kóbor
kimenni az utcára teljesen átlátszóan
az ember ilyenkor takargatná mindenét
télben fagyban nem ütközik neki semmi
bolyong a hasonlóak között
mindenki között bolyong
minden eddigi bolyongása ehhez a mostanihoz vezetett
elviselhetetlenül sűrűsödik minden
táj, fa, asztal, söröskorsó
már nem szórakozás a beszéd
beszélni KELL hogy megértsék az embert
végül az ember elmondja amit akar
lassan hazabolyong
összegyűjti díszeit
flitteres báli ruháját
válogatott szorongásait
ha mindez megtörtént különös elegy képződik a gyomorban
ősi recept alapján
így védekezik a test
aztán ki az utcára megint
ezúttal már kigyógyultak magabzitosságával
tovább a még mindig felfedezetlen középpont felé
masturbation on margaret island
(avagy a ragrím kétes diadala)
félmeztelen női testek
félmeztelen férfi testek
látszik hogy mindjárt
egymásnak estek
Nem várt fordulat
egy nap alatt is mennyit és milyen sokat
nemhogy nem lépegetsz
meg sem lepődsz semmin hoppá
két kézzel söpröd le az asztalról a délelőtti terveket
mert már este van
mert már megváltozott a világ
te pedig továbbra is pislogsz rám csáléfülű idegen
holott
még most is lehet csavarni egyet a dolgokon
mindig lehet
csak akkor rossz ha nem történik semmi
csak akkor rossz ha nem történik semmi
körülírt vonzódás
kialakul valamilyen kötődés
nem tudom
vannak szimptómák
furcsa zaj a gyomorból
idegen testek egymás hónalja alatt
bizarr perverz öröm
az afölötti aggodalom hogy sárba taszíttattunk
és már csak így tudunk élni
Juhász Márió 1992-ben született Nyíregyházán. Alapszakos diplomáját a Debreceni Egyetem magyar–filozófia szakán szerezte, jelenleg az ELTE esztétika mesterképzésén tanul. Versei és kritikái jelentek már meg többek között a Műút, az Irodalmi Szemle, a Kulter.hu és az Élet és Irodalom hasábjain.
