"aki hisz még, az hiszi el"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 13. (723.) SZÁM – JÚLIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Posztmese
Balázs Imre József
Az alapító eseményektől a „trianoni Hamlet”-ig – beszélgetés Térey Jánossal
Szőcs Géza
Assisi történet
KABDEBÓ TAMÁS
Időzítés
Urbán Gyula
Egzegézis
GÜNTER KUNERT
Versek
Cseke Péter
Életem hanyatlóban van már, mint az alkonyi nap. „Öröm és szenvedés” az 1937-es Dsida-évben
Haklik Norbert
Vandam szerint a világ
Szőllőssy Balázs
Versek
Weeber Luca Borbála
Versek
Gerlei Dávid
Versek
Varga Borbála
hivatal
ANDRÉ FERENC
Húsig rágott közhely,
CSENDER LEVENTE
Folyami emberek
Ady András
Versek
FISCHER BOTOND
Columbuli
Papp Attila Zsolt
Hogyan nem találkoztam Alain Delonnal a TIFF-en
GYŐRFI KATA
Távoli közelségek
Péter Árpád
Cseke Péter erdélyi jelen-létei
Soós Amália
Haiku ajkú líra
László Noémi
Az érzés, amikor nyolcadikban könyved jelenik meg…
Jakabffy Tamás
Kodály-esemény, Kodály-ünnep
Túros Eszter
Szkafanderes idill
 
Szőllőssy Balázs
Versek
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 13. (723.) SZÁM – JÚLIUS 10.

Unom a posztapokalipszist

Unom a posztapokalipszist, és

szarok a dzsentrifikációra: kellene

latin szó arra is, ahogyan elejtesz

dezinformációkat, ahogyan építesz limest, hendzset

maradék autóalkatrészből, ahogyan illegális

templomokat vájnak kősziklákba; arra, hogy hogy lehet

fenntartani a bomló diktatúrát:

 

amikor nem jó, de tartható a helyzet.

Az utcákon nem minden lámpabúra égett ki,

nem minden köztéri vécét zártak be,

a juharfák ugyanúgy felvirágzanak, a gesztenyék

ugyanúgy el vannak ültetve – ugyanúgy nem

virágzanak, mint negyven éve.

 

Amikor épp unom: a kiégett roncsokat, unom az utcáról utcára,

városról városra egyre szánalmasabban somfordáló főszereplőt,

unom a furgont, a vegyi fegyvert, unom

a zöld árnyékot, a parlament oldalán, unom az előrelátó,

előre kiégő jóslatokat, unom a zombikat, a vámpírokat

nem unom, de unom a megfilmesítést, unom a várakozást,

unom az apokalipszist, a motorizációt,

unom a kendővel takart arcú gonoszt, unom a frissen borotvált

politikust, unom a borostát, hogy hogy lehet

fenntartani a bomló diktatúrát.

 

 

Átmeneti vereség a Langerhans-szigeteken

Mint valami kibaszott gyógyszert, nyomom a zérókólát,

az émelyítő, álcukrosszirupot magamba, megszokom

az édesítős kávét, a megjegyzéseket, hogy kérem, rákkeltő,

az édesítőmentesen is iható kávét, itt kérem, Keleten,

 

háború zajlik a szénhidrátszintek robbanásai,

a gluténmentes fénycsóvák között, a dióallergén torkolattűz

lezárja, mentesít vagy felhatalmaz, a Berthollettia excelsa

védelmi zónáiban, a sustorgás, a felvigyázás pusztító hátterében

 

háttérországot építünk, az alacsonyan szálló vércukorszintek,

az inzulinbombák között, az intolerancia ellenére,

kimenteni valamit: a belső elválasztás

szabadhozzáférhetőségét. Tervezett, de egyértelmű

visszavonulás a Langerhans-szigetekről, a vérvörös éjszakákból

a vérvörös éjszakákba, a hemoglobin átitatása

újfajta szerekkel; bármilyen kordont is építünk, így is, és úgy is

harántirányú, halványfehér csíkokat hagyunk magunk után.

 

a tudatos politoxikomán1

mértékletes.

koffeinházirendje van.

felméri az igényeit, és a végén nullára jön ki.

váltogatja a pörgető és a nyugtató szereket

és mindenből csak egy kicsit tol.

 

szoktatja szemét a fényhez.

 

Uruguayban megtörik az átkot

Van egy ember: megérkezik.

Az út végén egy bambuszfára lel.

Van egy állat: megszületik.

A bambuszfához labdajáték kell.

Van egy gyermek: középen áll,

a lambda-hullámok közt

kirakósozik, egy asszony:

semmit nem csinál – hosszú

a part üres, már rég volt világbajnok,

az asszony egyszer szült egy gyermeket,

és fekete kendőbe burkolózott;

az ember egyszer lőtt egy állatot,

és megpróbálta elszállítani,

 

a vertex meredek tranziensek,

a találkozás megjósolhatatlan,

a théta meredeken emelkedik

Uruguayban – az álom megtörik,

az út végének esélye csekély.

 

Uruguayban megtörik a ritmust.

Uruguayban meglebben a függöny.

Uruguayban valami még látszik.

Uruguayban valami már látszik.

 

1 Pál Vandával, Szőllőssy Kristóffal, Hyross Ferenccel és
Horváth Veronikával közösen írt vers

 

 

Szőllőssy Balázs költő, szerkesztő, fordító 1981-ben született Budán, ahol jelenleg is él. A Fiatal Írók Szövetségének titkára. Kötet: A szabadság két jelentése, Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2010. Második kötete idén ősszel jelenik meg.





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében