Minden civilizáció felépíti a maga Bábel-tornyát. A modern kor egyszerre több tornyot is épített Bábel-mintára. Nemcsak a tudománynak, a művészetnek épített iker-felhőkarcolókat, de lefele haladva is megépítette ezek tükörképét, visszafelé ásva az emberiség evolúciós történetében. Hatalmas hengeralakú épületeket kell elképzelnünk, ahol minden megtalálható, amit az emberiség eddig megélt, kigondolt és kivetített a jövőre vonatkoztatva. Csupa üveg- és betonházak ezek a tornyok: erősek, de átlátszóak. Mindenki számára megközelíthetőek, sőt igénylik is a látogatók nagyszámú jelenlétét. Amolyan kiállító házak, ahol minden megtalálható és minden meg is vásárolható. Minden, ami benne található, az ÁRU, legyen az az emberi szellem bármilyen terméke.
A 20. század külön Bábel-tornyot épített a zenének: egyetlen toronyban már nem fértek meg együtt a művészetek. A tudományok is külön tornyokat kaptak, különösen a fizika Bábel-tornya épült magasra. Ezek képzeletbeli épületek, de valóságosabbak a valóban megépített tudományos és művészeti centrumoknál (Centre Pompidou – Paris, stb.), mert az, amit a képzelet útján már jó ideje építgetünk, lassan valódi toronnyá vált. Általános irányzat, hogy összegyűjtsük az együvé tartozó dolgokat, hogy a bábeli zűrzavart elkerüljük. Mert nagyon kísért a káosz lehetősége, már alig tudjuk felmérni, összefogni, rendszerezni a milliónyi kísérletet, eredményt, tévutat korrigáló folyamatot, ami körülvesz bennünket. Jó ha minden együtt van, majd csak megtaláljuk a RENDET a RENDETLENSÉGBEN.
A kedves olvasót látogatásra invitálom: nézzük meg együtt, mit is foglal magába a zene Bábel-tornya.
A földszintet sokszáz ajtó, liftbejárat, eligazító tábla tölti ki, segítenek eligazodni a felfelé és lefelé is épült sokszáz emelet, helyiség megtalálásában. A legalsó emeleteken a modern kor minden zenei design-ja megtalálható. Hatalmas divatház ez, tele mindenféle divatos árucikkel, szem-száj-fül ingerének kiszolgálásával. Sok az egyszer használatos (zene)tárgy, ezekből kel el a legtöbb. Olcsóak, tetszetősek, nem kérnek figyelmet, gondozást, és nem kell sajnálni őket, ha szemétkosárba kerülnek. Csak e zenei divatáruház komputerei tartják számon, hogy hány és hányféle zenetermék született az elmúlt száz évben, és még ezek a szuperkészülékek is úgy vannak irányítva, hogy mindenik csak egyetlen év anyagát tárolja a százból, és még így is – néha! – beáll a memóriazavar, még a tökéletesnek hitt gépek esetében is.
A divatszalonok emeletei fölött csendesebb világ honol, ide gyűjtötték be a régi korok zenéjét visszaálmodó neostílusok zenei osztályait. Ha figyelmesen olvassuk az utasító táblákat, jeleket, nem tévedhetünk el a NeoPalestrina, a neoBach, a neoRomantika és immár a neoModern osztályokhoz vezető folyosók útvesztőjében. Szép munka folyik itt: a mélyben elhelyezett (zene)geológiai laboratóriumokból liften lelküldött „kövületeket” csiszolják fényesre: alakot és fényt projektálva rájuk. Közel vannak a design-emeletek, és így nem csoda, ha a két zenei szakosztály között élénk a forgalom. A két látszólag különböző zenegyár termékei gyakran összevegyülnek, összetéveszthetővé válnak.
A mégfennebb elhelyezkedő emeleteken tudományos munka folyik, keresik a zene örök alkímiai problémáinak a megoldását. Ezek közül az egyik különösen fontos a kutatók számára: ha a zenei szerkezet tökéletes matematikai rendbe foglaltan jelentkezik (mint ahogyan ez a rendkívül alapos, tudományos vizsgálatokból világosan kitűnik), akkor minden szerkezet (matematikai, fizikai, kémiai, biológiai, stb.) zenévé alakítható egy valamilyen kód szerint. Ennek igazolása folyik ott fent a magasban, ahová az alsóbb emeletek lármája alig szűrődik be, és látogató is csak hébe-korba érkezik.
A legfelső emeletek magányos kutatói szószerint a fellegekben járnak. Csak álmaikat, fantáziájuk száguldó képeit „látják” ők, a VIZIONÁRIUS (zene)próféták. Ritka látogatók csodálják meg őket és termékeiket, vásárló itt már alig akad. Az alsóbb emeletekről kicsit félve, de csodálva tekintenek föl reájuk, néha istenként tisztelik őket, pedig ott messze fent ők is csak olyan emberek, mint mi magunk.
