I.
Az újrakezdés egy zárda homlokzata, alulról fotózva. Mögötte ragyogó kékség.
Az épület mellett kápolna, benne két sor asztal.
A falakon nemzeti zászlók. Az oltár helyén pult, itt adják a reggelit.
Cutlery, ez az eszcájgot jelenti, rinse, ez az öblítést.
A rozettán át fény hull a padlóra, vasárnaponként vajas pogácsa van.
A főépület ma ifjúsági szálló, a szobákban kékre festett emeletes vaságyak.
Esténként a törülköződ az ágy végében szárad, a pénztárcád a párna alatt.
A szobatársaid még nem értek haza, ilyenkor a fejedre húzod a paplant,
és elgondolkozol, milyen kis helyen elfér az ember.
II.
Az újrakezdés az, hogy behúzza maga mögött az ajtót, leül, és kikapcsolja
a telefonját. Hogy vagy, kérdezi, mert nekik fontosak a munkatársak.
Igen, vannak, és lesznek nehézségek, kezd el egy mondatot,
az ablakon át a tengert nézed, egy nagy hajó közelít a parthoz.
De azért vagyunk egy csapat, folytatja, jobbra kilátni a hegyre,
ma derűs az ég, ha most elindulnál, egy óra alatt elérnéd az erdőt.
Mutassuk meg nekik, hogy mit tudunk, zárja le végül,
akkor már egy hete nem alszol, meredt szemmel
nézel magad elé, még három hónap, még három hónap és vége.
III.
Samira burkina faso-i, Lucas belga. Egy nemzetközi szervezet munkatársa
volt Afrikában, ott találkoztak. Samira a nyelvet tanulja, és kisegít
a szociális konyhán. Vacsorázunk. Közös tányérból esznek, kézzel.
Sokan vagyunk itt, nem tudjuk a nyelvet, sokan segélyből
élnek, de otthon mind arany életről mesél! Már el sem hiszik,
ha az igazat mondom. Hogy lehet az, Samira, méghogy csak
kétezret! Nézd meg a többieket, mire vitték! Tudom én azt jól, mire!
Felkacag, világító fogsora van, majd új gombócot gyúr rizsből és húsból.
IV.
Pedig milyen jó család! Egyetemet végzett, most egy raktárban dolgozik,
öten jutnak egy fürdőszobára. Pont mint nálunk, gondolod, és hozzá még azt,
hogy ez tényleg fontos? Az újrakezdés egy nyaralás, ami nem akar végetérni.
Hétvégenként kirándulsz, ha a szomszédban ebédhez terítenek, összerezzensz.
Futni jársz, hogy elfáradj, és a füzet hátára olyasmiket írsz, hogy az újrakezdés
nem csak a reggeli kávénál van, hanem napközben is, és hogy
az emberi folyamat nem csak egy kincsesláda lehet egy erdei ösvényen,
hanem az is, hogy este van, vacsoráztál, és egyedül fekszel.
V.
Az újrakezdés az, hogy háromszáz éves kőházba költözöl. Saját
fürdőszobával. Vendéget is fogadhatsz, de hiába lépsz ki, félóra alatt
mégsem jutsz el a vasútig. A tulajdonos iszik és fest. A gyár
vezetőjének építették a házat, itt, a verandán pálma állt,
de a szobában tíz fok van, és hatszázat fizetsz. Karácsony reggel
lazacos pirítóst kapsz, de este, ha összegyűlnek, te inkább
sétálni mész. Forró vízzel zuhanyzol, ez talán átmelegít.
Și sărac și gingaș nu se poate, mondta a dékán egyszer,
nem lehetsz egyszerre szegény és érzékeny,
majd sötét, csak a hősugárzó fénye.
