"aki hisz még, az hiszi el"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 13. (723.) SZÁM – JÚLIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Posztmese
Balázs Imre József
Az alapító eseményektől a „trianoni Hamlet”-ig – beszélgetés Térey Jánossal
Szőcs Géza
Assisi történet
KABDEBÓ TAMÁS
Időzítés
Urbán Gyula
Egzegézis
GÜNTER KUNERT
Versek
Cseke Péter
Életem hanyatlóban van már, mint az alkonyi nap. „Öröm és szenvedés” az 1937-es Dsida-évben
Haklik Norbert
Vandam szerint a világ
Szőllőssy Balázs
Versek
Weeber Luca Borbála
Versek
Gerlei Dávid
Versek
Varga Borbála
hivatal
ANDRÉ FERENC
Húsig rágott közhely,
CSENDER LEVENTE
Folyami emberek
Ady András
Versek
FISCHER BOTOND
Columbuli
Papp Attila Zsolt
Hogyan nem találkoztam Alain Delonnal a TIFF-en
GYŐRFI KATA
Távoli közelségek
Péter Árpád
Cseke Péter erdélyi jelen-létei
Soós Amália
Haiku ajkú líra
László Noémi
Az érzés, amikor nyolcadikban könyved jelenik meg…
Jakabffy Tamás
Kodály-esemény, Kodály-ünnep
Túros Eszter
Szkafanderes idill
 
Gerlei Dávid
Versek
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 13. (723.) SZÁM – JÚLIUS 10.

Szürke

A reggel lehet-e még ennél is hidegebb?

Ablakom felett a fenyő tüskéi

egyre szürkébbek,

pont mint a hajnali öleléseink,

és a telefonkábelt elvágó tujáim.

Az arcok már nappal sem élnek,

csak a pirosító és a rúzs.

A ház előtt a sárgás ciprusok is

egyre szürkébbek,

pont mint az éjjeli takaróm,

miközben rólad álmodom.

Álmomban vigyorogsz, mint a vadalma,

fürdőruhában vagy, és a fenekedet nézem,

de ébredéskor megcsap az a

jellegzetes, szürke szag,

és megint hajszárítózni kell a zárat.

 

 

Freskó

Fagy a fűtött templomban,

legyek az orgonán téli álmot alszanak,

a pedálsorba söpröm őket.

Egy perc elcsendesedés közben

buszok jönnek az ablakon,

menetrend szerint fújnak koszos meleget.

Így csak az elmúlás nem olvad el.

De a jégcsap az ujjamon (amiért

itt nem érzem, hogy marad moll,

vagy inkább pikárdiai terc),

és maga az ujjam is elmúlik majd,

és nyugi, az is, hogy fiatalok vagyunk még,

hogy eljegyezzelek, de cserébe, sajnos,

mi magunk is.

Csend, még a legyeket sem hallani.

Mindenki némán,

hamisan énekel, cukrospapírt csörget,

jegygyűrűt vesz, ujjra húzza vagy folyóba dobja,

születik, szül, temet, meghal, feltámad

egy perc alatt.

Így a tiszta templomfalakra

épphogy felfér a pillanat.

Lépj hátrébb, hogy legalább egy részét lásd,

rajta vagyok én is. Csak ne pislogj.

 

 

Sivatag

Apa néha amerikai elnök

anya néha könnyesen

a kamerába vigyorgó feminista

„viva la vulva” táblával a kezében

de legtöbbször apa József

és anya Mária

a sivatagban kiisszák

egymás elől a tömlőt

együtt döcögnek a

bizonytalanság szamarán

 

 

Gerlei Dávid 1998-ben született Tatabányán. A Tatabányai Árpád Gimnázium végzős tanulója. Családjával Dadon él, ahol református kántorként szolgál.





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében