"lehetett hinni: jön a hepiend"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 17. (727.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Dávid Gyula
Gyermekkorunkban kezdődött…
Horváth Előd Benjámin
„Minden kudarc a mi tanulópénzünk” – interjú Sárközy Bencével, a Libri Kiadói Csoport kiadási igazgatójával
Kántor Lajos
Birtok és hatalom
Balázs Imre József
Vázlat egy életmű értékeléséhez. Kántor Lajos 1937–2017
Czakó Gábor
Kanalak, vándorok
VARGA LÁSZLÓ EDGÁR
Versek
Sebestyén Mihály
Maradok a tényeknél
Haklik Norbert
Kórház egy másik város szélén
Juhász Márió
Versek
Sánta Miriám
Beton
Váradi Nagy Pál
Nem zéró p
Décsy Eszter
A vakond
Vincze Ferenc
Az ideológiát kijátszó poétika Fodor Sándor Fehérfenyő című kötetében
Beretvás Gábor
Az utolsó film jogán
Karácsonyi Zsolt
Távolságtartó végjátékok
Bodó Márta
Az eltalált mérték
Péter Árpád
Egy életmű metszete
Szövegekben lubickoló
Jakabffy Tamás
A Segesvári Akadémiáról
Túros Eszter
Puzus 2017
 
Juhász Márió
Versek
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 17. (727.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.

kóbor

kimenni az utcára teljesen átlátszóan

az ember ilyenkor takargatná mindenét

télben fagyban nem ütközik neki semmi

bolyong a hasonlóak között

mindenki között bolyong

minden eddigi bolyongása ehhez a mostanihoz vezetett

elviselhetetlenül sűrűsödik minden

táj, fa, asztal, söröskorsó

már nem szórakozás a beszéd

beszélni KELL hogy megértsék az embert

végül az ember elmondja amit akar

lassan hazabolyong

összegyűjti díszeit

flitteres báli ruháját

válogatott szorongásait

ha mindez megtörtént különös elegy képződik a gyomorban

ősi recept alapján

így védekezik a test

aztán ki az utcára megint

ezúttal már kigyógyultak magabzitosságával

tovább a még mindig felfedezetlen középpont felé
 
 

masturbation on margaret island

(avagy a ragrím kétes diadala)

félmeztelen női testek

félmeztelen férfi testek

látszik hogy mindjárt

egymásnak estek
 
 

Nem várt fordulat

egy nap alatt is mennyit és milyen sokat

nemhogy nem lépegetsz

meg sem lepődsz semmin hoppá

két kézzel söpröd le az asztalról a délelőtti terveket

mert már este van

mert már megváltozott a világ

te pedig továbbra is pislogsz rám csáléfülű idegen

holott

még most is lehet csavarni egyet a dolgokon

mindig lehet

csak akkor rossz ha nem történik semmi

csak akkor rossz ha nem történik semmi

 

 

körülírt vonzódás

kialakul valamilyen kötődés

nem tudom

vannak szimptómák

furcsa zaj a gyomorból

idegen testek egymás hónalja alatt

bizarr perverz öröm

az afölötti aggodalom hogy sárba taszíttattunk

és már csak így tudunk élni

 
 
 

Juhász Márió 1992-ben született Nyír­egyházán. Alapszakos diplomáját a Debreceni Egyetem magyar–filozófia szakán szerezte, jelenleg az ELTE esztétika mesterképzésén tanul. Versei és kritikái jelentek már meg többek között a Műút, az Irodalmi Szemle, a Kulter.hu és az Élet és Irodalom hasábjain.
 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében