"szent terek, új szavú rajkók"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 18. (728.) SZÁM – SZEPTEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
A mindig élő irodalom múzeuma
Fekete Vince
Mindannyian szótárai vagyunk a világnak - beszélgetés Temesi Ferenccel
ŞTEFAN AUGUSTIN DOINAŞ
Versek
Vallasek Júlia
Van még balzsam Gileádban?
SELYEM ZSUZSA
Nagyanyánk megérti a fraktálokat
Murányi Sándor Olivér
Zseton
Fried István
Kovács András Ferenc körbe néz
Ármos Lóránd
Újrakezdés
Bordás Máté
Versek
Pencs Attila
Versek
OZSVÁTH ZSUZSA
Kilométer/óra
Vajsenbek Péter
Versek
SERESTÉLY ZALÁN
„ahogy énvelem is történt már nemegyszer” Az organikus, a funkcionális és az animisztikus kritikája az autopoietikus gép felől
KÉSZ ORSOLYA
Demo-verzió
Lakatos Artur
Népiblog
Leoninus, augusztusban
Beretvás Gábor
A ránk hagyott Paradicsom. Makk Károly művészete
FISCHER BOTOND
Kelet-európai polgárok kivonulás közben
Zsidó Ferenc
Borcsa János irodalmi látlelete*
ANDRÉ FERENC
Szocializáció a szocializmusban
Asztalos Veronka-Örsike
Fegyverek közt hallgatnak a múzsák?
Jakabffy Tamás
A Mester és Margarita – opera-musicalben
Portik Blénessy Ágota
Egy vándor „emlékiratai”
 
Pencs Attila
Versek
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 18. (728.) SZÁM – SZEPTEMBER 25.

Hidegzuhany

27 szög a fürdőszoba küszöbében

onnan két és fél másodperc a vécé

 

hajszálad az ülőkén

DNS-t lopok

hogy sokszorosítsalak

csak tudnám minek

 

a vécéről a kukába hamuzok

a kádból a csapba vizelek

 

lehet hogy már csak a fogmosást szeretem

üveges mentol marja szét a szánkat

ez a baj velünk

 

egymásra kacsintunk

de kiég a retinánk

a csempéről visszaverődő neonfénytől

 

a mosógép alatt bujdosó bogár

éjjel a szádba mászik

amiért felporszívóztad a rokonait

 

még el se csúsztam

le se mostam

a samponod a bizonyíték

hogy van amitől kihullik az ember haja

 

küszöbödön 27 szög

barázdák a talpon

csak tudnám minek

növünk fel —

a törülköző a derekamon

az egyetlen fedezék

minden mást szétzilál

a túlhevült hajszárító

a hideg cseppek a bőrön

 

 

Tetőfok

meg kéne javítani

a tetőt meg anyádat

mondta apám

 

soha nem laktunk

a nagyranőtt háztömbök

tetején

 

be sem esett az eső

pedig vártuk hogy

legyen mit szidni

 

anya főztje

máshol gőzölög

mitől laknék jól

 

apa egy másik tetőt

javít hiszen a miénk

tökéletes

 

 

Hotel

A koplaló láncszemekből

kiköltözött a hanyag általánosítás,

a lábtörlő alá, a többi isten közé.

Úgy alakult, hogy minden leejtett

kulcscsomó saját vallást alapít,

elhagyott iratokhoz imádkoznak.

Visszafejlődés az anyaméhbe,

ilyen ez a Pest. Magzatpóz,

majd eggyé válunk saját szívünkkel.

Lehúzod az ágyneműt, mintha számítana.

Mintha számítanál

bármire vagy bárkinek, elindulsz.

Egy autó fényszórója tükröződik

az övcsatodon, bocsánatot kérsz.

 

Ráolvasással gyógyítod a magányt.

 

A neved betűzöd, aprót számolsz,

akárki lehet befutó. Kitöltendő mezők

csak a név és a telefonszám.

Ingyen hotel az ágyad, padlód,

a kilátás az első csillag.

 

Jó ez a lakótelepi félhomály.

Szürkére festi a csupasz erkélyeket,

képzelt tüzek mellett

melegednek a száműzöttek.

Kiválasztottakként hordják ki a Halott Istent

a tűzoltóság mellé maradéknak.

Ami nem ízlik, azt kiválogatod,

és a tányér szélére rakod,

nincs is isten, csak gomba és mák.

 

Jó ez a lakótelepi

lhomály. Hazament, majd egyszer

felhívod.

Veti a keresztet, aki reszket:

a kirekesztett.

 

Pencs Attila 1998-ban született Székesfehérváron. Jelenleg Budapesten él. Zenél, ír, mérnökinformatikusnak tanul az Óbudai Egyetemen.





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében