"aki hisz még, az hiszi el"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 13. (723.) SZÁM – JÚLIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Posztmese
Balázs Imre József
Az alapító eseményektől a „trianoni Hamlet”-ig – beszélgetés Térey Jánossal
Szőcs Géza
Assisi történet
KABDEBÓ TAMÁS
Időzítés
Urbán Gyula
Egzegézis
GÜNTER KUNERT
Versek
Cseke Péter
Életem hanyatlóban van már, mint az alkonyi nap. „Öröm és szenvedés” az 1937-es Dsida-évben
Haklik Norbert
Vandam szerint a világ
Szőllőssy Balázs
Versek
Weeber Luca Borbála
Versek
Gerlei Dávid
Versek
Varga Borbála
hivatal
ANDRÉ FERENC
Húsig rágott közhely,
CSENDER LEVENTE
Folyami emberek
Ady András
Versek
FISCHER BOTOND
Columbuli
Papp Attila Zsolt
Hogyan nem találkoztam Alain Delonnal a TIFF-en
GYŐRFI KATA
Távoli közelségek
Péter Árpád
Cseke Péter erdélyi jelen-létei
Soós Amália
Haiku ajkú líra
László Noémi
Az érzés, amikor nyolcadikban könyved jelenik meg…
Jakabffy Tamás
Kodály-esemény, Kodály-ünnep
Túros Eszter
Szkafanderes idill
 
Soós Amália
Haiku ajkú líra
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 13. (723.) SZÁM – JÚLIUS 10.

Fekete Vince: Szélhárfa. 99+1 haiku. Gutenberg Kiadó, Csíkszereda, 2016.

 

 

Fekete Vince legutóbbi, haikukat tartalmazó kötete kiszerelésében jól szerkesztett, elegáns, kézhez álló könyv, amely mintha folyamatos újraolvasásra szólítaná fel az olvasót. Újraolvasásra, nemcsak a klasszikus kötött formának, a precízen betartott ritmusnak köszönhetően, amelyben az üzenet első olvasásra könnyen elrejtőzhet, hanem Láng Orsolya fehér–fekete illusztrációinak köszönhetően is, amelyek a szó szoros értelmében ki-egészítik a versek tartalmi mondanivalóját. Két egymás mellett álló, minimalizmusában és lényeglátásában egyformán kötött formai világ (egyfelől a japán versforma, néhol magyaros ízekkel, másfelől Láng immár megszokott stílusában a rajz) várja az olvasót, és a jelentések a kettő közötti állandó mozgásban, átjárásban bontakoznak ki.

 

Nehéz, szinte lehetetlen egy haikukötet kapcsán domináns témákat vagy központi motívumokat kiemelni, hiszen minden vers maga a teljesség: a kimondhatatlan, vagyis az, amit a forma nem enged kifejezni, összefonódik a nyelvi bravúrral. A megértés szempontjából az sem lényeges, hogy milyen sorrendben olvassuk a szövegeket. Kezdhetjük a mélyen emberi-pszichológiai dimenziókat feltáró Identitás című verssel („Végül is eddig/vajon hány önmagadból/vetkőzhettél ki?”), hogy eljussunk a Mint („Mint ahogy suhan/a felleg át az égen./Úgy az életünk.”), az Emberélet („Hangya mászik egy/fűszálon, hegyére ér -/az földre hajlik.”) vagy a Halál? („Egy elnyújtott to-/rokhang a csillagos ő/szi éjszakában.”) című versekben a halálnak, elmúlásnak több szólamú megfogalmazásaihoz. A kötet nem más, mint a humánum mélységeinek sokféle megfejtésére tett próbálkozás: az emberi kapcsolatok, a hiány, az egymásrautaltság, a transzcendencia a költői nyelvben (részben a választott forma követelményeinek megfelelően) természeti képekké feszülnek („Arc: Jégeső után/a veteményeskert -/leborotválva.”), a természetleírások emberi tulajdonságok megszemélyesítései („Nyár: Zuhog az eső./Simogatni tanulja/az ég a földet.”) Ember és természet szervesen együtt van mind a megfigyelésben (ahogyan a költői pillantás képes a természeti mozzanatokban a tudat számára valami állandóságot megragadni), mind a kifejezésben, aminek Fekete Vince megtalálja az eszközeit.

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében