Poltergeist a Bükkben
Poltergeist în pădurea Făget
Rengeteget fotóztam, saját logikám szerint,
de azt ektoplazmatikus lények nem jelentek
meg a képernyőn. Filmeztem fákon lógó piros-fehér szalagokat,
de a hirtelen támadó szélben már nem
a Morse ábécé vagy más jelrendszer szerint
lebegtek. Sütött a nap és hideg volt.
Vastagon öltöztünk. Azzal a tudattal, hogy
úgyse jutottunk volna el a Bácsba vagy a Hójába,
ahol az ösvényekből Kapuk nyílnak. Hazaúton
rendkívül csalódott voltál és
a legkevésbé sem próbáltad elrejteni.
Minden huszadik lépésnél jött, hogy megfojtsalak,
de a kígyózó ösvény, a kitakart
gyökerek (bükk vagy szilfa) épp elég
furcsán néztek ki a hűvös és fényes délutánon.
Művészfotókat készítettem. Egy hónappal
később nekem büszkélkedtél velük, mintha te
csináltad volna, amíg mentél és vonaglottál,
mint tekergő kígyók. Aztán megálltunk. Nem értetted,
honnan ennyi exotikus név, ennyi törzsbe
vésett, karcolt szám. Neuronjaid
automata tűzre kapcsoltak, itt, a turistahordák
által ismeretlen sűrű közepén. Majdnem
azonnal kiszáradt a torkom, amikor megértettem,
hogy beszippantott az erdő ebbe a furcsa
temetőbe, ahol, ahogy a költő mondaná,
a végelgyengülésben elhunyt lelkek hallgatása
fülsüketítővé vált. Neked is fájt, mintha
egy jövőből küldött fegyver vett volna célba
a kérgekbe karcolt számok, nevek és keresztek közt,
a lomhán lengő lombok alatt, ahol nyugszik
Bobby és Bonnie és Pippi és Jack és ahová a férfiak,
akik már a városban már alig kapnak levegőt, és naponta
megalázzák és cseszegetik őket, jönnek, hogy üvöltsenek
némán, beszéljenek félre és sirassák el Bobby-t, Lassie-t,
Bonnie-t, Pippit, Jacket
Lithium (Kígyótánc)
Lithium (Dansul șearpelui)
Sokat esett. Beázott a cipőm.
54 perce alszol és már nincs
kinek írjak. És hánynom kell
a retorikai fordulatoktól. Ott vagy te,
nyugatról érkező rémálmokkal
és villámokkal és dörejekkel.
Vagy ott vagy a végre
buja álmaiddal, és valami
lelki béke tartja melegen
és frissíti fel leheleted.
Szeretnék beszélni a szerelemről,
de tudom, hogy ez lekötelez. Még
az ilyen kiszolgáltatott, addiktív
csillagjegyűeknek is, mint mi,
facsarja az orrát; fejünkre húzzuk
a takarót, és arra gondolunk:
aki ajándékoz, veszít.
Mégis, bármikor ajándékoznék
neked egy agyagszívet. És
vállalnám, hogy a vidéki, kis
temetőben bomoljak le.
Csak a kék pizsamát viselném.
És a Lithiumot hallgatnám. És
nézném néhány szófogadó rokon
könnyeit, a cigányokét, akik
sosem ütöttek hozzám, a sápadt
körmű nőkét. Mert te alszol,
Patricia, és álmodsz, mint egy
róka vagy mosómedve, szabad vagy,
és az álom messzire sodor
tőlem, át világokon.
Lithium (Kígyótánc)
Lithium (Dansul șearpelui)
Az elmúlt hetekben fedeztem fel,
hogy a szomszédos ivóvízforrásoknak
valóban iható a vize.
Amikor lementem megtölteni a kannákat,
az egyikben egy szemétláda épp
a rottweilerét mosdatta. Szóval,
mondom magamnak, ezt a forrást beszennyezték,
A másik medencéje annyira lyukas,
hogy az utca gorillái nem
füröszthetik benne vérebeiket, amik
épp egy macskán hempergőztek, amit elütött egy kamion, vagy
(egyik nap saját szememmel láttam)
egy vakondon, amit fűnyírógép kaszabolt
össze. Van egy forrás
a blokk mellett, a málna, eper,
hagyma és saláta kertek alatt,
amire még senki sem
tartott igényt. És,
a vodkában a jég mellett ez
számomra a legfontosabb. Fontosabb,
mint a sok szar, amit néhány
nyomorult, kiéhezett mosómedve
hord össze asztal körül a költészetről.
Az Insóból írok neked, kezem
az elszabadult fűnyírógép
fele csúszik.
Paint it black
Láttam felemelt kezeket
köszönteni a halál lobogóit,
láttam gyerektömeget
a kamikazegyárak előtt.
Hallottam megrepedni
a Szfinx koponyáját
egy másik bolygó arcán.
Itt napalmfarmok,
ott termonukleáris bohózat.
Itt egyre ijesztőbb
az ötven éves béke
Ott a csend
a fülbe löki a vért.
Tömzsi tokájáig húzom
a paplant. Lábujjhegyen
vonulok az ebédlőbe. Elrejtem a
kínai tank kulcsát oda,
ahol még én sem találhatom meg.
Energy fools the magician
Ellentmondásosan szorongásos állapot:
füledben egy régebbi Seasick Steve,
de te próbálod nem megadni magad
a ritmusnak és a koffeinnek. Jusson eszedbe,
A mulandóság és a könnyedség
ma depresszióba és megaláztatásba vezetnek,
olyan módon, amit a helóták – liberták,
jobbágyok, peonok – nem értettek volna meg.
Ők a cover girlök, cigiznek és szemeik köré
ráncháló nő, mint
bedrogált pókoké. Műanyajegyeik vannak.
Hatalmas körmeik, amik túl fogják élni őket.
André Ferenc fordításai
A versek fordításai az Ipoteşti-i Emlékház – Mihai Eminescu Nemzeti Oktatási Központ FILIT műfordítói táborában születtek, 2016-ban.
