"szent terek, új szavú rajkók"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 18. (728.) SZÁM – SZEPTEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
A mindig élő irodalom múzeuma
Fekete Vince
Mindannyian szótárai vagyunk a világnak - beszélgetés Temesi Ferenccel
ŞTEFAN AUGUSTIN DOINAŞ
Versek
Vallasek Júlia
Van még balzsam Gileádban?
SELYEM ZSUZSA
Nagyanyánk megérti a fraktálokat
Murányi Sándor Olivér
Zseton
Fried István
Kovács András Ferenc körbe néz
Ármos Lóránd
Újrakezdés
Bordás Máté
Versek
Pencs Attila
Versek
OZSVÁTH ZSUZSA
Kilométer/óra
Vajsenbek Péter
Versek
SERESTÉLY ZALÁN
„ahogy énvelem is történt már nemegyszer” Az organikus, a funkcionális és az animisztikus kritikája az autopoietikus gép felől
KÉSZ ORSOLYA
Demo-verzió
Lakatos Artur
Népiblog
Leoninus, augusztusban
Beretvás Gábor
A ránk hagyott Paradicsom. Makk Károly művészete
FISCHER BOTOND
Kelet-európai polgárok kivonulás közben
Zsidó Ferenc
Borcsa János irodalmi látlelete*
ANDRÉ FERENC
Szocializáció a szocializmusban
Asztalos Veronka-Örsike
Fegyverek közt hallgatnak a múzsák?
Jakabffy Tamás
A Mester és Margarita – opera-musicalben
Portik Blénessy Ágota
Egy vándor „emlékiratai”
 
Leoninus, augusztusban
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 18. (728.) SZÁM – SZEPTEMBER 25.

EGYED EMESE

Kolozsvári ecloga

            Jancsó Miklósnak

            Kuncz Lajosnak ajánlom

 

Múlik hús-vér-beli arcod, színész magad végre meghajtod,

Taps ül a víz tükrén, hallgatsz már, s szavalok én,

 

Rossz voltál, rebellis szókat – szóltál direktor-kaparókat,

Bűnhődtél azután; kispadra űzött a kán.

Kispadon is fellázadtál, izzó paizst kovácsoltál,

Készültél igazán pódium lét nyomorán,

Próbáltál igaz lenni, lélekszavakat szerezni,

Tűz voltál vizek közt, bátor a némák közt.

 

Farkas utcában járván árnyékod, örök árvám,

Jaj, keresi csöndjét; jaj, leli csak csömörét.

 

Színész apa voltam időben, helyemet már meglelőben –

S látogatott az Úr, béborult már az azúr

Egem; virágszálom, széttaposott álmom,

Gyönge jövőm árnyék; nem könyörült az ég

Rajtam, írnom kellett, s íróvá lenni amellett,

Hogy fogy a lég s az idő, s érzem, a vég taps jő.

 

Drága Kolozsvárom, aranyléptű, imádott lányom:

gyertyánk amíg elég: áldott a kezdet s a vég.

 

 

A hetedik

Lenni a sorban egyszer: nem lombik, se kémcső, csak vegyszer;

Míg Istenek engedik: légy te csak a hetedik.

 

Bár hetedik volnál: mindig füstölne az oltár,

József Attila élt – Isten-homlokig ért.

 

 

A lego-kakasok imádkoznak a templomban

            György Alidának, Sárkány Tímeának

 

Felragyognak az ajtók – szent terek, új szavú rajkók:

LEGO márka neve (játszani nem lehete).

 

Nem lehete: kakasok, tyúk- és vallástalanok;

ám ha imára kelők: lesztek ti büszke nyerők!

 

 

A dupla szemüvegről

            Márkus Barbarossa Jánosnak

 

Ok-okulár orron: nem hagy biza nyomorognom,

Ékesen már látok! Látlak áldás és átok,

Látlak homály s napfény, s te, csupa rozsda remény,

Látlak, vagy bár nézlek: vén cukor, új méreg!

 

Ok-oktalan egy éveg: igen sok a bajom te-tevéled!

Egyiket elhagynám, másikkal megkeresnám!

 

Szép vagyok így véled – nélküled fremde az élet,

Rút vagyok véled is – zenész s poéta is.

 

Holló márkanév

Holló gyűrűjével, megjegyezlek álom üvegével,

Mondom, nem, sohamár; emberi csapda vár;

Mátyás, szól neked is, nézd, a veréb levelet visz!

Könyvtár: Corvinibus. Kár: historibus.

 

 

 


HORVÁTH BENJI

Piroska elmeen Sváccba, takarít
és táncol a Princcel, aki vesz neki dresszt

            avagy omázs Vágvölgyi Noémi dialektyéből*

            Sárkány Tímea kérésére

 

Unnya Piroska a sántier, elmeen Sváccba me’ ott nyer

jó pénzt. Ott van a Princ. Farkasbőrt neki visz.

A diszkóban tánc van. – I wanna dance baby! – Jó’ van!

Fogja a Princ a bigét, mint a Mercedesét,

pörgeti reggelig őtet: tárgyiasítja a nőket,

kényes a pénzes a Princ, Mercije van, szive nincs.

Unnya Piroska a Princet, lép le, lenyúlva a szép dresszt,

glettol a sántieren. Nincsen igaz szerelem.

 

* https://www.facebook.com/profile.php?id=100020191573534

 

 

Krisztinának nincs témája

Téma a téma a téma ma nincsen, hát köszi szépen,

Krisztina, űr vagyok én földön, a fák tetején:

űr az egész termés, ami meg bírt erre születni...

téma a semmi, az űr... Benji megint belesül.

 

 

Öreg kakas bánata

            Márkus Barbarossa János témájára

 

Hallgat az esti kakas, bús képe a porba lelóg, húsz

     tyúk élt még vele rég, tőle lenyúlta a szép,

nagy, fiatal szomszéd, aki mindig túlfütyörészi:

     csak neki jár ki a csók, csak rá izgul a tyúk.

Bezzeg az ő idejében hangját várta az éter,

     bújtak a tyúkok elő, ővele volt az erő.

Most már bosszút forral, kondizik estig a hanggal,

     Újkakas elbukik ám, Őskakas itt a király!

 

 

 

 

KARÁCSONYI ZSOLT

A fecskebéka állapot

            Barbarossa kérésére

 

Hogyha a fecske elúszik: lelki vizekre,

már fele tréfa csak és – szállnak a békazenék.

 

Ám, ha a béka kireppen, nincs már csend a ligetben,

tűnik a vágyról a fék, tárul az óhajos ég.

 

            De:

 

Nem leled úgyse a Brehmben, csodáld csak feszülő csendben,

hogyha a fecske a bék, messzire száll, aki még!

 

 

A tücsök és a hangya társalog

            Krisztina kérésére

 

Én egy hangya vagyok, szorgalmam kiragyog,

távoli csillagon ég, éltet a munka, a gép.

 

Mert csak a szívhegedűkön játszom, el sose tűröm,

hogy széttörd a zeném – mélyén úszik az én.

A szerelem mint kép és képmutatás

            Tímea kérésére

 

Minden képmutatástól távol a kép, ha világol,

nem más az: szerelem – másban szétszerelem.

 

Ezt hagyom versben, képben, meg sose érthetem én sem.

Tűnik a kép, a helyén nincsen más, csak a rím.

 

 

Csak a hiánynak van súlya

            Csaba kérésére

 

Élő súly a hiányban, ember vagy csak a tájban,

mozdulsz rettenetig, titkaidat figyelik

 

Tündérek, kitaláltak, ők veled úgyis kitolnak,

járnak súlytalanul, bennük a súly lemerül.

 

Tartsd magad emberi szinten, túl a valókon, a nincsen,

Semmiden újra segít: Isten vagy csak a Nícs*!

 

*Nietzsche

 

 


 

 

 

LÁSZLÓ NOÉMI

A szőke szúnyogról

            Márkus Barbarossa János

 

Mit rázod mézszínű fürtöd? Szúnyogom, láthatod: fürdök!
Lecsapom szőke burád, senki sem ismer reád!
Vérre menend, sose babra. Zümmög a karcsú ebadta.
Szárnya ha zizzen, a kéj sírköve lészen az éj.
Göndör a rőt pamacs-állás. Úgy hiszi, éjjeli szállás.

Van, hogy az orromra ír – tenyerem néki a sír.

Haj, szúnyog, ej, szúnyogocska, nem vagyok én olyan ocska!

Rádcsap a váteszi kar, feledés pokla takar!

 

 

A Diego-maciról

            Kali Boldizsár

 

Mosolyra húzva a szája: jön-megy a bunda királya.

Lép hegyesen, ügyesen, pihen is rendszeresen.

Dörmög a szőnyegi gangról. Keresem, merre barangol?

Murisabb, mint a foci. Ide, Diego-maci!

Hadd szökjön égbe a kedve: Boldizsár nyerni szeretne!

Mit – kérded? Amit lehet. Rázz vele szépen kezet!

 

 

Bohumil Hrabalról

            Krisztina

 

Dobban a szív, belenyekken, csizma-kalap-köpönyegben.
Hasztalan húzza az orr, nem jöhet erre Gogol.
Roppan a kéz, ne kíméld! Éltedet zsigerből éld!
Potyára zúg a zúza, nem jöhet erre Zola.
Gyöngyöző rémek a páston, a fogunk korsótól vásson!
Halála habjainál fölözve kacsint Hrabal.

 

 

Matekesből lett bölcsészt sirató
édesanyának

            Kovács Péter Zoltán

 

Lásd, anya, hiába Thálész, sorsomra túlontúl rálépsz.
Hiába Einstein és Planck, ha nálam szöveg a láng.
Fikció hajnala nyom, verssorokon utazom.
Sok sinus és cosinus:
elakadt, rossz trolibusz,
de kering bennem az áram. Amit a számokban láttam,
attól lett szívem a szóé. Ne búsulj, anyuka, jó-é?

 

A szívószálról

Etelka és Zsófia

 

Két szőke buksiban kószál: íródjék versbe szívószál.
Rímeljen közben a test, vagy rámoljon, egyenest.
Mindenségen diadal: ez a szál el sose hal,
hajlékony, síkos, üres, sötétség gyűrűje lesz,

reggelig sziszegi bízvást: tökélyre visszük a szívást!

 

 

 

SZÁLINGER BALÁZS

Vénül a harmonika

            (Márkus Barbarossa János feladványa)

 

Míg vörös, ó, a szakállad, addig biztosan állnak,

Állnak Bécs falai, s Bécs addig valaki.

Halljam a harmonikádat többször, nagyszerű állat –

Vénül a harmonikád? Jól fújjad legalább.

 

 

Hogyan lehet túlélni egy hal belsejében?

Jó, hát itt van a hajnal, most mit kezdjek a hallal?

Jónás könyves, segíts, cetmélyen, te, a kincs.

Egy könyv mégse sebészkés, bicska se volna ma sértés

Mit tennél te, Mihály ott, hol semmi se fáj?

Bárhova nézek, a hal van rémisztő hal-alakban;

Halformája se van, mása se sincs, pararam.

Várom, nem jön az ötlet, egy menedékem a könyv lett,

Fény gyullad s kinyitom: nagy mű áll papíron.

Olvasom, olvasom egyre, hangosan olvasom egyre,

Kultúránk, te segíts, cetmélyén kicsi kincs.

És segít is, hiszen érzem, gond van a halszagú mélyben,

Hányni fog, ó, a szegény, és hányás leszek én,

S így kell, felfogom egyből, megszabadulni a cetből:

Légy hányás, te magyar, mert a cet élni akar.

 

 

Migránsügyben a tápos

Migránsügyben a tápos konzekvens alabárdos,

Őrt áll, és amíg áll, gazdát vált a határ.

 

 

Kerekesszék

Rettenetes kerekesszék jön, mint sorsszerű esszék

Jönnek szembe ahogy – ellépjek? mi a jobb?

Rémisztőn, adysan jön, mint egy molyszagú öltöny

Estéken, melyeken nem vagyok épp eszemen.

Bús s búsabb kerekesszék jön, mint szent Ady-esszék,

Fut tova, fut tova, fáj, és befogadja a táj.

Jó kerekesszék, állj meg, majd míg állsz, gyere, áldj meg,

S fuss tova, látva, mi van – nélkülem és adysan.

 

 

 

Az Erdélyi Magyar Írók Ligája idén is megszervezte a Kolozsvári Magyar Napokon a már hagyományosnak számító helyszíni versírást. A közönség által megadott témákat ez alkalommal leoninusokban szedték versbe a meghívott költők. Egyed Emese, Horváth Benji, Karácsonyi Zsolt, László Noémi és Szálinger Balázs a Bulgakov Kávéház teraszán rögtönzött írásait közöljük lapszámunkban.

.


 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében