"aki hisz még, az hiszi el"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 13. (723.) SZÁM – JÚLIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Posztmese
Balázs Imre József
Az alapító eseményektől a „trianoni Hamlet”-ig – beszélgetés Térey Jánossal
Szőcs Géza
Assisi történet
KABDEBÓ TAMÁS
Időzítés
Urbán Gyula
Egzegézis
GÜNTER KUNERT
Versek
Cseke Péter
Életem hanyatlóban van már, mint az alkonyi nap. „Öröm és szenvedés” az 1937-es Dsida-évben
Haklik Norbert
Vandam szerint a világ
Szőllőssy Balázs
Versek
Weeber Luca Borbála
Versek
Gerlei Dávid
Versek
Varga Borbála
hivatal
ANDRÉ FERENC
Húsig rágott közhely,
CSENDER LEVENTE
Folyami emberek
Ady András
Versek
FISCHER BOTOND
Columbuli
Papp Attila Zsolt
Hogyan nem találkoztam Alain Delonnal a TIFF-en
GYŐRFI KATA
Távoli közelségek
Péter Árpád
Cseke Péter erdélyi jelen-létei
Soós Amália
Haiku ajkú líra
László Noémi
Az érzés, amikor nyolcadikban könyved jelenik meg…
Jakabffy Tamás
Kodály-esemény, Kodály-ünnep
Túros Eszter
Szkafanderes idill
 
Túros Eszter
Szkafanderes idill
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 13. (723.) SZÁM – JÚLIUS 10.


Tompa Bors Eszter csíkszeredai képzőművésznek június 15-én nyílt kiállítása a Csíki Székely Múzeum Kossuth utcai galériájában. A Temesváron végzett fiatal alkotó bizarr festőiségével hívja fel magára a figyelmet, egymástól idegen festésmódok furcsa párosításaival. A temesvári iskolát idéző könnyedségével, a saját karakteréből fakadó spontaneitásával, környezetét gyakran bipolárisan észlelő és strukturáló, technikai megoldásaiban szélsőségeket folyton összemosó, egymásra helyező kompozícióival legtöbbször olyan életképeket, helyzeteket rögzít, melyek életének mostani időszakát meghatározzák. Ez most legfőképpen az anyaság, amely egy egész sorozatot eredményezett. Az Anyák kisméretű festményei naplószerű intimitással tematizálják a születés, szülés, anyaság, gyermekkor, otthon, család különböző megélt vagy vágyott állapotait, megközelítve annak mélységeit. Tompa Bors Eszter itt egyfajta képi kutatómunkát végez: egy-egy megélt pillanatot, konkrét tapasztalatot láttat, olyan részletekre fókuszálva, melyek nem csak szokatlan kompozíciókhoz vezetnek, hanem helyzetbe hoznak olyan képi elemeket, melyek az egész szempontjából mellékesnek is tűnhettek.

Az emberi kapcsolatok érdeklik, ahogy születés és halál közt alakulnak, közelednek, távolodnak, mélyülnek, átrajzolva határaikat. Ebbe sok minden belefér. A képek terébe is, a spray-től az olajig, a festőhenger dekoratív mintázataitól, a stencilekre emlékeztő, sablonosan megfestett fekete állatfiguráktól, a vásznon való kísérletezésekig, a víz- és olajalapú festékek találkozásából adódó, áttűnéses hatású, véletlenszerűen alakuló mintázatokig, a vízfestéktől az aranyig, az elnagyolt foltoktól, legtöbbször élénk színfelületektől a vékonyvonalú rajzokig, a síkszerű, kidolgozatlan, gyerekrajzokra emlékeztető formákig és figurákig, vagy a részleteikben is felismerhető realisztikus portrékig, szempárokig, a sima felületektől a vastagon felvitt festékrétegek háromdimenziós textúrájáig.

Annak ellenére, hogy minden alkotás egy-egy konkrét képet, pillanatot is láttat, nem feltétlenül ez adja meg a munkák kiindulópontját. Az alkotás iránya is kettős, időnként a valóság felől, máskor a kép felől indul, festői foltokból, spontán ecsetjátékból vagy egy-egy vonal különös ritmusából, és kiszámíthatlan, hogy hová érkezik, hogy a derűs játék, kísérletezés milyen irányt vesz, milyen élményt hoz felszínre és milyen intenzitásban.

Itt nem meglepő, ha rajzfilmfiguraként az űrbe vetődünk, ha Síva-pózban diótörők kánkánoznak, ahogy az otthont kereső szkafanderes család idillje sem.

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében