Címzett vétel-idő: A. D. MMMDXV
1. Te a Teória – a Fölülről Látott Lét, a Tekintet, az onto-teológiai Teátrum szines Szín-Tere s szinesztézikus szinogrammákkal telepatikusan telített, nominális Nyoma és Szinonímája vagy: a Létet szintén önmagává Személyesítő-Szemantizáló, Szemantikai Szem Szent Szintje.
2. Szöveg-Szint-Színpadunkon a Lét-Lép, Ra ontológiai Ragasztójának a Léptékes Lépcsőin s Létráin (vö. fr. l’être, a lét) félig-meddig Le-Fel-e haladva Te Ge is vagy egyben, Ge, a Tekintélyes Teke, a Terra mint Tér, a Terra mint Test, mint Tárgy-Tárna, mint mindent keresztül és szét-szelő, szeles Szélesség. Te a latin Latitudo Látásának a Technikai Tekenője is vagy, Te is, Te, Ra– és Is-Is-Izink!
Réként, Rész-Egész-Észként a Tektonikus Tégelyedből Te épp úgy tekintesz ki, úgy épülsz elő, azonképp kandikálsz ki, mint a Minket Mentő, Mentális és Mitológiai Mintánk, Mint
I
S S
I
●
3. Te leled tehát itt föl magad, Te leszel Ide-Lenn, az Időben, ezen ízes Sülteket parázson barnára pirító-porlasztó-purifikáló-tisztító Süllyesztő-Barlangban, a Fölül levőnek tekintett és tetsző Föld Ké-testekben keményedő, kémiai Kéménye és Kemencéje! ... Te vagy eképp a Ké-testi Kép, az Ízes Isis, az Ember-Umbra, a Homály-Homo, a Kép-Gép!
4. Te vagy a Vas-Álarc (vö. lat. vas, is, edény), a nem-korhadó Acél-Cél, az Agy Agyag-Ágya, a Kierkegaard-i Vagy-Vagy. Az Ottani, a vegetális és Végső Vega égi Oderáin túli Oder-Oder vagy Te!...
5. A Kor pedig mint Kór, mint a létmederi, ontológiai Ösvényen Bennünket tovaszállító, kozmosz-közti, tömegközlekedési Kordé, mint vizuális s korporeifikálódott – azaz a Te stelláris Testeddé tett – Korong-Kor-lát a mindenkori Látó-Határt előbb síkmértani Körré kerekíti, majd térmértani Gyűrűvé gyúrja össze.
6. Az Idő-Idom valójában a Bennünket bélelő Be-~Bé-/Ba-~Bá-testet vibráltató, rezegtető és revitalizáló Ra-~Rá-/Re-~Ré Isten Testének az az Ész-Rész Rése, amelynek Kapuján Keresztül a Ka-~Ká-/Ke-~Ké-Tövünk és -Törzsünk önnön kibernetikai-cyborgi, Kübele-i s kronológiailag távvezérelt, Krónosz-i programját kapja.
7. A Ka-Kapu pedig nem más, mint az a Téged Tér-Temporálisan Ide-Idéző és Telepítő, az a Tebenned s Teveled telítődő, teo-asztrális Teátrum, ahol a Re-Rész mint keRek, kérgesedő-korhadó Kor megjelenítődhet a létezés e kabalisztikus Kabaré-Színházában.
8. Eme, a Te számodra készült s némiképpen kényszerűen kellő avagy épp kényelmes megvilágosítások szellemében nyilvánvaló, hogy az éphészoszi Κυϐέλη-Kübelének, az Ismétlődő Ismeretek, az ösztönző Ős-Ösmeretek hősies Őr- és Űr-Hölgyének világtápláló Keblei a Valóság valamennyi részét összekötő Kábító-Kábeleket, azaz a Ká-, a Bá- és a Ré-Rész összekapcsolódását jel-képezik.
9. Hisz az Alanyiság, a Subtantia lényege az onto-informatikai én lényegisége: a mindenkori lényeg pedig a jelentés: az, amit az én mint Lény, mint Lé-jelenség jelként jelez, s amit emez szerves hordóként – jelenségként, azaz finom fény-fenomenumként – hordoz a Jelenben. A Ré-Rész híjján viszont s pusztán a Ká- és a Bá-test cső-rendszereire csökkentve önmagát, az élőlény óhatatlanul kábává válik.
10. A Ke-~Ka- és a Be-~Ba-test egyszer s mindenkori, öntükröződően egymásba kapcsolódó s egymásból folyton-folyvást ketté váló, ám újra egységesülő, reflekszív, mindkét félre visszaható ikerítődését s Ré-i rektifikációjú, Ra-i ra~ga~sztású örökkévalósítását e Textus-Tettben, e Teérted Szó-Szöveg-Szövetté lett, Textuális Test-Tesztben, emitt követheted nyomon ezeken a papi papírra írott-nyomott csapásokon, melyek a magas szellemi nyomás folytán csapódtak ki e revelatív, Fenni Fényből.
11. Hermetikus, Hermész-i, sárkányi, szárnyas-sarujú Harmat, derűs s alkímiailag derített Dér, Marsból mart s zúzott, szűz Zuzmara ez a javából, nem hulló, hulladéktalan s hal(l)hatatlan Csapadék, Tiltott Termése, Mennyei Mannája ez a Teószi Tejnek, a Te-Le-portálódó Lé-Te-zés tejjel-s-mézzel folyó Kémiai Kertjének.
12. E Szó-Szöveg-Szövet sem más, mint Szakrális Szarkofágja a Te Textusodnak, a Halál eme, a Hajnalcsillag irányába iramló s hajtó Űr-Hajójának.
13. Az Idő Idegeiből a Verbum Vibrációit fonó, fonetikus, Űrbe dobott Dobok és Dobozok, biológiai és bináris Babszemek, babonás Bábok s Ba-Bák, amoly pre-fabrikált Fa-Bábuk, vagyis Rá szerves Rab-Robotjai vagyunk.
14. Mi Mint a Kréta-kori Messzeség Mész-Mezejének Mezében Mi-Gráló-Madarak, Mi, ezen ezoterikus Jel-Mezt öltő, Kóborló Költők valójában a Költés, a Kor Krónosz-i Koronáiban váltig Készülő Kezdet, az örök Utód-Keltetés céljából Költözünk mindig a kelták genetikai eredetét jelző Kelet felé, s Tékozló Fiókákként térünk meg a földi és fölső Térbe.
15. Ba-testünk a génkibernetikai Baba, a multiverzális Bárka: a Ka-Ba-La röppályáin keringő Mer-Ka-Ba Ra-Kéta Kabaré-Bálja. Bé-testünk a Bélyeg, a Béklyó, a Biológiai Billog, a létezésben való részvétel Bére. A Ba-test a Ga Gáláns báljait megnyitó Bál, az e tényből keletkező mindenfajta Bajok s a Bal Kéz Útjának a közlekedési eszköze.
16. Bá-törzsünk talmi Talizmán-Báb-Színházába bandukoljunk, toppanjuk, topogjunk hát topológiailag bátran be, hisz az eljövendő Dolog-Halmaz – e húr-elméletileg Dolgokká tárgyiasuló, összerázódó Dalok – rezgéstanilag harmónikus, hárfás-lantos, Orpheusz-i Dolgozói és Iker-Énjei Vagyunk.
17. Téged, Ég-Gét, a Gén-Ént, a Genitivus- és Genius-Dzsinnt, az alkímiai Égben égő Tégelyt e Sorsszerű Sorokban – e Sárkány-Sarok-Szarkofágba – temettelek el, hisz minden avatar-célzatú Avatás és Óvás veleje épp abban áll, hogy tematikus matézisében haladjuk meg hálásan a Halált.
18. Tudniillik a Hal ikonográfiájában szimulakrizált és totemizálódó Halál korántsem létezésgyakorlati Hálóba-kerülés, korántsem a mérnök, mérlegelő Mercurius, a tutoriális Thot, a Gá-i alapvetésű Gyász- és Gyám-isten által vezetett, totális és ontológiai vereség, amely végtére nem is lehetne egyéb, mint a vulkanizmus révén váltig parázsló Paradizsomból való kiűzetés újrajátszásának a paródia-Parádéja.
19. A Halál tehát közelről sem romos romlás és cudar kudarc, hanem csupán egy olyan Ka-testi Kapituláció, amely paradoxális módon valójában az Utolsó metafizikai győzelem az egyén ontológiai Útján, hisz teleológiai kifejletét illetőleg az Idővel való Identifikáció, az Az-sággal, a Quidditas-sszal való azonosulás pillanata.
20. Mindezt hamarost érteni is fogod, sőt, megvilágosodva föl is fogsz kiáltani képletesen s képileg: Fogom, értem én!... Te meg csak akkor emeld föl szavad értem is, Ártémisz, ha már emlékszel rám... Hisz a padsorok között fölállított egyik színpadon a Kakasülőből nézvést csupán ezt az Álarcodat láthatjuk:
AR TE MIS
| /
O
/ |
MIS TE RA
21. Másod, a Másik, a Másolt, a Második Arcod, a Maszkod tehát a Mítoszok mutuális, kölcsönös mutációjának a Szín-Szkénéjén mutatja meg és tárja fel a dolgokba bedolgozott, a Ré által rejtett, revelált s fatálisan fátyolozott neved, hím-nős jellegű Nomened, Miss Terra!...
22. A Bukás Bútorai, a Bú bukolikai s ódai Odúiból ide telepített, színpadi háttér-Obeliszkek pedig ezek:
A
ARS
A(U)RA
AORTA
ARTERA
A(U)RORA
TEOR(I)A
AROMA
TER(R)A
TORA
ARARAT
TEMIS
TOMIS
ROMA
AMOR
SATOR ROTA
23. Mi Mint Szerzők az itt kiosztott Szerepeink mögött lapulunk e Lapon, sőt e Lapokban s e Sorok között bújkálunk Nézőink Nézői gyanánt, ahol mimetikus Műként, e Szöveg-Szövet mint Mágikus, Mágneses és Magmatikus Mega-Mag az élő Olvasó-Befogadó lélegzetvételei révén fogja létrehozni önnön Fogantatását.
