetemben nincs véletlen.”

2006-ban ünnepelte a világ Mozart 250-ik, Bartók 125-ik születési évfordulóját. Véletlen egybeesés – gondolhatnánk. Mottónk értelmében viszont: nem az! Ez a két évforduló együtt jelentkezik majd 2056-ban is, akkor már 300 per 150 kerek számok képében. Talán még nagyobb megemlékezéseket híva életre, mint amelyek 2006-ban körülvették e két nagy alkotó SZELLEMÉT. A Kozmosz nem véletlenül „sodorja” egymás mellé az elemeket, különösen nem a korszakalkotó zseniket: sors szerű az ÖSSZEKAPCSOLÓDÁSUK. Ebből születik a kísértés, hogy párhuzamba állítsuk őket, hogy megfelelések után kutassunk és hogy a dolgok titkos mélyére hatoljunk. De az is igaz, hogy mindez lehet játék is, könnyed vagy halálosan komoly, amely segít a titkok mögé látni: MI KAPCSOLJA ÖSSZE MEGNETIKUS ERŐVEL A LÁTSZÓLAG EGYMÁSTÓL MERŐBEN KÜLÖNBÖZŐ ÉLETEKET, ÉLETMŰVEKET?
Tudjuk, hogy „mindenki minden más embertől különböző lény „és hogy” az egyes emberek szellemi alakja az elképzelhető legnagyobb mértékben különbözik”, mindenkiben más szellemén lakózik. És mégis rávisz a belső kényszer, hogy párhuzamokat keressük, hasonlóságokat, sőt mi több, AZONOSSÁGOKAT. A megismeréshez vezető egyik utat Goethe szép szavakkal jellemzi: „Amikor az ember a körülötte lévő tárgyakat észreveszi, önmagára vonatkoztatja őket. S ezt joggal teszi, mert egész sorsa attól függ tetszenek-e neki vagy sem, vonzzák-e vagy taszítják, hasznára vannak-e vagy ártalmára. A dolgok szemléletének és megítélésének ez a természetes módja éppoly könnyűnek látszik, mint amennyire szükséges” –, majd így folytatja – „Sokkal nehezebb feladatot vállalnak magukra azok, akiket erős tudásvágyuk arra ösztönöz, hogy a természet dolgait önmagukban és egymással való viszonyukban vizsgálják, mert hamarosan nélkülözik azt a mércét, amely segítségünkre volt, amikor mint egyszerű emberek a dolgokat saját magukra vonatkoztatva vizsgálták”
Egy éven át foglalkoztatott e két nagy szellem, Mozart és Bartók: afféle „24 hours” élménykeresés volt ez. Mindkettőjükről korábban is többször írtam, sőt a Paramuzikológia c. kötetemben egy rövid írásomban felhívtam a figyelmet egy Mozart-idézésre, amely Bartók III. Zongoraversenyének zárótételében váratlanul megjelenik. A „nincs véletlen” értelmében ez a szándékos vagy akaratlan egyezés rávilágít a két szellem titkos kapcsolatára. De az is feltűnő, hogy bizonyos típusú arcképeik között kifejezésbeli hasonlóságok is feltűnnek. Van egy Bartók-fotó, amely a 31 esztendős alkotóról készült a „nyilvános zenei élettől való teljes visszavonulása” évében és amely ugyanazt az atmoszférát sugallja, mint a Mozartról készült anonim portré az Aranysarkanytú-renddel 1777-ből: papi külső, rendkívül önmagába mélyedő a napi élettől messzire távolodó lélek csendje és magánya sugárzik a nézőre. De feltűnően egybevág a középkorú Bartókról készült híres New Yorki éles metszésű profilkép és Mozart sógorának befejezetlen festménye, amely szintén profilban ábrázolja Mozartot. És a sort még folytathatnánk. De Mozart humora – például az Ein musikalischer Spass- ban, amely már szinte a 20. századi irónia, groteszk karikatúra határát súrolja Bartók műveiben is fel-fel bukkan. Mellette viszont ott van az a felhőtlen örömű szépség-látás is ami Mozart zenéjét egészében áthatja, de amely Bartók sok művéből – például a Három rondó első darabjából is – felénk sugárzik. A hat, Haydnnak ajánlott vonósnégyes disszonanciai éppolyan tudatosak, mint a Bartókéi bő száz évvel később. A mozarti tragikus életérzés Bartók zenéjében kétségtelenül felerősödik, de egytőről fakadó világlátás megnyilvánulásai. a Mozartra jellemző mű-ikerpárban való gondolkodás eszménye Bartóktól sem idegen például Bartók két rapszódiája 1928-ból, vagy a jóval korábbi művek közül a Két kép, a Két prtré és nem utolsó sorban a két utolsó; mű (III. Zongoraverseny, Mélyhegedűverseny) ikerpár jellege. Leveleiket olvasta is az a benyomásunk, hogy a két szellemvilág minduntalan egybecsengő gondolatokhoz érkezik el. Fantasztikus könyv lehetne, amelynek baloldalain Mozart leveleit olvashatnák, a jobboldali lapokon Bartókéit. A 300., illetve 150. születésnapra talán még egy ilyen érdekesség is megszülethetik. Boldog Új Évet kívánok szép Mozart-Bartók muzsikával hadd élvezzük, hogy végre „összecsendülnek-pendülnek a hangok”.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében