"gyűjtögetnek esztelenül, ahogy a költők"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 16. (726.) SZÁM – AUGUSZTUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Változatok forrásokra
Demeter Zsuzsa
„Az egyszerűség, a forma, a ritmus, az erő, a szerelem” - beszélgetés Lőrincz P. Gabriella kárpátaljai költővel
Lőrincz P. Gabriella
Versek
Bogdán László
Vaszilij Bogdanov: Kérdések a munkagödörből
Tar Károly
Versek
Zsidó Ferenc
Huszonnégy
SERESTÉLY ZALÁN
a föld
Egyed Emese
El. – Emléksorok a modern Herkulesről, Jancsó Miklósról
Borcsa Imola
Macska
Stermeczky Zsolt Gábor
Versek
Juhász Róbert
Versek
Sol Niger
A Kétarcú Isten
Eszteró István
Versek
Marcsák Gergely
A halál oka: fejlövés
Csornij Dávid
Rossz cigit szívtam el
Kopriva Nikolett
Versek
Tóth Dominika
sanatio
Shrek Tímea
A szövetség
Kertész Dávid
Novellák
Jakab-Benke Nándor
Kék és piros
CSUSZNER FERENCZ
Vissza a kérdésekhez
Antal Balázs
Természetesen csinált történetek
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
A szűkszavú gazda birtokai
ANDRÉ FERENC
Bárki kimutatható
Állandó készenlétben
Jakabffy Tamás
Zenészek, ha beszélnek
Túros Eszter
In memoriam Démol
 
Stermeczky Zsolt Gábor
Versek
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 16. (726.) SZÁM – AUGUSZTUS 25.

kutya általi zokni

igazából az anyámé,

de amióta a kutya van

az origóban, a birtoklók

egymást váltják:

 

a kutya szája,

apám keze,

egy random kiválasztott

ruhakupac,

végül a lábam,

 

amely törvényszerű véletlenséggel

lép a kutya által csinált

tócsába.

 

 

málagai Stendhal

négy nap alatt négy kulturális réteg,

a lábam alatt

kétezer évvel ezelőtt

épült föníciai házak

romjai.

 

a rómaiak amfiteátrumot,

arra a mórok erődítményt építettek,

a hegycsúcson a Gibralfaro áll,

ennyi lenne, ha fontos volna a mérték.

 

a kapaszkodások

és az idegen ingerek

megváltoztatják az érzékelést:

 

a szél zúgásától

megéhezem.

a levegőbe harapok,

és elnyelnek a hullámok.

 

 

Wittgenstein a fészbúkon

kedves, aranyos, bájos:

csupán indulatszavak,

ezzel már rögtön

esztétikai értéket képviselnek.

 

ennyi erővel felmehetnék például

az internetre is, és a közösségi

oldalak emotikonjait használhatnám,

hogy elmondjam, mennyire tetszett

egy Mozart-ária.

 

erre aztán jönne a kollégám,

aki szintén ott volt a koncerten,

hogy szerinte a zenekar egy csomószor tévesztett,

és az énekes is rosszul intonált.

 

én meg mondhatnám, hogy igaza van,

de ő bizonyára jobban is hallotta ott

a sor közepén, ahova engem nem engedett

be. a széléről néztem végig a zene miatt

szenvedő arcát, és nagyon jól szórakoztam rajta.

mondhatni, esztétikai élmény volt.

 

az internetes közösség jól telekommentelné

a posztomat nevető emotikonokkal, és

az ügy ezzel le is volna zárva.

 

 

heuréka

amikor a végtelen

faházak között az

idősebbek egy pillanatra

nem figyelnek rám,

tudatomra ébredek.

 

úgy indulok el, mintha

akárki vezethetne.

lányokba botlok,

koruk ismeretlen.

kíváncsiak, és hagyják,

hogy legyek.

 

aztán az idősebbek

megtalálnak,

és előjön a szégyenérzet.

nekik, mert egy pillanatra,

nekem, mert egy tudatnyi időre

nem volt meg a figyelem.

mehetek a faházba gondolkodni,

attól előbb-utóbb elalszom.

 

később egyszerre jövök rá,

hogy a lányok is idősebbek voltak,

és hogy a faházak száma nem végtelen.

 

 

 

Stermeczky Zsolt Gábor 1992-ben született Budapesten, jelenleg is ott él. Alapfokú tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészettudományi karán, a szabad bölcsész szak esztétika szakirányán végezte. Jelenleg leginkább szabadúszó újságíró. 2017 tavaszától a contextus.hu színház rovatának vezetője.





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében