Helikon - Irodalmi folyóirat

Uram tekints le ránk
Ürül a tarisznyánk
Lábunk alatt elfogy az út
Apad a forrás a sóvárgás-kút
Nem nézünk vissza megyünk előre
Lépünk kavicsra kóbor kőre
Fázunk olykor nagy a melegünk
Csillagpázsitra leheveredünk
Holt tárgyak lelke lebeg felettünk
Szenvedünk-e vagy csak szenvelgünk?
Rejtőzünk z(akónyi) hallgatásba
Botlunk szürkülő kopott varázsba
Lehetne mindenünk semmink sincs már
Nem tudjuk meddig határ a határ
Sokfélék vagyunk egyet nem értünk
Talán kartotékolják valahol
mindennapi félelmünk s vétkünk
Várunk várakozunk sejtjük hiába
Hullunk teljességből hiányba
Szikkadó örömből redves bánatba
Padlásfeljáróról pincelejáratba
Fiatalságból vénségbe
Bizonyosságból kétségbe
Rózsalugasból virágtalanságba
Hatálytalan halhatatlanságba?!

Uram halld könyörgünk tekints le ránk
Világositsd meg sötétlő orcánk
Pislákoljunk ragyogjunk könnyedén
Hánykódó hiányod fedélzetén