Városi reggel
(Städtische Frühe)
Reggeli szürkületben a sietők.
Az emberek sohasem idegenebbek
mint ebben az órában: mert váratlanul
láthatóvá lesz
tevékenységük értelmetlensége.
Céltalanságtól űzve
sóváran vetik magukat
táblázatokra és kvadránsokra
lajstromokra számjegyekre görbékre
kontókra.
Álmaik egy sarokban állnak
összecsukva megőrizve
szabadabb elérhetetlen
napokra.
Stallschreiber utca, Berlin
(Stallschreiberstraße, Berlin)
Egy utcában, amely
már nincs. Egy városban,
amely nem létezik többé.
A gyermek egy állattömő
műhelyét keresi fel.
Félig kábultan a formalin gőzében
mindenféle múmia között.
Üveges szemükből
a Semmi hunyorít felém.
Az öreg állatnyúzó egy macska
koponyájával ajándékoz meg. Otthon
egy ládába rejtem.
Semmit sem tudok Yorickról.
És a hozzátartozó Hamletet
gyanútlanul improvizálom
azóta – egy olyan világban,
amely nemsokára
nem lesz többé.
Alvás
(Schlaf)
Az évszázad álmát
látod
mihelyt
hivatalos árnyakról álmodsz
Arcukat sohasem mutatják
csupán az igazolványukat
és korábbi múltakból
jól ismert
taglejtéseiket
Megmutatják neked
a félelmedet és a rettegésüket
mélyre vert
karók
– gyomorfalon és reménységen át –
országod talajába
Ekkor menekülni akarsz
vagy legalább felébredni de hogyha
sikerülne is
régóta körülállják az ágyad
mert egyikük sem
az évszázad álma
Poéták
(Poeten)
Nevünket halhatatlan városok
nevével kötöttük össze,
taverna eterna, szakrális bárokkal
és prozodikus bordélyházakkal,
csábító temetőkkel,
elhunyt szépségek képtáraival,
arénákkal, antik árnyékszékekkel,
halhatatlanságra törekedve
a helytörténet
egyetlen lábjegyzetében.
Például Zürichre gondol?
Therme in Bath, Anglia
(Therme in Bath, England)
Víz buzog fel
a pokolból, háromszáz méterről
a kövezet alól. A kénszag
jelzi ezt. Már a rómaiak
gyanakodtak a forrásra,
és a bugyborékoló torokhoz
Gorgóarcot társítottak.
Pára gomolyog a nyitott szájból,
kapkodó mormogás,
któnikus halandzsa,
fáradhatatlan de profundis.
A mélységből hívja
díjtalan belépésre
a romlás híveit.
A pataknál
(Am Fließ)
Tétován áramlik tova
az idő ellenében. Nincs célja,
szándéka, sem terve,
nem ámít. Te, amott fönt
a kis hídon,
azonban úgy véled, magad is
tovasodródsz a vízzel; rabul ejt
az illúzió, hogy elvisz
földi léted
ürességéből.
Kétszer nem élheted meg
ezt a pillanatot,
Hérakleitosz szerint.
Fényképészet
(Aus der Abbildnerei)
A fényképek
világában már antiknak
számítunk. Minden arcon előre
megformált archaikus mosoly ül.
Mindenki önmagának
a szobra.
A kartonlapon
az idő végleg megáll,
mialatt a magunkfajta már
tovabotorkált
az élet
áldatlan valótlanságába
árkonbokron túl.
A chip
(Der Chip)
A fecskendővel
a vérbe és az agyba jut.
Ettől kezdve már mások
gondolkodnak helyetted. Ama csinos
nő a központban, álruhás
számítógépkezelő, mosolyra
késztet vagy más egyébre, amit
sohasem akartál,
és sohasem tettél. Egy napon,
mint akit vétke alól felmentettek,
egyszerűen lekapcsolnak.
Benő Eszter fordításai
Günter Kunert németországi költő, író. Berlinben született 1929ben. Rendkívül termékeny szerző: több mint félszáz verseskötete és számos prózakötete jelent meg. Életműve sokszínű: verseken kívül írt elbeszéléseket, esszéket, önéletrajzi írásokat, regényt, drámát, aforizmákat. Grafikusként is ismert. Szépirodalmi munkásságát számos díjjal tüntették ki, többek között Georg Trakldíjjal, Heinrich Heinedíjjal, a Német Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével és az EU Prix Aristeion díjával. Egyesült államokbeli és olaszországi egyetemek díszdoktora. A külhoni német PENklub elnöke.
