EGYED EMESE
Kolozsvári ecloga
Jancsó Miklósnak
Kuncz Lajosnak ajánlom
Múlik hús-vér-beli arcod, színész magad végre meghajtod,
Taps ül a víz tükrén, hallgatsz már, s szavalok én,
Rossz voltál, rebellis szókat – szóltál direktor-kaparókat,
Bűnhődtél azután; kispadra űzött a kán.
Kispadon is fellázadtál, izzó paizst kovácsoltál,
Készültél igazán pódium lét nyomorán,
Próbáltál igaz lenni, lélekszavakat szerezni,
Tűz voltál vizek közt, bátor a némák közt.
Farkas utcában járván árnyékod, örök árvám,
Jaj, keresi csöndjét; jaj, leli csak csömörét.
Színész apa voltam időben, helyemet már meglelőben –
S látogatott az Úr, béborult már az azúr
Egem; virágszálom, széttaposott álmom,
Gyönge jövőm árnyék; nem könyörült az ég
Rajtam, írnom kellett, s íróvá lenni amellett,
Hogy fogy a lég s az idő, s érzem, a vég taps jő.
Drága Kolozsvárom, aranyléptű, imádott lányom:
gyertyánk amíg elég: áldott a kezdet s a vég.
A hetedik
Lenni a sorban egyszer: nem lombik, se kémcső, csak vegyszer;
Míg Istenek engedik: légy te csak a hetedik.
Bár hetedik volnál: mindig füstölne az oltár,
József Attila élt – Isten-homlokig ért.
A lego-kakasok imádkoznak a templomban
György Alidának, Sárkány Tímeának
Felragyognak az ajtók – szent terek, új szavú rajkók:
LEGO márka neve (játszani nem lehete).
Nem lehete: kakasok, tyúk- és vallástalanok;
ám ha imára kelők: lesztek ti büszke nyerők!
A dupla szemüvegről
Márkus Barbarossa Jánosnak
Ok-okulár orron: nem hagy biza nyomorognom,
Ékesen már látok! Látlak áldás és átok,
Látlak homály s napfény, s te, csupa rozsda remény,
Látlak, vagy bár nézlek: vén cukor, új méreg!
Ok-oktalan egy éveg: igen sok a bajom te-tevéled!
Egyiket elhagynám, másikkal megkeresnám!
Szép vagyok így véled – nélküled fremde az élet,
Rút vagyok véled is – zenész s poéta is.
Holló márkanév
Holló gyűrűjével, megjegyezlek álom üvegével,
Mondom, nem, sohamár; emberi csapda vár;
Mátyás, szól neked is, nézd, a veréb levelet visz!
Könyvtár: Corvinibus. Kár: historibus.
HORVÁTH BENJI
Piroska elmeen Sváccba, takarít
és táncol a Princcel, aki vesz neki dresszt
avagy omázs Vágvölgyi Noémi dialektyéből*
Sárkány Tímea kérésére
Unnya Piroska a sántier, elmeen Sváccba me’ ott nyer
jó pénzt. Ott van a Princ. Farkasbőrt neki visz.
A diszkóban tánc van. – I wanna dance baby! – Jó’ van!
Fogja a Princ a bigét, mint a Mercedesét,
pörgeti reggelig őtet: tárgyiasítja a nőket,
kényes a pénzes a Princ, Mercije van, szive nincs.
Unnya Piroska a Princet, lép le, lenyúlva a szép dresszt,
glettol a sántieren. Nincsen igaz szerelem.
* https://www.facebook.com/profile.php?id=100020191573534
Krisztinának nincs témája
Téma a téma a téma ma nincsen, hát köszi szépen,
Krisztina, űr vagyok én földön, a fák tetején:
űr az egész termés, ami meg bírt erre születni...
téma a semmi, az űr... Benji megint belesül.
Öreg kakas bánata
Márkus Barbarossa János témájára
Hallgat az esti kakas, bús képe a porba lelóg, húsz
tyúk élt még vele rég, tőle lenyúlta a szép,
nagy, fiatal szomszéd, aki mindig túlfütyörészi:
csak neki jár ki a csók, csak rá izgul a tyúk.
Bezzeg az ő idejében hangját várta az éter,
bújtak a tyúkok elő, ővele volt az erő.
Most már bosszút forral, kondizik estig a hanggal,
Újkakas elbukik ám, Őskakas itt a király!
KARÁCSONYI ZSOLT
A fecskebéka állapot
Barbarossa kérésére
Hogyha a fecske elúszik: lelki vizekre,
már fele tréfa csak és – szállnak a békazenék.
Ám, ha a béka kireppen, nincs már csend a ligetben,
tűnik a vágyról a fék, tárul az óhajos ég.
De:
Nem leled úgyse a Brehmben, csodáld csak feszülő csendben,
hogyha a fecske a bék, messzire száll, aki még!
A tücsök és a hangya társalog
Krisztina kérésére
Én egy hangya vagyok, szorgalmam kiragyog,
távoli csillagon ég, éltet a munka, a gép.
Mert csak a szívhegedűkön játszom, el sose tűröm,
hogy széttörd a zeném – mélyén úszik az én.
A szerelem mint kép és képmutatás
Tímea kérésére
Minden képmutatástól távol a kép, ha világol,
nem más az: szerelem – másban szétszerelem.
Ezt hagyom versben, képben, meg sose érthetem én sem.
Tűnik a kép, a helyén nincsen más, csak a rím.
Csak a hiánynak van súlya
Csaba kérésére
Élő súly a hiányban, ember vagy csak a tájban,
mozdulsz rettenetig, titkaidat figyelik
Tündérek, kitaláltak, ők veled úgyis kitolnak,
járnak súlytalanul, bennük a súly lemerül.
Tartsd magad emberi szinten, túl a valókon, a nincsen,
Semmiden újra segít: Isten vagy csak a Nícs*!
*Nietzsche
LÁSZLÓ NOÉMI
A szőke szúnyogról
Márkus Barbarossa János
Mit rázod mézszínű fürtöd? Szúnyogom, láthatod: fürdök!
Lecsapom szőke burád, senki sem ismer reád!
Vérre menend, sose babra. Zümmög a karcsú ebadta.
Szárnya ha zizzen, a kéj sírköve lészen az éj.
Göndör a rőt pamacs-állás. Úgy hiszi, éjjeli szállás.
Van, hogy az orromra ír – tenyerem néki a sír.
Haj, szúnyog, ej, szúnyogocska, nem vagyok én olyan ocska!
Rádcsap a váteszi kar, feledés pokla takar!
A Diego-maciról
Kali Boldizsár
Mosolyra húzva a szája: jön-megy a bunda királya.
Lép hegyesen, ügyesen, pihen is rendszeresen.
Dörmög a szőnyegi gangról. Keresem, merre barangol?
Murisabb, mint a foci. Ide, Diego-maci!
Hadd szökjön égbe a kedve: Boldizsár nyerni szeretne!
Mit – kérded? Amit lehet. Rázz vele szépen kezet!
Bohumil Hrabalról
Krisztina
Dobban a szív, belenyekken, csizma-kalap-köpönyegben.
Hasztalan húzza az orr, nem jöhet erre Gogol.
Roppan a kéz, ne kíméld! Éltedet zsigerből éld!
Potyára zúg a zúza, nem jöhet erre Zola.
Gyöngyöző rémek a páston, a fogunk korsótól vásson!
Halála habjainál fölözve kacsint Hrabal.
Matekesből lett bölcsészt sirató
édesanyának
Kovács Péter Zoltán
Lásd, anya, hiába Thálész, sorsomra túlontúl rálépsz.
Hiába Einstein és Planck, ha nálam szöveg a láng.
Fikció hajnala nyom, verssorokon utazom.
Sok sinus és cosinus: elakadt, rossz trolibusz,
de kering bennem az áram. Amit a számokban láttam,
attól lett szívem a szóé. Ne búsulj, anyuka, jó-é?
A szívószálról
Etelka és Zsófia
Két szőke buksiban kószál: íródjék versbe szívószál.
Rímeljen közben a test, vagy rámoljon, egyenest.
Mindenségen diadal: ez a szál el sose hal,
hajlékony, síkos, üres, sötétség gyűrűje lesz,
reggelig sziszegi bízvást: tökélyre visszük a szívást!
SZÁLINGER BALÁZS
Vénül a harmonika
(Márkus Barbarossa János feladványa)
Míg vörös, ó, a szakállad, addig biztosan állnak,
Állnak Bécs falai, s Bécs addig valaki.
Halljam a harmonikádat többször, nagyszerű állat –
Vénül a harmonikád? Jól fújjad legalább.
Hogyan lehet túlélni egy hal belsejében?
Jó, hát itt van a hajnal, most mit kezdjek a hallal?
Jónás könyves, segíts, cetmélyen, te, a kincs.
Egy könyv mégse sebészkés, bicska se volna ma sértés
Mit tennél te, Mihály ott, hol semmi se fáj?
Bárhova nézek, a hal van rémisztő hal-alakban;
Halformája se van, mása se sincs, pararam.
Várom, nem jön az ötlet, egy menedékem a könyv lett,
Fény gyullad s kinyitom: nagy mű áll papíron.
Olvasom, olvasom egyre, hangosan olvasom egyre,
Kultúránk, te segíts, cetmélyén kicsi kincs.
És segít is, hiszen érzem, gond van a halszagú mélyben,
Hányni fog, ó, a szegény, és hányás leszek én,
S így kell, felfogom egyből, megszabadulni a cetből:
Légy hányás, te magyar, mert a cet élni akar.
Migránsügyben a tápos
Migránsügyben a tápos konzekvens alabárdos,
Őrt áll, és amíg áll, gazdát vált a határ.
Kerekesszék
Rettenetes kerekesszék jön, mint sorsszerű esszék
Jönnek szembe ahogy – ellépjek? mi a jobb?
Rémisztőn, adysan jön, mint egy molyszagú öltöny
Estéken, melyeken nem vagyok épp eszemen.
Bús s búsabb kerekesszék jön, mint szent Ady-esszék,
Fut tova, fut tova, fáj, és befogadja a táj.
Jó kerekesszék, állj meg, majd míg állsz, gyere, áldj meg,
S fuss tova, látva, mi van – nélkülem és adysan.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája idén is megszervezte a Kolozsvári Magyar Napokon a már hagyományosnak számító helyszíni versírást. A közönség által megadott témákat ez alkalommal leoninusokban szedték versbe a meghívott költők. Egyed Emese, Horváth Benji, Karácsonyi Zsolt, László Noémi és Szálinger Balázs a Bulgakov Kávéház teraszán rögtönzött írásait közöljük lapszámunkban.
.
