"valahol, talán a lélek füstjén"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 08. (718.) SZÁM – ÁPRILIS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Vissza a tudatlansághoz
BONCZIDAI ÉVA
„Az igazán fontos művészet alapja az erős egyéniség” - Beszélgetés Zalán Tiborral
Vida Gábor
Medve
ZALÁN TIBOR
Rettentő magyar vitéz1
Mihai Măniuţiu
Szent György
Szakács István Péter
Esteban Cocinero féltve őrzött titka
HORVÁTH BENJI
Flatbush Zombies: A kedvenc rapdalod
Sol Niger
Salamon pecsétje. (Bevezetés a mágiába I.)
Solymár András
Hála
Kántor Lajos
Erdély térképén: Berlin
Varga Melinda
Versek
Bogdán László
A Zóna
Szántai János
T2: Trainspotting, avagy Danny Boyle kísértetjárása
Péter Beáta
Szinte Portugália
Cseke Péter
Az emlékezet feltámasztása, avagy a 75 éves Gálfalvi György létértelmező tényszemlélete
Miklós Krisztina
Mikulás-kalendárium
Amikor megdobog a szívem
Jakabffy Tamás
Kodály a Maros felső folyásán
Túros Eszter
Egyensúlyhelyzetek
 
Varga Melinda
Versek
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 08. (718.) SZÁM – ÁPRILIS 25.

Himnusz a vágyról

 

            Van-e, ami a távolságot kiszorítsa,

            mint összetapadt

            bőrünk közül a levegőt,

            a vágy meg a törvény, a tett s

            az ige között?

                        (Somlyó György: Psalmus Eroticus)

 

Amikor nem szeretkezünk, van időnk mélázni a létezésen.

Akár a fakírok, akik csak a rezignált szemlélődésben,

a testen kívüli örömben mélyülnek el.

Ez a hangulat olyan, mint a napokig tartó eső,

látszólag céltalan hull, berzenkedik a nyárban,

pedig a levendula-kagylók illatát jött előhívni.

Ebben a városban van néhány külön bejáratú utca,

titkos tizenkilencedik századi kapukkal, amelyeket

csak én látok, a többi járókelő számára ismeretlenek.

Fürge sikló módra kanyarog át rajtuk illatod,

majd vállad, mellkasod, erős combod és izmos feneked íve.

Indiánbőre van az ősznek.

Próbálom megszokni ezeket az alabástrom arcú reggeleket,

a kávé ízét, amelyet nem te főzöl és a reggelit,

amit magamnak rendszerint elfelejtek elkészíteni.

Mint tüzelő nőstényállat vágyom utánad,

s megőrjít a képzet, ha összekulcsolt

combjaink lüktetését s szerelmed

forrófehér folyójának ízét a számban

csak egy pillanatra felidézem.

 

 

Álomvers a városról
és a tengerről

 

A várost egykor tenger ringatta ölén,

zöld, algás, hideg vízben tükröződött

a lovasszobor,

a templom tornya befúródott a mélykék

végtelen hullámokba,

amelyek néha a lakóházak lépcsőit nyaldosták,

a Bánffy-palota erkélyéről dühösen

intett öklével néhány kalóz-tengerész.

Sós nyelvén megforgatta

az állatokat és kisebb gyerekeket nyelt el

feneketlen torka

őszi, esős éjszakákon

a kilátóról egyesek látni vélték,

amint boszorkányok párzanak,

meztelen combjukon lopott csillagok

virítottak vakfehéren, ölükben eltévedt

fiatal tengerészeket tartottak fogva.

A hegyek vize ma is sós,

de dombok dúcain a sóbányák,

és egyéb turistacsalogató természeti látványosságok

mit sem árulnak el erről a veszélyről.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében