"meghámozzák magukat a napok"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 11. (721.) SZÁM – JÚNIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Markó Béla
Sms és haiku
László Noémi
A földi és az égi kontrasztjai - beszélgetés Szabó T. Anna költővel, íróval, műfordítóval
Isabelle Poncet-Rimaud
Versek
Kántor Lajos
Markó Béla Korunk-kulcsára (pontosabban: erdélyiségére)
Fekete Vince
Vargaváros
Karácsonyi Zsolt
Az ismeretlen ismerős. A propaganda médiumai a Nagy Háborúban
Sánta Miriám
Versek
Miklya Csanád
Bújócska
Hajós Eszter
Rövidprózák
Stermeczky Zsolt Gábor
A magyar slam poetry két határterülete: hangköltészet és pedagógia
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
De minek eltévedni?
SERESTÉLY ZALÁN
Késés ötnegyvenkor – kilenc árulás
Bakk Ágnes
1945: út az állomástól a temetőig – és vissza
GYŐRFI KATA
A tekintetek mégis találkoznak
Szántai János
Helyből távol, s vissza. Ármos Lóránd úton-állás-pontjai
Marcsák Gergely
Ősz, idegenben
ANDRÉ FERENC
Birkózni a tériszonnyal
Ahogy a csigolyák
Jakabffy Tamás
A második kolozsvári Pikkó herczeg
Túros Eszter
Ceci n’est pas…
 
Túros Eszter
Ceci n’est pas…
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 11. (721.) SZÁM – JÚNIUS 10.


László Hajnalka csíkszeredai képzőművésznek a közelmúltban két helyszínen is látható volt egyéni kiállítása. A Partiumi Keresztény Egyetemen szervezett tárlatát követően a Csíki Székely Múzeum Kossuth utcai galériájában mutatkozott be alkotásaival.

 

Grafikus, reklámgrafikus. Munkáit letisztultság, tömörség, minimalista megoldások jellemzik. Alkalmazott grafikái, digitális fotómanipulációi, fotografikái egyaránt karakteres művészről árulkodnak, aki egyszerűen fogalmaz, lényegre törően, nem mellőzve a dekoratív megoldásokat sem.

 

Jellegzetes technikája, olyan motívumszerűen visszatérő képi elemei, mint a lufik vagy az emberi test, az emberi arc folyamatos középpontba helyezése, fotografikusan szürreális beszédmódja teszik emlékezetessé munkáit.

 

A valóság és fikció közti átjárás vizuális lehetőségeivel foglalkozik. Könnyedén jár-kel képeinek terében, a képek teremtette különféle dimenziókban, úgy hoz létre szokatlan helyzeteket, úgy nézi fejjel lefelé a világot, úgy manipulál képeivel, hogy mindez természetesnek hat. A rajz időnként fotóba tűnik, a fotószerű nem mindig az, aminek látszik. Játék. Kísérletezés. Identitáskeresés. Jelenidejűség. A letisztult, legtöbbször sima felületek játékából létrehozott, tónusaiban is harmonikus kompozícióit apró, pontosan kijelölt, határozott megoldásokkal ellenpontozza –  geometrikus formákból építkező, gyakran szecessziós növényi ornametikákat idéző  dekoratív felületeivel, pirosaival. Viszonylag szűk színskálán mozog. A fekete-fehérek, a szépiás hatású barnás tónusok uralják képeit, melyeket a virágos részletek, tűzpiros lufik, a lézerhatású, pontozott vörös szívecskék vagy a finom rárajzolások tesznek üdítően izgalmassá.

 

A testtel foglalkozik, az arccal. Térrel és idővel. Különböző nézőpontokat helyez egymásra vagy egymás mellé. Legtöbbször alig észrevehető átjárásokat teremt mintázataival. A felszíni tereket járja be, miközben a mélységet kutatja – illuzórikus helyzeteket tesz valószerűvé. Így találkozik művészetében Magritte és Lichtenstein, a realista portréfestészet Gabrielle d’Estrées és nővérével. Személyes élményekből, állapotokból kiindulva klasszikusokat hoz játékba a digitális technika segítségével. Elegáns és vagány.

 

A testtel foglalkozik – mintha a képi manipulációs lehetőségek versengenének itt olyan érzéki élményekkel, mint egy mellbimbó látványa vagy a bőr pórusainak valószerűsége –, nagyon érzékeny az egyensúly, amelyben ez a kettősség érzékelhetővé válik, ugyanakkor mindez attól lesz igazán izgalmas, trükkös, hogy bármikor visszájára fordítható, vállfára akasztható.

 

Minimalistán gazdag textúrái, időnként márványszobrok hideg fehérjeit is felidéző testábrázolásai kristálytiszta felületeken rendeződnek egységbe. Így, egyfajta távolságot tartva válhatnak hozzánk közelállóvá. Fura paradoxonok játékába keveredünk. Rabul ejthet valószerűségével, de könnyen tovább is billenthet idegenül ható talányaival, konkrétságuk ellenére bizonytalan képi állításaival.

 

Véleményt mond, állást is foglal a világ és a világ dolgairól, de nem kényszerít komolyságra, a legszorultabb helyzetből is látszólag egy-két mozdulattal kilábalhatunk.

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében