"Mindörök és törölhetetlen"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 21. (731.) SZÁM – NOVEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Begyűjtött szavak
BENE ZOLTÁN
Nem hunyhatjuk be a szemünket - beszélgetés Grendel Lajossal
Kürti László
Versek
Gaal György
Irodalmi múzeum és könyvtár
Király László
Versek
Bogdan Suceavă
Tudni akartam, honnan a fény
Demény Péter
Rövidprózák
Vallasek Júlia
Mono no aware
László Noémi
Kazuo Ishiguro, az ellen-Münchhausen
Barcsai László
Pangolin
Kustos Júlia
Versek
Skobrák Máté
Versek
HORVÁTH BENJI
Nagy kutya
Bordás Máté
Versek
MOLNÁR ZSÓFIA
Nota bene az idők járását
HEGEDŰS IMRE JÁNOS
Dénes Iván egy napja
Beretvás Gábor
Kékesen csillogó kitinpáncél
CSUSZNER FERENCZ
Boszorkányos Macbeth
BORCSA JÁNOS
Illetékesen
Fried István
Erdélyi pikareszk
ANDRÉ FERENC
Hallgatni madárnyelven
Gál Andrea
Meseotthon. Ahol érdemes elidőzni.
Jakabffy Tamás
Lett-e Bátorfán Szent László-templom?
Vécsei Hunor
Történeti és időn kívüli alkalmazott művészet
 
Kustos Júlia
Versek
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 21. (731.) SZÁM – NOVEMBER 10.

exilium ab vita

I.

 

több ezer céltalan kilométer után

megkopnak a csípőcsontok,

a medence eltörik,

és a hajlott gerinc

zipzárként nyílik ki

egy hamvakkal teli

látomás előtt.

 

II.

 

vigyáz rád az isten;

 

legkedveltebb fiának fogad,

saját nevét szájadból elveszi,

 

első nap megbénít,

majd másodnap némává tesz

aztán a szívedre rögöket gördít

harmad, negyed és ötöd napon

(hetednap a fal felé fordul

és alszik tovább vakon)

 

így lesz az élet egy hét,

s most vasárnap éjjel van

egy képzelt intenzíven

járom a folyosókat,

öngyújtóval perzselve szenesre

a könyvek lapjait.

 

III.

 

ez egy párolgó test eltűnése;

gyáván szívhangod képzelem,

és hinni akarom, hogy amíg van pár szerv,

ami egy liter infúziót felél,

 

addig krisztus nem hal meg.

addig krisztus még él.

 

 

földtörténet

a fák mögül legfeljebb

az orrom hegye, ha kilátszik

– ne tudd meg soha; itt vagyok,

aggódlak,

s hogy legalább te ne fázz,

éjszakánként a hólébe

én lehelek ibolyát,

mutatva az utat, merre

botorkálj,

 

hol tisztítják fogselyemmel

sarjadó agancsaid.

 

 

utolsó snitt

kitakarózok.

lámpafény a csont, a hús, a mell.

hamarabb tanulj meg, mint a megnyugvás.

 

majd a villanyt leoltva

paplanom nyakig húzom.

tested egy szomszédos ágyon hever;

csak nézem a sötétben,

ahogyan átsüt szemeiden egy álom.

a pontok összekötésekor

majd minden sejtednek vakon és némán

 

tudnia kell, hogy megérdemel.

 

 

 

Kustos Júlia 1996-ban született Szombathelyen, s a város vonzáskörzetének cseppnyi falujában nőtt fel. Jelenleg Budapesten él, ír, tanul. 2013 óta publikál, írásai megjelentek a Műút és a Litera.hu felületén, valamint a Csillagszálló oldalain. 2014-ben a Deákpoézis különdíjasa.





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében