"meghámozzák magukat a napok"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 11. (721.) SZÁM – JÚNIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Markó Béla
Sms és haiku
László Noémi
A földi és az égi kontrasztjai - beszélgetés Szabó T. Anna költővel, íróval, műfordítóval
Isabelle Poncet-Rimaud
Versek
Kántor Lajos
Markó Béla Korunk-kulcsára (pontosabban: erdélyiségére)
Fekete Vince
Vargaváros
Karácsonyi Zsolt
Az ismeretlen ismerős. A propaganda médiumai a Nagy Háborúban
Sánta Miriám
Versek
Miklya Csanád
Bújócska
Hajós Eszter
Rövidprózák
Stermeczky Zsolt Gábor
A magyar slam poetry két határterülete: hangköltészet és pedagógia
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
De minek eltévedni?
SERESTÉLY ZALÁN
Késés ötnegyvenkor – kilenc árulás
Bakk Ágnes
1945: út az állomástól a temetőig – és vissza
GYŐRFI KATA
A tekintetek mégis találkoznak
Szántai János
Helyből távol, s vissza. Ármos Lóránd úton-állás-pontjai
Marcsák Gergely
Ősz, idegenben
ANDRÉ FERENC
Birkózni a tériszonnyal
Ahogy a csigolyák
Jakabffy Tamás
A második kolozsvári Pikkó herczeg
Túros Eszter
Ceci n’est pas…
 
ANDRÉ FERENC
Ahogy a csigolyák
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 11. (721.) SZÁM – JÚNIUS 10.


Horváth Imre Olivér: Nem szimpátia. Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2016.

 

Hogyan lehet elbeszélni a húsban motozó szorongást? Meddig tart a nyelv mint testrész és honnantól lesz eszköz? Horváth Imre Olivér már a kötet címében játékra hív, a nem szó kettős jelentésével egyszerre tagadja a szimpátia lehetőségét, illetve a nemiség irányába is tereli azt. Bár szövegeiben alapvetően a beszélt nyelvet poetizálja, azért helyenként beszivárog a versek szövetébe a holdfény, a tejköd, a liliomok és a vér. Nem fél nevén nevezni a dolgokat, tudatosan piszkálgatja a tabukat, ahol csak éri, és tudja, hogy a humor akkor jó, ha az halálosan komoly. A gothic hangulattal némiképp rájátszik a tizenkilencedik századi penny dreadfulokra, azonban kellő figyelemmel emeli át a viktoriánus kor regiszteréből napjaink kontextusába.

 

A kötet három ciklusból áll, az elsőt Henry James-, a másodikat Bram Stoker-, a harmadikat Charlotte Brontë-idézetekkel fémjelzi. Az első ciklus­ban az átjárást képezi meg Debrecen és London között, a két tér konkrét és szimbolikus funkciója közötti oszcillációt, a másodikban az írásra való reflexió kerül fókuszba, az identitás elbeszélésének igénye, valamint a megfogalmazhatatlanság lehetetlensége: a nyelv előbb-utóbb úgyis cserben hagy és szomjasan, mint egy vámpírt. A harmadik ciklus a nemiség, a testiség, illetve a biológiai és társadalmi tényezők között létrejövő feszültség által megképződő problémákat tárgyalja. A hétköznapok szorongásait teszi meg a „horror” történetek fő karaktereivé, nem csak a külső tényezők marcangolnak, belülről az apró frusztrációk bontják szét a testet. Helyenként pedig ugyanolyan távolságtartó megfigyelőként figyelemmel tekint önmagára, mint Lancelotra, Grendelre vagy Meduszára.

 

Kötelességének érzi azt a világot leírni, ahol „idegen testem/ éppúgy része az ő testének, mint a szorongás” (Az Anglász 2.). A kötet szereplői bizonyos értelemben olyanok mind, mint Frankenstein teremtménye: hiába vannak tisztában saját identitásukkal, a társadalom még nem áll készen, hogy csak úgy elfogadja őket. Márpedig néha mindannyian olyanok vagyunk egy kicsit.

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében