"szent terek, új szavú rajkók"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 18. (728.) SZÁM – SZEPTEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
A mindig élő irodalom múzeuma
Fekete Vince
Mindannyian szótárai vagyunk a világnak - beszélgetés Temesi Ferenccel
ŞTEFAN AUGUSTIN DOINAŞ
Versek
Vallasek Júlia
Van még balzsam Gileádban?
SELYEM ZSUZSA
Nagyanyánk megérti a fraktálokat
Murányi Sándor Olivér
Zseton
Fried István
Kovács András Ferenc körbe néz
Ármos Lóránd
Újrakezdés
Bordás Máté
Versek
Pencs Attila
Versek
OZSVÁTH ZSUZSA
Kilométer/óra
Vajsenbek Péter
Versek
SERESTÉLY ZALÁN
„ahogy énvelem is történt már nemegyszer” Az organikus, a funkcionális és az animisztikus kritikája az autopoietikus gép felől
KÉSZ ORSOLYA
Demo-verzió
Lakatos Artur
Népiblog
Leoninus, augusztusban
Beretvás Gábor
A ránk hagyott Paradicsom. Makk Károly művészete
FISCHER BOTOND
Kelet-európai polgárok kivonulás közben
Zsidó Ferenc
Borcsa János irodalmi látlelete*
ANDRÉ FERENC
Szocializáció a szocializmusban
Asztalos Veronka-Örsike
Fegyverek közt hallgatnak a múzsák?
Jakabffy Tamás
A Mester és Margarita – opera-musicalben
Portik Blénessy Ágota
Egy vándor „emlékiratai”
 
ANDRÉ FERENC
Szocializáció a szocializmusban
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 18. (728.) SZÁM – SZEPTEMBER 25.


Csutak Gabi: Csendélet sárkánnyal. JAK+PRAE.HU, Budapest, 2017.

 

Csutak Gabi novelláskötete nem vacakol a címválasztással, a kötet valóban erőteljesen apellál a vizualitásra, a szövegek mind egy-egy hangulatra éleződnek ki. Mintha egy családi albumot lapozgatnánk, a román államszocializmus utolsó éveiben szocializált gyerekkor hangulatait villantja fel életszagú pillanatképekben. Kitartó figyelemmel fordul a környezetéhez, ugyanakkor a tapasztalatlanság naivitásával illusztrálja a diktatúra abszurditását. Nem köntörfalaz, nem értelmez, csupán érzékel. A félszemű sárkány a faliszőnyeg mögött alapos türelemmel követi a család minden egyes rezdülését, de ez az állandó szem előtt tartás megnyugtató és zavarba ejtő. És ez a frusztráció önkéntelenül is öröklődik „jelen van otthon, az utcán, a parkban, az óvodában, mindegyre ott fészkel a Vöröskörmű hatalmi játékaiban, ott rezonál az ikrek karmolásaiban, a hattyúfélelemben, ott szimatol a nagyapa alkoholizmusba fojtott kilátástalanságában és a Popescu néniék, a szomszédok, meg „azok, odafönt” elleni felgyűlő haragban, a levágott nyulakban és a felhólyagzott nyelvekben, az állami tévében, az értelmezhetetlen halálokban és a véresre súrolt ujjbegyekben. A bizalmatlanság pedig elkeseredett, dühös gesztusokat provokál ki az emberből.

 

Ezek a novellák azonban többek, mint puszta pillanatképek, a precízre csiszolt hangulatokat kimért színek, tömény szagok és kimunkált felületek teszik igazán érzékletessé, engednek együtt lebegni a benyomásokkal, igénybe vesznek minden érzékszervet. És hiába a rémület, a ragaszkodási kényszer, a rejtőzködés és megmutatás közötti feszültség, a falak felejthetetlen tekintete és a sírás tilalma, a történetek nem maguk alá temetnek, hanem épp hogy valamiféle kimozdulási lehetőséget nyitnak meg, nem engedik túlcsordulni az elnyomás nyelvét.

 

Mert minél inkább megfigyelnek valakit, az annál kevésbé képes figyelni másra. Az elbeszélő ezt a szóródást tapasztalja meg, hiába mondják, hogy érte, mégis saját magukért cselekszenek, de csak mert még nem tudják, mi lesz akkor, ha ez a kislány egyszer tényleg igazán üvölteni kezd.

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében