"szent terek, új szavú rajkók"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 18. (728.) SZÁM – SZEPTEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
A mindig élő irodalom múzeuma
Fekete Vince
Mindannyian szótárai vagyunk a világnak - beszélgetés Temesi Ferenccel
ŞTEFAN AUGUSTIN DOINAŞ
Versek
Vallasek Júlia
Van még balzsam Gileádban?
SELYEM ZSUZSA
Nagyanyánk megérti a fraktálokat
Murányi Sándor Olivér
Zseton
Fried István
Kovács András Ferenc körbe néz
Ármos Lóránd
Újrakezdés
Bordás Máté
Versek
Pencs Attila
Versek
OZSVÁTH ZSUZSA
Kilométer/óra
Vajsenbek Péter
Versek
SERESTÉLY ZALÁN
„ahogy énvelem is történt már nemegyszer” Az organikus, a funkcionális és az animisztikus kritikája az autopoietikus gép felől
KÉSZ ORSOLYA
Demo-verzió
Lakatos Artur
Népiblog
Leoninus, augusztusban
Beretvás Gábor
A ránk hagyott Paradicsom. Makk Károly művészete
FISCHER BOTOND
Kelet-európai polgárok kivonulás közben
Zsidó Ferenc
Borcsa János irodalmi látlelete*
ANDRÉ FERENC
Szocializáció a szocializmusban
Asztalos Veronka-Örsike
Fegyverek közt hallgatnak a múzsák?
Jakabffy Tamás
A Mester és Margarita – opera-musicalben
Portik Blénessy Ágota
Egy vándor „emlékiratai”
 
Asztalos Veronka-Örsike
Fegyverek közt hallgatnak a múzsák?
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 18. (728.) SZÁM – SZEPTEMBER 25.


Murádin Jenő: Fegyverek és múzsák. Erdély művészete az első világháború idején, Erdélyi Múzeum–Egyesület, Kolozsvár, 2016 (Erdélyi Tudományos Füzetek, 285).

 

Mi történt az erdélyi művészekkel, amikor a nagy háború őket is csatasorba állította? Volt-e lehetőség számukra az önkifejezésre, az alkotásra, az iszonyatból való felkiáltásra? Ezekre a kérdésekre nyújt választ Murádin Jenő kötete, bemutatva a történeti Erdély művészeti életének fontos momentumait az első világháború négy évében. Mert a múzsák ebben a kegyetlen időintervallumban sem némultak el teljesen, csak halkabban suttogtak, és szívszorítóbb alkotások elkészítésére buzdították a művészeket. A háború ihlette expresszív művek láttatják és megismertetik az átélt borzalmakat, amelyeket az alkotók nem elképzelt világként, hanem a kegyetlen valóság lenyomataként öntöttek formába.

 

A frontokon harcoló művészek megrendítő alkotásai sajátos egyszerűséggel ábrázolják tapasztalataikat, tanúskodnak a katonák anonimitásáról, a személyes identitás elfelejthető voltáról, a közösség fájdalmáról, amelyeket szénrajzok, krétarajzok, illetve pasztellképek örökítettek meg. Az erdélyi művészek munkássága mellett a hátország karitatív kezdeményezéseibe és megmozdulásaiba is betekintést lehet nyerni, amelyeknek elsődleges célja az otthonmaradt hadiözvegyek, árvák anyagi juttatásban való részesítése volt. Az ideiglenes köztéri katonaszobrok elterjedése, a Kárpátok Őrének és a Vasszékelynek a felállítása mind a társadalmi mozgalommá növekedő gesztust tükrözi, amely nem várt összegekkel és érdeklődéssel fordította a figyelmet a nélkülözők tömegére.

 

A hadifogságban szenvedők életéről az erdélyi rajzművészet fáradhatatlan alakja, az ugyancsak hatéves rabságot a háta mögött tudó Reschner Gyula rögzített sorsfoszlányokat akkurátus kérdőívek alapján. Dokumentumgyűjteményében több mint másfél száz fogoly életének pályarajzát festi meg, amely nemcsak a katonák hadifogságának kezdetét és végét jelzi: Reschner megjegyzéseivel arra is kitér, hogy társai hogyan integrálódtak a civil életbe, mi történt velük a fogságból való kiszabadulást követően. A dokumentumgyűjtemény révén egy poros világba csöppen az olvasó, ahol az újrakezdés játszik főszerepet.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében