Mese a kérdezés hasznáról
Volt egyszer egy kissrác.
Beiratkozott cselgáncstanfolyamra. Első órán a mester a dzsúdó lényegéről beszélt az újoncoknak.
– Nem az erő a fontos – mondta –, hanem a technika. Az ellenfelet önnön nyers ereje segítségével, szinte erőfeszítés nélkül győzni le. Hagyni a támadót, rohamozzon brutálisan, majd finom mozdulattal visszafordítva ellene saját svungját, könnyedén ártalmatlanná tenni. Nyugodtan tegyetek fel kérdéseket, ha valami nem tiszta – biztatta a mester az újoncokat.
− Mi van akkor − kérdezte a kissrác −, ha az ellenfél is technikás és finom, nem rohamoz brutálisan és svunggal, hanem arra vár, hogy mi támadjunk durván és lendülettel?
− Jól van, okos, megjegyeztelek − mondta a mester.
Következő órákon, ha be kellett mutatni, mily elképesztően sok módon lehet földhöz teremteni valakit, a mester mindig a kissrácot szólította ki a sorból szemléltetőeszköznek.
Hatvan év múlva, mikor már veszélyes minden esés, jó hasznát vette ennek. Remekül tudott felbukni, sosem törött semmije.
Kiskaszárnya
– Felkelni, álomszuszék, hasadra süt a nap!
– Ha rajtad állna, délig aludnál!
– Kifelé az ágyból, nem hallod?!
– Ne tégy úgy, mintha még aludnál!
– Ne kelljen lerángassam rólad a paplant!
– Hogy lehet így összegyűrni az ágyneműt?!
– Né, hogy összenyálaztad a párnát!
– Te csokoládét dugtál a párnád alá?!
– Szent Isten, megint bepisiltél?!
– Most mit bőgsz?
*
– Ne turkálj az ételben!
– A kenyérrel nem játszunk!
– Hogy fogod azt a kanalat?!
– Ne szürcsölj!
– Evés közben nem beszélünk!
– Ne piszkáld a fogad a villával!!
– Ne csámcsogj!
– Ne bámulj más tányérjába!
– Megint leetted magad!
– Most mit bőgsz?
*
– Figyelj ide, hozzád beszélek!
– Most hova bámulsz?
– Egyik füleden be, másikon ki!
– Nem mondom kétszer!
– Mindig máson jár az eszed!
– A füleden ülsz?!
– Ezt most szándékosan csinálod?!
– Kinek beszélek?!
– Vigyázz, mert visszakérdem!
– Most mit bőgsz?
*
– Megint fordítva vetted fel az inged!
– Hova tetted a zoknid párját?!
– Remélem, megmostad a füled!
– Hogy áll rajtad az a kabát?!
– Használd a cipőkefét!
– Most mit piszmogsz?!
– Így sosem érünk oda!
– Meddig várjak még?!
– Ne feleselj!
– Most mit bőgsz?
*
– Ne húzd ki a kezed a kezemből!
– Hol hagytad a sálad?!
– Nézz a lábad elé!
– Nem látsz a szemedtől?!
– Ne rugdosd a köveket!
– Mért nem lehet kikerülni azt a pocsolyát?!
– Ne húzasd magad!
– Vedd ki a kezed a zsebedből!
– Veled sem indulok meg többet!
– Most mit bőgsz?
*
– Köszönj hangosan a néniknek!
– Mondd meg szépen a neved!
– Felelj, ha szólnak hozzád!
– Ne harapd el a szavak végét!
– Mi leszel, ha nagy leszel?
– Kit szeretsz jobban: aput vagy anyut?
– Szeretnél egy kistestvérkét?
– Édike-bédike, tutyika-putyika, tütyüke-mütyüke.
– Mi van, megkukultál?!
– Most mit bőgsz?
*
– Most nézd meg, hogy nézel ki!
– Hova lettek a gombjaid?!
– Megint nyakig sáros vagy!
– Reggel adtam rád, s tessék!
– Mondtuk, hogy ne menj ki a kapun!
– Puha az orrod: hazudsz!
– Nézz a szemembe!
– Tűnj el a szemem elől, ne is lássalak!
– Odaadlak a cigányoknak, én oda!
– Most mit bőgsz?
*
– Már megint mit csináltál?!
– Nem lehet egy percig egyedül hagyni!
– Nem bírsz magaddal?!
– Nem férsz a bőrödbe?!
– Mintha ördög bújt volna beléd!
– Ne élj vissza a türelmemmel!
– Ne játssz az idegeimmel!
– Ne feszítsd túl a húrt!
– Ma kihúzod a gyufát!
– Most mit bőgsz?
*
– Ne billegtesd a széked!
– Ne piszkáld az orrod!
– Ne rágd a körmöd!
– Ne kapard le a sebed!
– Ne szortyogj!
– Mit mind vakarózol?!
– Hogy állsz?!
– Húzd ki magad!
– Nézz rám, ha veled beszélek!
– Most mit bőgsz?
*
– Tedd a szád elé a kezed, ha ásítasz!
– Ebben az órában már ágyban a helyed!
– Indulás lefeküdni!
– Kicsi vagy még ahhoz, hogy ilyen filmet nézz!
– Nagy vagy már ahhoz, hogy mackóval aludj!
– Ne szopd a hüvelykujjad!
– Ne takarózz ki!
– Ne nyálazd össze a párnát!
– Nehogy nekem ma éjjel is bepisilj!
– Csak tudnám, mért bőgsz folyton?
Mese a kezdet és a vég angyalairól
I.
„Tente, baba, tente,
a szemedet hunyd le,
álmodjál rózsáról,
rózsa bimbójáról,
angyalkák hintójáról.”
II.
„Én lefekszem én ágyamba,
minden esti koporsómba;
három angyal fejem felett,
egyik megőriz engemet,
másik szememet lezárja,
harmadik lelkemet várja.”
