"mindig, minden folytatódik csak"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 19. (729.) SZÁM – OKTÓBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
László Noémi
Időközben
Tamás Dénes
„Az írás maga áldozathozatal” - Beszélgetés Peer Krisztiánnal
Bálint Tamás
Versek
Sopotnik Zoltán
Körbetartozás
Kontra Ferenc
Az író csontjai
Balázs Imre József
Versek
HORVÁTH BENJI
Magyar átiratok: Porig
Végh Attila
A mérték nélküli szeretet joga
Haklik Norbert
Egy istennő hajnala
Posta Marianna
Versek
Alkonyi Vilmos Mór
Kialudt
Zakariás Cecil
Márványból
Pataki Előd
A találkozás
Horváth Veronika
Versek
Fenyő Dániel
Versek
J.K. Ihalainen
Versek
Tóth Mária
Hang
Papp Attila Zsolt
Az ördög legnagyobb trükkje
CSUSZNER FERENCZ
Az öngólon is túl
Antal Balázs
A „DE”-vel kezdődő regény
MIKÓ IMOLA
Beszéljünk a lényegről
ANDRÉ FERENC
Életünk a szolgáltatás
#aköltészetnemtré
Jakabffy Tamás
Nemes és érzelmes keringők
Borda Réka
Hívővé válni egy kiállítótérben
 
Fenyő Dániel
Versek
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 19. (729.) SZÁM – OKTÓBER 10.

Nekrológ

Jó ember volt, csak fogat mosni és írni nem látta soha senki.

 

Azt mondta, kell, hogy legyen néhány titka, de ő túl önző volt,

hogy akár egyet is elengedjen, és azt sem hagyta, hogy előtte

bárkinek maradjon,

 

vagy meglássák, amikor

egy éjszakai váróterem csendjében levette kabátját, cipőjét,

vetkőzött egészen a húsig, és a csattogó vasak mentén belegyalogolt

egy vonatfüttybe.

 

Nem hitte, hogy jó ember.

Nem is akarták meggyőzni.

Pedig a háta mögött mindenki szerette.

 

 

Ívek

Annak az aljában,

honnan leginkább álmából érkezik az ember vissza, ahogy felrázza a földetérés.

Ott tértem magamhoz elszakadva mindentől, mint gyermek világrajövetelkor.

Előbb a térérzék, majd a nyugalom tűnt el.

Minden addigi berögzült mozdulat funkcióját vesztett.

Míg az ember a legsűrűbb éjszakában is eltalál a mosdóig,

hol lámpát gyújt és újságot böngész,

itt körbe ver tanácstalanságom.

Bármerre indulok végül mindig ugyanazok az

ívek fogják közre eltévedésem.

Tüdőmben porrá szárad a nyirkosság.

A por sziklává, a sziklák hegyekké állnak össze,

és én ott vagyok az aljában,

és rám omlik tekinteted.

 

 

Takarítás

Először az ágykeretet, utána a matracot,

ahogy nagyapám ruháit nagymamám,

ahogy később mi a nagymamát,

a szép vázákat összetörtük, a csúnyákat elajándékoztuk,

és a ruhákkal együtt kiszórtunk minden felesleges iratot,

csak az anyakönyvi kivonat élte túl,

a muskátlik benzint, a macskák patkánymérget kaptak,

aztán tüzet raktunk az udvaron, hogy kegytárgynak semmi se aradjon.

 

 

Fenyő Dániel 1996-ban született Kaposváron. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanul osztatlan magyar-történelemtanári szakon.

 





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében