"meghámozzák magukat a napok"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 11. (721.) SZÁM – JÚNIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Markó Béla
Sms és haiku
László Noémi
A földi és az égi kontrasztjai - beszélgetés Szabó T. Anna költővel, íróval, műfordítóval
Isabelle Poncet-Rimaud
Versek
Kántor Lajos
Markó Béla Korunk-kulcsára (pontosabban: erdélyiségére)
Fekete Vince
Vargaváros
Karácsonyi Zsolt
Az ismeretlen ismerős. A propaganda médiumai a Nagy Háborúban
Sánta Miriám
Versek
Miklya Csanád
Bújócska
Hajós Eszter
Rövidprózák
Stermeczky Zsolt Gábor
A magyar slam poetry két határterülete: hangköltészet és pedagógia
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
De minek eltévedni?
SERESTÉLY ZALÁN
Késés ötnegyvenkor – kilenc árulás
Bakk Ágnes
1945: út az állomástól a temetőig – és vissza
GYŐRFI KATA
A tekintetek mégis találkoznak
Szántai János
Helyből távol, s vissza. Ármos Lóránd úton-állás-pontjai
Marcsák Gergely
Ősz, idegenben
ANDRÉ FERENC
Birkózni a tériszonnyal
Ahogy a csigolyák
Jakabffy Tamás
A második kolozsvári Pikkó herczeg
Túros Eszter
Ceci n’est pas…
 
Miklya Csanád
Bújócska
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 11. (721.) SZÁM – JÚNIUS 10.

„tehát szép is lehet nem csak tragikus

egy szamár 

üvöltése” – Tolnai Ottó

 

Gyerekkorában nevezték el

Dávidnak a zsidót,

mert alacsony volt és vékony

és szerette az állatokat, az

eltévedteknek kitörte a nyakát,

irgalmasságot gyakorolva.

 

Évek óta kint lakott

a Rákóczi híd alatt,

esténként gyerekkoráról

énekelt siratót,

pedig

az első mínuszig biztos nem fog megfagyni.

*

 

Apu mindig azt mondta ne feszítsem

be annyira a seggem mert akkor

kevésbé fog fájni

aztán eltört a fakanál

Apu nem talált másikat

mára vége a verésnek

Anyu mindig a sarokban

kucorgott halkan pityergett

dávidfiamdávidfiam hogy tehetted ezt.

*

 

Anyu megint sír

fényesfehér kapszulákat

tüntet el a szájában

rám néz vizes

szemmel azt mondja

Apunak ne szóljak.

 

Anyu elment sétálni

halkan csukta be maga

mögött a ajtót

a kapurácson túlról odasúgta

dávidfiam számolj el százig

addig keresek egy búvóhelyet.

 

Apu megtalálta a színes

dobozokat amiket

 

Anyu felejtett az asztalon

kérdezi hol van Anyu

nem mondok semmit

az ígéret szép szó

erre felpofoz.

 

Apu kutyákkal keresi Anyut

félek meg fogják enni

Apu rám üvölt

maradjak otthon.

 

Anyut kiszagolták a kutyák

most kórházban fekszik

csövek lógnak ki belőle

amikor bementem hozzá

azt mondta

dávidkirály sosem veszítette el

a bújócskát.

*

 

Apu vasárnaponként

templomba jár vizes szemmel

 

dávidfiam amit elveszítesz

meg kell keresni

később majd megérted.

 

Apu vasárnaponként

templomba jár vizes szemmel

Anyut keresni

nekem meg azt mondta

tanácsra van mindössze szüksége

istentől és Anyut nem is kell

keresni

Anyu csak alszik

mert nagyon fáradt

később majd megérted

ne kérdezz ennyit dávidfiam.

 

Apu nem sejti hogy

tudom Anyu örökre elhagyott

a kerepesibe meghalni vitték

hogy végleg elfelejtsék

mert ez az elszököttek sorsa.

 

Apu vasárnaponként

templomba jár temető helyett

pedig tudja hogy

Anyu a kerepesiben fekszik

inkább nem kérdezek rá

később biztos megértem majd

ezt is.

*

 

morzsolgattam a menetjegyet

menetközben összegyűrtem

csákó lesz majd belőle

a legokatonáknak

hogy védje a fejüket valami

amikor meghalni

indulnak a nappaliért

folytatott háborúba

Apu rám szólt hagyjam abba

összegyűrve nem fogadhatja el az ellenőr.

 

a mellettem ülő bácsi

szeme vizes

óceánokkal könnyezi tele a metrókocsi

ablakát

a mellettem ülő bácsi

büdös

inzulinszag vagy csak simán

alkoholista mondta Apu

amikor leszállt a bikásnál az öreg.

 

mindig kértem Aput hogy jelezzen amikor

átmegyünk

a duna alatt

szerettem a borzongást a felettem lévő víztömegtől

ma viszont elfelejtettem szólni

amikor a szent gellértre

értünk

csak morzsolgattam a menetjegyet

menetközben összegyűrtem

hátha majd csákó lesz belőle

a legokatonáknak és

megvédi a fejüket

a nappaliért folytatott háborúban.

 

a mellettem ülő bácsi otthagyta az illatát

inzulinszag vagy csak simán

alkoholista

beleültem a szagba

víz csöpögött az ablakról

a csendes óceán

vagy az indiai

elázott a menetjegy is

szegény legokatonák meg fognak fázni

amikor meghalni indulnak a nappaliért folytatott háborúba.

*

 

Apu végül fehérre meszelte a hálószobát

olyan fehérre amilyen Anyu karja volt

amikor hazahozták és kiterítették

jobb híján a konyhaasztalon

mielőtt kórházba került.

 

Apu borosüvegbe kapaszkodott

miközben a falat meszelte hátha

az a szobában tartja

a vörösbor

ugyanolyan kimoshatatlan

foltot hagyott a fehér pólón

mint Anyu a falakban

Apu borosüvegbe kapaszkodott

miközben a falat kente és közben

Anyut szidta.

 

Mikor befejezte dobozba rakta Anyát

a virágos vasárnapi ünneplőruhát

a rántotthússzagot

és egy szombati délutánon

a dunába dobta a rákóczi hídról.

*

 

Amikor Apu melléfeküdt végül

a kerepesiben, én ideköltöztem,

hogy esténként énekelhessek

Anyunak siratót, arról, miként

veszítette el végül

dávidkirály is a bújócskát –

fejezte be

dallamtalan hangon dávidzsidó,

majd felvett néhány dekket a földről,

hogy egy elalvás előtti utolsó cigarettát

tekerjen magának.

 

Miklya Csanád 1998-ban született Szegeden. Jelenleg Kiskunfélegyházán tanul, idén érettségizik a helyi Móra Ferenc Gimnáziumban. Lenne oka lövöldözni. 2015 óta ír verseket.





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében