A kertben
(În grădină)
Anya tele volt méreggel. Nem kötött
egyetlen üzletet se. A főnök csupa hülyeséget
beszélt. A hűtőszekrény üres volt, a lányok
a falra másztak. A számítógép egy system disk-et
kért, és fogalma se volt, mi a francot
jelent. Vette a tabletet
és beszélgetni kezdett. Kicsit mosolygott,
visszakozott, hogy nem ér rá, nincs
ideje. Két lánya van. Úgy tűnt, semmi természetfeletti
nem változtatja meg az életét,
míg észre nem vett valamit
a kertben. Szégyellem
elmondani, mit.
Charlie’s Country
Jó reggelt, mondja Ana
egy ősz hajú öregnek, aki a tenger felől
jön felfele Vama Veche főutcáján. Mindig
ez van Anával. Mariana kicsit
hátramarad. Az anyjuknak
voltak valami barátai, kimentek
Németországba. A kisebbik fiuk
ugyanezt csinálta, a parkban. Az apa
parazitológus volt. Nem talált melót odakint. A felesége
szülész volt és eleget keresett. Felhúzott
egy nagy házat, padlófűtéssel. Amikor
meglátogatták őket, nem volt szabad
túl sok meleg vizet használniuk. Az apa
szigorú volt. Ana széles mosollyal
köszöntötte a rövidnadrágos,
csupa izom, hatvan év körül járó
öreget. Az érdekesebb emberekkel így
szokott csinálni, és az öregnek
kócos haja volt, a tenger fölé nyúló
orra és szamarai. Mindig
találkoztak vele, amikor reggel
a tengerpartra mentek. Anya egyik barátja,
aki Franciaországból érkezett, azt mondta, hogy
Guru. Ana anyja biztos volt benne,
hogy bennszülött. A nyár vége fele
az a hír járta, hogy egy új-zélandi
vízbe fulladt Vama Veche-n. A hírből
nem derült ki, hogy szőke volt-e vagy bennszülött. És
Ana anyja nem tudta, hogy az új-zélandi
bennszülöttek olyanok-e, mint
az ausztráliaiak. Szóval, azon a reggelen
Ana odalépett a rövidnadrágos
öreghez, és mosolygott.
Star Trek
Olvasta a könyvet és keserűen mosolygott, mint dulcsáca
a tálkában. Az élet történetét ott
eonokban mérték, ő pedig nem volt képes rendezni
a gáz- és villanyszámlát. Az eukarióta
sejtek – amiknek más, sejtrészecskékké változott
miniatűr teremtmények a szimbiontáik,
mint a Star Trek-ben – az irodára
emlékeztették. Tetszett neki ez a történet. Nem
volt bárkája, nem voltak hősei vagy
mártírjai. Komolyan elgondolkodott azon,
hogy egy metánbaktérium tudna-e válaszokat
adni. Válaszokra volt
szüksége.
Anya fagyija
(Înghețata mamei)
Ana és Mariana játszik valamit egy nyolclejes könyvön,
amit a tömbház előtti bódéban vettek. Anyjuk
megosztott életet él. Az elmúlt és a jövő
hét között, egy hosszú éjszaka után. A melóban
az ingatlanpiac Istene. El tud adni
egy disznóólat, gyöngyszemet ígérve. Van néhány
nagy projekt a városban, mindenhol ott van. Tudja,
hogy nem barátságos. Sikere van, tényleg olyan,
mint egy feszült Isten, akit imádnak és talán
gyűlölnek
a kollégák, egy kávé mellett. Ana és Mariana
az általa kigondolt pályán kell, hogy maradjon.
Lányok, sebezhetők, amilyen ő maga is volt, mielőtt
az ingatlanpiac Istenévé vált volna.
Tudja, hogy szép még.
Klasszikus szépség, ahogy a görögök
szobraikban megálmodták. Egy istennő szépsége, aki
egy bizonyos szektorban hatékony. Az ingatlanpiac
teljes szektája imádja,
bár nem szereti,
és nem szól hozzá a szünetben.
Ana érkezik és megkérdi,
lehet a kecskének hat szarva? Azt mondja,
lehet.
Tudja, hogy Ana összeszorított ajkakkal fogja nézni.
Keresnie kell egy gyerekkönyvet, amiben megvan a hatszarvú
kecske képe. Vagy bár egy baké. Egyelőre
nézi, beszél,
és látja a lány éledő szkepticizmusát. Valahogy
tetszik neki.
Még akkor is, ha tudja, hogy léteznek hatszarvú
kecskebakok és kosok. Rámosolyog
és megpróbálja elkapni, hogy
megpuszilja. Ana eltűnik,
mint egy fagyi.
A Droste-hatás
(Efectul Droste)
Megegyeztem a kislányommal,
hogy kerülünk egyet reggel,
iskolába menet. Mondtam neki,
a bálnánál történnek dolgok.
Műanyag sátrak vannak ott, és a medence alján
egy csomó hal jelent meg. Szinte
szárnyra kaptunk a zöld illatok közt. Odamentünk
a medencéhez. A kicsi
megkérdezte, miért van a színes
krétával rajzolt halak között két,
megsokszorozott kislány és egy ráncos hölgy,
aki nemigen tudja, mit tegyen. Mondtam
neki, hogy ez egy metafora.
Hogy tulajdonképpen a kislányok is halak,
és a hölgy egy hatalmas csuka, aki három
halat elnyel, hogy rengeteget csináljon
belőlük. Nem győztem meg a kicsit.
SZÁNTAI JÁNOS fordításai
Radu Andriescu (1962) költő, egyetemi tanár, Jászvásáron él. Kilenc verseskötet és egy esszékötet szerzője. Verseit angol nyelvre fordították. Első kötetét (1992, Oglinda la zid) Poesis debütdíjjal jutalmazták. Harmadik kötete (1998, Sfârșitul drumului, începutul călătoriei) elnyerte a Romániai Írók Szövetsége jászvásári fiókjának költészeti díját. Legutóbbi verseskötetéért (2016, Când nu mai e aer) az Observator cultural folyóirat díját és a George Bacovia Fesztivál versdíját vehette át.
