infláció
márpedig a legfurcsább üzleteket háború idején
kötik. ezidáig apámnak egyetlen üzlete sikerült jól,
az is azért, mert háború volt, kilencvenes évek és
infláció. pénzromlás, önmagában egy gyönyörű szó.
de akkoriban ez azt jelentette, hogy az ötvenmilliós,
vagy épp az ötvenmilliárdos fizetésért – ki tudja,
felesleges volt a nullákat számolni –, szóval ezért
az elképzelhetetlen összegért, ami épphogy csak
ráfért a papírpénzre, az ember vett egy doboz gyufát.
ha nem ért ki időben a piacra, akkor ennyit sem.
rohantak, ha kézhez kapták a fizetést. apám
történetesen a nagyapámhoz rohant, aki akkoriban
kereskedőként dolgozott. az infláció, ez a csúnya szó,
még azt is jelentette, hogy áruhiány van a boltokban.
az alapvető élelmiszerekért többnyire sorba kellett
állni, de mire apám odaért, amúgy is délután volt,
egyetlen kartondoboz maradt csak a polcon.
száz csomag kömény. a nagyapám kérdésére, hogy
minek ez neked, fiam, fogalmam sincs, mit válaszolt
apám. lehet egyáltalán épeszű választ adni arra,
hogy minek neked száz csomag kömény? kivéve,
ha tényleg kell, de nem kellett, pont kijött a pénzből.
aztán télen, amikor eljött a disznóvágások és a
kolbásztöltések időszaka, már köményért álltak
sorba az emberek a boltokban. és apám csomagonként
elcserélte mindet. dohányért, sóért, tejért, amit adtak érte.
több mint húsz évvel később, ül az ember fia, kezében
egy papírlappal, rajta az egy héttel ezelőtt írt verse.
olvassa, nézi – értékes, nem értékes, percenként változik.
fogalma sincs, hogy kivel köti ezt az üzletet, ha üzlet ez
egyáltalán. legalább azt nem kérdezi meg senki,
hogy minek ez neked, fiam.
egy sötét zsákban
az elkövetett hibáim kiemelkednek a földből, apa,
és szélük lesz. egyik gondolatomba áthallatszódik
a másik – a szomszéd szobában beszéltek így el
egymás mellett anyával.
a gondolatok sértődött fejeit nekem kell majd
simogatnom, mert érdekem, hogy rend legyen
odabent. ha meg is bolondulnának egyenként,
rajtam látszódna meg először.
te minden elkövetett hibám szélébe beütöd
a kezedet, apa. ott lesz könyöködben a
várakozás. persze félni is fogsz egy kicsit.
hogy hiába volt a körültekintő készülődés,
mégse jött helyettem más.
mégis, amikor azt mondod, mondjam el,
mi bánt, te fogsz a szavaimhoz levegőt venni.
Celler Kiss Tamás 1995-ben született Verbászon. Az Újvidéki Egyetemen tanul magyar nyelvet és irodalmat. Sinkó-díjas, a Híd Kör tagja. Első kötete Anyaméh címmel látott napvilágot a zEtna Kiadó gondozásában, 2015-ben.
