"gyűjtögetnek esztelenül, ahogy a költők"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 16. (726.) SZÁM – AUGUSZTUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Változatok forrásokra
Demeter Zsuzsa
„Az egyszerűség, a forma, a ritmus, az erő, a szerelem” - beszélgetés Lőrincz P. Gabriella kárpátaljai költővel
Lőrincz P. Gabriella
Versek
Bogdán László
Vaszilij Bogdanov: Kérdések a munkagödörből
Tar Károly
Versek
Zsidó Ferenc
Huszonnégy
SERESTÉLY ZALÁN
a föld
Egyed Emese
El. – Emléksorok a modern Herkulesről, Jancsó Miklósról
Borcsa Imola
Macska
Stermeczky Zsolt Gábor
Versek
Juhász Róbert
Versek
Sol Niger
A Kétarcú Isten
Eszteró István
Versek
Marcsák Gergely
A halál oka: fejlövés
Csornij Dávid
Rossz cigit szívtam el
Kopriva Nikolett
Versek
Tóth Dominika
sanatio
Shrek Tímea
A szövetség
Kertész Dávid
Novellák
Jakab-Benke Nándor
Kék és piros
CSUSZNER FERENCZ
Vissza a kérdésekhez
Antal Balázs
Természetesen csinált történetek
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
A szűkszavú gazda birtokai
ANDRÉ FERENC
Bárki kimutatható
Állandó készenlétben
Jakabffy Tamás
Zenészek, ha beszélnek
Túros Eszter
In memoriam Démol
 
ANDRÉ FERENC
Állandó készenlétben
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 16. (726.) SZÁM – AUGUSZTUS 25.


Mizsur Dániel: Karc. FISZ Könyvek – Apokrif Könyvek, Budapest, 2017.

 

Beleköltözni egy kíméletlenül kiszámított karcolásba. Keményre járt talpakkal tökéletesre csiszolni a járhatatlan utakat. Majd lerántani a leplet arról, amit bárki tökéletesnek mond. Meggyónni minden menekülést és végül beismerni: felesleges. Leveleket szórni a folyó örvényeibe, és várni, amíg egytől egyig partra vetődnek. Megérkezni valahova, és rájönni, hogy a világ összes többi pontján nem vagyunk jelen. És átlátni azt, hogy a jelennemlét és a hiány között hol húzódik a határ. „Egy pillanatra elhinni, hogy tisztán távozhatunk.” (Utolsó évszak)

 

Mizsur Dániel kötetében az urbanisztikai gyanakvás és kétely állapotait tárja az olvasó elé, városok állandó lüktetéseit és újrarendeződéseit. Olyan tapasztalat belemerülni a szövegekbe, mintha „folyton ott állnál a kifoszthatatlan látvány előterében” (Nincs már, aki kimentse). Tranzitpillanatokat merevít ki, apró gesztusokba tömöríti az állapotok közötti átmeneteket. Megállás nélkül figyel, leltároz, számon tart és fókuszál. Egyetlen lélegzetvételbe sűrítve látványosan hosszúra nyújtja a reccsenés előtti másodpercet: pattanásig feszülő érzékekkel készít fel a törésre. És bár látszólag otthonos tereket épít fel, de voltaképp semmi sem az, aminek látszik, csupán nagyon hasonlít önmagára. Csomagol, pakol, rendezgeti, mit is vigyen magával az útra.

 

Mindegyre ott matat a szövegek közt a készülődés kényelmetlensége, minden találkozás feszélyezett. Nem enged nyugodtan berendezkedni egy szituációba: elkerülhetetlenül és fenyegetően közelít az indulás kényszere, és mindig marad valaki, akitől elfelejtünk elbúcsúzni. „visszatéríthetetlenül múlik az idő” (Egyszerű fénysáv). Azonban mégsem fordul át a reménytelenségbe: tisztában van azzal, hogy ahány út, annyi eltévedés, de ismeri jól a különbséget az eltévedés és az elveszés között. Felkészülten érkezik meg az utazásba, az úton levés városába, hogy végül nevet adjon neki, mert ami megnevezhető, attól kevésbé rettegünk. És ahol szűnni látszik a félelem, az már akár nevezhető otthonnak is.

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében