"már nem hiszem, hogy nincs igazság"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 09. (719.) SZÁM – MÁJUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
A lírikus szerkezete
Demeter Zsuzsa
„Képes vagyok bárhol, bármikor szellemnek vagy marslakónak érezni magam” - beszélgetés Kun Árpád íróval, költővel
Vörös István
Versek
Vincze Ferenc
Dsida Jenő reloaded
Bogdán László
A Zóna
Haklik Norbert
Mégsem boszorkányság?
SÁRKÁNY TÍMEA
Kölcsönszavak
Celler Kis Tamás
Versek
Juhász Tibor
Meghív-Lak
HORVÁTH BENJI
Versek
Haklik Tamás
Papagájszárnyak
Vida Kamilla
Birtokviszonyok
Nora Gomringer
Versek
Tamás Dénes
(máj kell jackson)
Beretvás Gábor
Ajándék lónak ne nézd a fogát (?)
Bréda Ferenc
THEATRUM TEMPORIS. Levelek az utókornak XIII. levél. A létezés kabaré-színháza
Antal Balázs
Ki?
ANDRÉ FERENC
Diákjegy haza
Krómozott törlesztőrészletek
Jakabffy Tamás
A „miénk”-e Rózsa Miklós?
Portik Blénessy Ágota
Szilánkokból építkezve
 
ANDRÉ FERENC
Krómozott törlesztőrészletek
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 09. (719.) SZÁM – MÁJUS 10.


Juhász Tibor: Ez nem az a környék. FISZ Könyvek – Apokrif Könyvek, Budapest, 2015.

 

Sohasem könnyű a szegénységről, a kiszolgáltatottságról, a nyomor alakzatairól írni, mindig ott motoszkál a közelben a veszély, hogy a szövegek közé beszivárogjon a sajnálkozás, a lesajnálás vagy a lehető legrosszabb: az önsajnáltatás. Ráadásul azért sem egyszerű a feladat, mert már a magyar irodalomban is vaskos hagyománya van az erről való beszédnek, a legnagyobb költőink is gyakorta dolgozták fel a témát.

 

Juhász Tibor kötete azonban izgalmasan kapcsolódik a már meglevő hagyományhoz, úgy formálja meg a málló vakolatok városait, a szemétbűzös utcák belakhatatlan otthonait és a kátyúk furcsa csendjét, hogy jóformán csak részvétlenül, szenvtelenül figyel. Nem épít fel túldramatizált előtörténeteket, hanem kimondottan a bemutatásra, az elbeszélésre összpontosít. Jóformán alig beszélhetünk történésekről a kötetben, a nagyon részletes állóképek dominálnak, ahol a legapróbb kellékek hagyják, hogy a történetek maguktól épüljenek fel a folyamatos kilátástalanság nyelvéből.

 

A kötet öt ciklusból áll, az első ciklus egyfajta bevezető – vagy kivezető – a periféria környezetébe, itt az elbeszélő még jóformán csak megfigyelője a térnek, ahol ember, bútor, épület, hulladék ugyanúgy kelléke a város metabolizmusának. A második ciklusban már aktívabban van jelen az elbeszélő, a lakók viszonyulási lehetőségei kerülnek bemutatásra, a harmadikban a város válik főszereplővé, az épületek, az utcák egymáshoz való kapcsolódásaiba nyerünk betekintést, a negyedik ciklus prózaverseiben az elbeszélő egyre látványosabban van jelen ebben a térben. Az ötödik ciklusban a Kitartó nevű kocsma vendégei jelenítik meg az egész környék szürke és keserű hangulatát, az elbeszélő itt válik végre igazán a gyártelepek közegének részévé.

 

Juhász tudatosan kerüli a szépelgő, óvatoskodó líraiságot, és szándékosan lecsupaszított nyelvet használ, hogy adekvát bevezetést nyújtson a „másnapos épületek, lemerevült sikátorok, szétesett felezővonalak” világának hétköznapjaiba. (Kitartó, 68.)

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében