Az az igazság, a rút igazság, hogy az ember szétszabdalja az ásványok örökéletű holttestét, visszaél az alvó növények helyzetével, s felfalja őket vagy leszakítja a virágjaikat, az állatok álmát pedig álnokul lidérccé változtatja. Megfosztja a lovat élete egyetlen percétől – attól a vége nincs, hangyaléptékű perctől, amelyet nem nyújt meg emlék, se remény –, odaköti a kocsirúdhoz, s akkortól az állat örökre a kocsis honi rendszerének avagy a Szent Szövetségének a foglya.
Borges
mondják hogy halott föld
nem hiszem hogy halott
mondják hogy élő föld
nem hiszem hogy élő
mondják csak az élő szenved
nem hiszem hogy ne szenvedne más is
élni-halni kevés
itt szoktak valamit
élet és halál dialektikájáról
halálhoz viszonyuló lét
léthez nemigen viszonyuló halál
szép de gyanús
a meghalás puszta tényét
– porból porrá –
mi sem oldja
megsemmisülünk – ennyi
itt szoktak valamit a semmiről
hogy a semmi nem semmi
szép de gyanús
biztos vagyok benne
hogy meg akarok halni
mi egyéb adna értelmet annak
hogy annyian nem bántottatok
vagy aprószentek táján sűrűn kértétek bocsánatom
hogy ti egy kisbácsi kukoricaföld és egy körtefa
nem hagytatok éhen veszni fél éven keresztül
Kr. u. 2011-ben
amikor éhen vesznem
a piac szabályai szerint
nem hogy muszáj
de szinte kötelesség lett volna
szép de gyanús
egyébként meg mi értelme
az értelemnek is
mi értelme
hogy kizsigerelünk felkoncolunk bármit
korlátolt kétes csekély csökkent értelménél fogva
vegyétek vissza az értelmem
vegye csak vissza aki adta
a törzsfejlődés a teremtő a történelem a világszellem
vagy bármely hasonszőrű
(-szőrtelen?) fabula
tervszerűség és uralkodás málhájáról
hogy élni nem csak szabad
de közteher
bánom is én
csak vegye vissza
néha azt szeretném
értelmetlennek és holtnak lenni
mint a kő a csorba csákány
a tengeri homok vagy az a medvebocs
akit szebenben rendőrfegyver terített ki
értelmetlen és holt mint a halál
mely elsimította pofáján a szorongást
s mint hidegség
elernyesztette kódolt-kényszeredett vérét
itt szoktak valamit a mentségemre
hogy nem elég ha a világ identikus
de jó ha hasonlatos
szép de gyanús
a medve halott a halál halott
biztos vagyok benne
hogy élni akarok
hogy amikor a piac szabályai szerint
éhen veszned nem hogy muszáj
de szinte kötelesség volna
bár annyi törődés szorulna belém
mint egy kisbácsi kukoricaföldbe
szép de gyanús
végül is innen tudom
hogy semmi értelme az akarásnak
szándékaimtól függetlenül jöttem a világra
s haldoklom szándékaimtól függetlenül
amit a szánt szándék ügyében tehetnék
ahhoz gyáva vagyok vagy kimért
szép de gyanús
valaminek hát lennie kell
mert a föld nem élő és nem holt
mert a kaptár nem élő és nem holt
mert egy hangyát ha kiveszek a bolyból
nem hangya többé
mert az élet él és a halál halott
s ennek mi értelme
mert az értelem
mint fékevesztett mirigy
az értelmet túltermelte
mert hiába hogy nincs mivel fájjon
szenved a hal és felébred a kő ha zúzzák
valaminek hát lennie kell
élet és halál alatt
szökőkút fagyott eksztázisa
szervetlen rend
az értelem húsa
erjedő arcod
hely ahova hazaérnek
a testevesztett protézisek
a tányér vagy lábszárcsont hajszálrepedései
a kozmikus tény hogy az invázió
önmaga számára is a végső
hogy aki a medve bőrére ivott
annak élni kell
végtére is
csak ha gyilkos
halhatatlan
