Az Óvárost a vizesárok védi
– azon túl nincs más, csak vízigótok
álomtalan hada, fel- s bemérni
az elkerülhetetlen pusztulást.
Se ki, se be út nem vezet;
s kik őrzik még a holt tudást,
emlékezhetnek a régi napra:
hogy béke volt a víztükör felett
és láthatóvá vált a tegnap arca.
٭
Hektorom, ma kedvező a szél,
a tenger felől fú a réseken,
az öbölben egy vén görög zenél
és társai dalolnak részegen.
Hadvezér, ma kedvező a nap
s ha virradatra nem fordul meg, hátha...
Holnap, meglásd, lesz itt nemulass
– Hektorom, készülj az esti táncra.
٭
A királyom egy este vízre szállt,
az öbölben már várt reá a bárka;
főpapját és ágyasát sem vitte
(bár mentek volna) át a túli tájba.
Uramról semmi hír, mióta itt
az intézményes elmebaj az úr:
múltjából épp kisétál e pórnép,
mely hibáiból sohasem tanul.
A palotát a salétrom benőtte,
bár erkélye a tengerekre nyílt –
ó, vándor, ha e korba tévedsz majdan,
jegyezd fel ósdi barlangrajzait.
Amúgy megvagyunk, panaszra semmi ok:
a rózsáink, a gyermekeink nőnek.
De nem feledem, ahogy nekivágott
nyugodt lélekkel ő a vak időnek.
S lehet, hogy már visszafordult volna,
de háta mögött volt a horizont.
Akadtak, kik azt beszélték róla:
elérte még a messzi Oriont.
*
Eltűnsz majd te is ebből a tájból,
nem marad utánad semmi emlék;
máshová visz majd a híred,
s ami után vágytál, a házad
egy másik városban építették.
Mikor elmész, mint egy hátizsákot,
viszed önnön történeted magaddal.
S az úton, melyen elkísér egy angyal,
elejtesz itt-ott egynéhány szilánkot.
S mert nem maradtál ott, hát nem leszel,
az Óváros sem élhet már tovább
– egy történet, amelynek vége nincs,
bár önmagad beszélted benne el.
Olyan lesz, mint egy film, mely elszakadt.
S ha lemosnád egyszer az út porát,
a városra gondolj, mi megfagyott
és ottrekedt a boltívek alatt
– és arra is, hogy többé nem vagy ott.
Ahol most vagy: tiszta kép a tájról,
egy másik hely látképe nélküled,
üres terek – az Óvárosban, bárhol
jutott volna még egy öröklakás.
Könnyen belátható: nincs nyert ügyed.
Te nem vagy rajta már. És senki más.
٭
Az Óvárost a vizesárok védi.
Az Óvárost nem védi senki, semmi.
Ki mindennap halott, ha él is,
csak az tudja az Óvárosnak útját,
csak az tud oda végképp hazamenni.
