megtanulni ezt
mindig valaki más
helyett vagy az aki
mindig valaki más
helyetted az aki
hogy nem vagy képes
önmagad se lenni
próbáld meg megtanulni
ezt szeretni
helyett
ha te nem lennél
hát lenne más
helyetted
ha te nem lennél
hát lenne más
helyettem
lépni meg
ha vagy is
csak mindig
menetközben
magadban és
magad nyomán
meg nem léphetsz
kétszer ugyan
egyfelőled
csak egyre mész
hovább
csak egyre
másra tartasz
magánhang
a világot körbe kör
be le lakva
már már mint
ha egyvele
föl föl
néz eget
verő a napsütés
a fénnyel szembe
kacs int csak
az emberfia
talság
mondja magáról
majd magára
szól
magának hangzik és
magának hall
gat el
hordalék
s jutott eszembe számtalan
hja az idő lejár
az évek jöttmentek
anna egyhelyben áll
hiába ár és hírfolyam
mi gondod hordalékra mondd
vajon ki fűzött
s hány hét ha bolond
ami biztos
az sem
mindig elvetendő
lehetne még
amit tudok nem sok
mégis
több mint elég
talán túl mélyre ástam
lehet
lehetne még
lehet lehetne még
talán
túl mélyre ástam
nincs semmi kémia
komoly
megfontolás van
ami nehéz
kiteregetted minden
bizonyosságod
és mert látod
hogy nem értem
próbálod megmagyarázni
a ráncokat
de nincsen semmi
mentséged
és nem vagy túl a nehezén
ami nehéz az mindig
most van
más
árnyékod színről színre
látom de téged
nem tudlak hova tenni
csak most az egyszer
szólhatnék veled
ha már egymást
más nyelven szeretjük
karácsony
sok szép ajándékot
kaptam tőled
de a legszebbeket még nem
mertem kibontani
Skobrák Máté 1990-ben született Budapesten, azóta ott él. Tanítóként dolgozik, mellette ír, olvas. Verseit többek között a Hévíz, az Új Forrás, a Liget és a Vörös Postakocsi közölte.
