Szürke
A reggel lehet-e még ennél is hidegebb?
Ablakom felett a fenyő tüskéi
egyre szürkébbek,
pont mint a hajnali öleléseink,
és a telefonkábelt elvágó tujáim.
Az arcok már nappal sem élnek,
csak a pirosító és a rúzs.
A ház előtt a sárgás ciprusok is
egyre szürkébbek,
pont mint az éjjeli takaróm,
miközben rólad álmodom.
Álmomban vigyorogsz, mint a vadalma,
fürdőruhában vagy, és a fenekedet nézem,
de ébredéskor megcsap az a
jellegzetes, szürke szag,
és megint hajszárítózni kell a zárat.
Freskó
Fagy a fűtött templomban,
legyek az orgonán téli álmot alszanak,
a pedálsorba söpröm őket.
Egy perc elcsendesedés közben
buszok jönnek az ablakon,
menetrend szerint fújnak koszos meleget.
Így csak az elmúlás nem olvad el.
De a jégcsap az ujjamon (amiért
itt nem érzem, hogy marad moll,
vagy inkább pikárdiai terc),
és maga az ujjam is elmúlik majd,
és nyugi, az is, hogy fiatalok vagyunk még,
hogy eljegyezzelek, de cserébe, sajnos,
mi magunk is.
Csend, még a legyeket sem hallani.
Mindenki némán,
hamisan énekel, cukrospapírt csörget,
jegygyűrűt vesz, ujjra húzza vagy folyóba dobja,
születik, szül, temet, meghal, feltámad
egy perc alatt.
Így a tiszta templomfalakra
épphogy felfér a pillanat.
Lépj hátrébb, hogy legalább egy részét lásd,
rajta vagyok én is. Csak ne pislogj.
Sivatag
Apa néha amerikai elnök
anya néha könnyesen
a kamerába vigyorgó feminista
„viva la vulva” táblával a kezében
de legtöbbször apa József
és anya Mária
a sivatagban kiisszák
egymás elől a tömlőt
együtt döcögnek a
bizonytalanság szamarán
Gerlei Dávid 1998-ben született Tatabányán. A Tatabányai Árpád Gimnázium végzős tanulója. Családjával Dadon él, ahol református kántorként szolgál.
