Zuglóba játékpark érkezett. A gyerekek abbahagyták a focit, és rohantak megnézni az ütközős autókat, amelyek hátukon egy rúddal vették az áramot. A két karbantartó, Pepe és Álmos, akit Alinak becézett mindenki, nagy népszerűségre tettek szert, mert az igazgató távollétében odaadtak ingyen is egy-egy kisautót – főleg a lányoknak, akikre szemet vetettek. Pepe ritkán mosolygott. Harminc körüli magas férfi volt, kopaszodó homlokkal, kék szemmel és feltűnően vastag bajusszal. A nála jóval izmosabb Ali alig lehetett húsz, sűrű fekete haja arcába lógott, mélybarna szemei melegséget árasztottak. Talán azért is, mert állandóan mosolygott. A játékok különböző színűek voltak, de a csinosabb lányoknak kötelezően a piros jutott. A szélük körbevéve gumival, hogy ne sérüljenek az ütközésnél. Aki ügyesen vezetett, keveset karambolozott. Főleg a feleségüket vagy gyereküket vivő férfiak kerülték el jól a találkozásokat. A pálya körül sóváran álltak és figyeltek a gyerekek, akiknek nem volt pénzük. A játékot a felnőttek is élvezték.
Zordoknak feltűnt, hogy Halálka nővére tele van zsetonokkal, amiket a kisautók orrába kellett dugni, hogy három percig működjenek. Halálkát még gyerekkorából ismerte, együtt fociztak az udvaron. A fiúnak túl sok látszott a szemfehérjéből, ezért ijesztő volt, innen kapta a nevét. Meg csontos arcáról, amelynek látása – mintha csupasz volna a koponyája – elrémített mindenkit, pedig barátságosan viselkedett. Amikor hórihorgas termetével megjelent, a félénkebb játszótársak befutottak a lépcsőházakba, és csak akkor jöttek elő, amikor kiderült, hogy itt játék lesz. Felnőttként azóta is a lakóparkban focizik, senki nem tudja, miből él. Húga és nővére is ilyen titokzatos volt. A kisebbiknek minden fiú csapta a szelet az udvaron. Reni, akit Zordok magában Renitensnek nevezett, kacér vigyorral hallgatta az udvarlók hőstörténeteit, mígnem egyikük lyukat beszélt a hasába. Nővére, Bibi molettebb volt, de igen forró vérrel áldotta meg a természet. Bárkinek kigombolta kérésre a garázsok mögött a nadrágját. – Térdelj le és szeress! – kérte tőle nem egyszer Zordok. Bibi ilyenkor engedelmesen elé guggolt, majd finoman térdre helyezkedett. Vigyázott, sose vágatta le annyira a haját, hogy ne legyen mit markolni. A két lány egymás után szülte a gyerekeket, de az apa személye minden esetben ismeretlen maradt.
A harcos egyik délután fura hörgést hallott a játékok melletti lakókocsiból. Kisvártatva kilépett rajta Pepe, és odaszólt kollégájának, Alinak: – Te jössz! A sötét férfi becsukta maga mögött az ajtót. Mocorgás lett odabent és suttogás, majd lökdösődésre utaló hangok szűrődtek ki. Aztán Zordok újra hallotta a hörgést. – Tigrist is hoztak? De hát nem cirkusz! – tűnődött magában. Azzal körbeindult a játékok körül. Nem volt nála sem pénz, így csak bámulta, mint autókáznak barátai, akikkel együtt rúgta annak idején a labdát udvarukon. Pár perccel később bánatosan figyelte a vidám körhintázókat. Merthogy az ütközős autók mellé egyéb, kevésbé érdekes játékokat is hoztak Aliék, akiknek arany életük volt az igazgató távollétében. Még ételt is hordtak nekik az emberek, sőt italt, egész nap itták a söröket. Zordok az önfeledten autókázókat nézte, majd okosórájára pillantott. Ideje távoznom – gondolta. Szomorúan sétált a lakókocsi felé, amelynek ebben a pillanatban újra kinyílt ajtaja. Halálka nővére, Bibi lépett ki rajta. Csapzottan igazgatta szoknyáját. Zavartan nézett körül, majd kócos hajába túrt, aztán a táskájában kezdett kotorni, mintha ellenőrizni akarná, hogy megvan-e mindene. Mielőtt elsietett volna, Zordok kezébe nyomott egy zsetont.
