"gyűjtögetnek esztelenül, ahogy a költők"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 16. (726.) SZÁM – AUGUSZTUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Változatok forrásokra
Demeter Zsuzsa
„Az egyszerűség, a forma, a ritmus, az erő, a szerelem” - beszélgetés Lőrincz P. Gabriella kárpátaljai költővel
Lőrincz P. Gabriella
Versek
Bogdán László
Vaszilij Bogdanov: Kérdések a munkagödörből
Tar Károly
Versek
Zsidó Ferenc
Huszonnégy
SERESTÉLY ZALÁN
a föld
Egyed Emese
El. – Emléksorok a modern Herkulesről, Jancsó Miklósról
Borcsa Imola
Macska
Stermeczky Zsolt Gábor
Versek
Juhász Róbert
Versek
Sol Niger
A Kétarcú Isten
Eszteró István
Versek
Marcsák Gergely
A halál oka: fejlövés
Csornij Dávid
Rossz cigit szívtam el
Kopriva Nikolett
Versek
Tóth Dominika
sanatio
Shrek Tímea
A szövetség
Kertész Dávid
Novellák
Jakab-Benke Nándor
Kék és piros
CSUSZNER FERENCZ
Vissza a kérdésekhez
Antal Balázs
Természetesen csinált történetek
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
A szűkszavú gazda birtokai
ANDRÉ FERENC
Bárki kimutatható
Állandó készenlétben
Jakabffy Tamás
Zenészek, ha beszélnek
Túros Eszter
In memoriam Démol
 
ANDRÉ FERENC
Bárki kimutatható
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 16. (726.) SZÁM – AUGUSZTUS 25.


Horváth Veronika: Minden átjárható. Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2017.

 

Kiszivattyúzni a múltat a szövetek közül. Sejtjeinkben cipelni gének ajándékát, mely felelősség és zsarnoki: nem visszautasítható, tehát nem megbocsátható. Megörökölni nagyapáink régi porszívóját. Megörökölni nagyanyánk szemeiből a tavakat. Ábrahámtól az áldozat és az önvád közötti átmenetet, tenyerünkben a kés markolatát. Elkerülhetetlenül magunkban hordani anyáink szülési fájdalmait. „végső soron nem lehet tudni/ kinek az anyja/ sosem az apja/ felelős mindezért”. (Elkövetők)

 

Milyen messzire nyúlik vissza a sejtemlékezet? Mennyire mélyre képes befészkelni magát a bűntudat a bőr alá? Horváth Veronika kötete az önmarcang tudati és zsigeri rezonanciáit egyaránt képes a szavak közti résekbe illeszteni. Kiválóan bánik a nyelv anyagával, formálja, gyúrja és mindegyre újrarendezi. Tengerek hangján szólal meg: megnyugtató, hömpölygő, kiszámíthatatlan és halálos. Habár tudja jól, hogy a múlt nem elbeszélhető, legfeljebb felöklendezhető, ennek ellenére újra meg újra felkaparja az emlékezet tapétáit, így tárja szemünk elé a mélyebb rétegek mintázatait. A lélegzetvétel könnyedségével csomagolja ki és teríti szét a traumákat: „hónapok csendje alatt/ bennem/ nem az élet,/ nem az akarás,/ a szorongás sejtjei nőttek./hús a húsért./ valaki ölni fog.” (Képződmény)

 

Történeteket mesél és történeteket hallgat el. Hagyja, hogy az olvasóban induljon el a burjánzás. Rizomatikusan építi fel az elbeszélőt, a fejlődés és a változás közötti vékony hártya rezgéseit. Ez az átjárás létrejön a szövegek és az illusztrációk közötti szimbiózisban is. Szabó Imola Julianna grafikai munkái nem alárendelt pozícióból egészítik ki a szövegeket, hanem organikus párbeszédbe lépnek velük, ugyanakkor izgalmas feszültséget is képeznek a versekkel. A kötetben felbukkanó csöndek egyike sem hiány: mindegyik zsákmányállatok némasága, akik génjeiktől kapták ajándékul az életet és örökségül a halált. És „mintha csak leheletünk fehér párája volna” (Korcsolya), árad a testből a szégyen, amelyből bárki kimutatható.





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében