Lásd, Dávid, LSD, elestél.
Ellested a célod. Nem ültél mérlegre.
Ja, hogy azt megtalálták. Leporolták,
mint most én az emlékeimet.
Akkor nem szívtam semmit. Viszont mindig megszívtam,
ha hozzám szóltál. Kis csőr, bokajáték, mondtad,
miért futok úgy, hogy dobálom a lábam,
miért piszkálom egyfolytában a fülbevalóm,
miért öltözök turkálóból, mert az olyan béna,
miért vagyok wannabe, I just wanna be free, gondoltam.
American Idiot.
Olyanok voltunk hátul a barakkban, mint a marhák.
Olyan voltál, mint egy álom, sose váltál valóra. Néha rémálom.
Nem akarok iskolába menni, félek a fiúktól. A fiúk mindig csúfolkodnak.
Most ezt a blúzot vedd fel azzal a nadrággal és cipővel,
biztos nem fognak csúfolkodni.
És felvettem azt a blúzot,
azzal a nadrággal,
azzal a cipővel,
azzal a zoknival,
azzal a csuklószorítóval,
azzal a karkötővel
és azt mondtam: american idiot.
És azt is mondtam: ne ugorjatok ki az ablakon,
mert meglát a tanárnő, hogy cigarettáztok.
Nekünk mindegy, mert mi úgyis olyanok voltunk
mint barakkban a marhák.
A barátnőm három évvel nagyobb mint én,
de ne tessék megijedni tanárnéni, mert olyat még nem csináltunk.
Ne tessék megijedni,
ha véletlenül összedől bennem egy világ,
ne tessék megijedni,
ha megfognak hátulról és letepernek a hóba,
rádrúgják, nyakadba teszik, most már hiába mondod meg
mert azelőtt kellett volna védekezzél,
miért jöttél ki az udvarra.
Ne tessék megijedni,
hát levegőzni akartam meg csúszkálni.
És bámulni téged.
Semmi metafora nem jut eszembe rólad, Dávid.
Még csillag se voltál, se üstökös.
Pedig becsapódásaim voltak miattad.
Még most is néha rólad álmodom.
Gyere lógj el velünk te is,
hátul majd átugrunk a kerítésen.
Ugrottam. Földrajzról.
Az elméd térképéhez nem kellett tájfutó tanfolyamot végezni,
ha az ember félelemből és rajongásból tájékozódik,
és nem az a hang szólal meg benne, amit elnyom.
Nem ültem mérlegre.
Főleg azért nem, mert születésükkor elsorvadt mellekkel,
úszógumival és rövid nyakkal nem lehetsz punk,
de még partizán se, ki a hóra,
leteperve, gurulva, ora et labora.
*
Félig olasz voltál, vagy tán egészen az,
félig veszélyes élet, fák, fű és gaz,
sebhelyes tenyér, könnygáz, labda, hacky sack,
ma este szurkolok, holnap nem mekizek.
Ma este dúdolok, ma este vágok,
ma este nyílnak benned a virágok,
ma este szeretlek, neked szól a Green Day,
I’m on a clean trip, I’m on a free way.
*
Körülötted indigó burok lebeg, koponyádban két zöld kő ragyog,
alattad pad, létra nincs benned, előtted megfelelési kényszer.
Titokban tartottad, mint a szereket. A szer a magyar nyelv
titkos szótöve, de ezt nem tudtad, mert ha megmondtam volna,
akkor még mindig én lettem volna a stréber, pedig látod,
abban is ott volt, amit éreztem.
Vannak-e még titkaid?
Elestél, ellestél, elesdé. Fűbe harapsz.
Sánta Miriám 1993-ban született Kolozsváron, a BBTE magyar szakán mesterizik másodéven, és nem csak szubkultúrákkal foglalkozik.
