"lehetett hinni: jön a hepiend"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 17. (727.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Dávid Gyula
Gyermekkorunkban kezdődött…
Horváth Előd Benjámin
„Minden kudarc a mi tanulópénzünk” – interjú Sárközy Bencével, a Libri Kiadói Csoport kiadási igazgatójával
Kántor Lajos
Birtok és hatalom
Balázs Imre József
Vázlat egy életmű értékeléséhez. Kántor Lajos 1937–2017
Czakó Gábor
Kanalak, vándorok
VARGA LÁSZLÓ EDGÁR
Versek
Sebestyén Mihály
Maradok a tényeknél
Haklik Norbert
Kórház egy másik város szélén
Juhász Márió
Versek
Sánta Miriám
Beton
Váradi Nagy Pál
Nem zéró p
Décsy Eszter
A vakond
Vincze Ferenc
Az ideológiát kijátszó poétika Fodor Sándor Fehérfenyő című kötetében
Beretvás Gábor
Az utolsó film jogán
Karácsonyi Zsolt
Távolságtartó végjátékok
Bodó Márta
Az eltalált mérték
Péter Árpád
Egy életmű metszete
Szövegekben lubickoló
Jakabffy Tamás
A Segesvári Akadémiáról
Túros Eszter
Puzus 2017
 
Sánta Miriám
Beton
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 17. (727.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.

Leültem a betonra. Szemben te mint hallgatag,

aki nagyságát nem a testén viseli. Látod,

ezekről nem szeretek beszélni, mondtam.

Az önsanyargatás magánya, üres fecsegés.

Hogyan lehet így költői helyzetet teremteni.

Hát sehogy. Ülve akartalak látni, ahogy hasad

puha állattá válik, s mozgásaiból száll fel

vizesbunda-illatod. Azt akartam kérdezni, hogy

vajon elfutnál-e velem, ha tehetnéd. De hova.

Mondtad volna. Az mindegy, csak meg ne lássanak.

Ezt a láthatatlanságot és szagba rejtőzést akarom.

 

Most mindketten ülünk. Arcomat hasadra szorítom

s illatában láthatatlanná válok: kéz, láb, bőr, köröm,

haj együtt olvad el ebben a szublimált menekülésben.

Feloldom magam benned, hogy ne vállaljak

felelősséget egyetlen veszélyes gondolatomért sem.

Hogy ne fagyjon rá a hideg kőre a fenekem, mert

a nedvességet alólam semmi se szívja fel. Hogy jobb

volna ilyenkor a vakság, meg latexruhában lenni senki.

Tragikusan megbújni a fényűző műanyag alatt.

Álmodban pókként megmászni minden szőrszáladat.

Előrehajolsz, egyszerre fordul hajadban a sáv, bennem a kés.

 
 
 

Sánta Miriám 1993-ban született Kolozsváron, a BBTE Hungarológiai Doktori Iskola hallgatója. Nem csak szubkultúrákkal foglalkozik.
 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében