"homok viharzik, sártenger vándorol"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 22. (732.) SZÁM – NOVEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
László Noémi
Százszor-tört varázs
Papp Attila Zsolt
Csak az irodalom tudja befejezni abbamaradt történeteinket - beszélgetés Bódi Attila íróval
Nora Iuga
Versek
Haklik Norbert
Mona Lisa elrablása
Radu Andriescu
Versek
FAZAKAS ATTILA
Versek
Száz Pál
Részletek a Phytolegendáriumból
Czakó Gábor
Másodszor a Szarvasi Tűtartóról
Tamás Dénes
Rémegyeszerű versek
GOTHÁR TAMÁS
Versek
SERESTÉLY ZALÁN
Bábel és zoë – a szellem engesztelése
ANDREI DÓSA
Versek
Albert-Lőrincz Márton
Versek
Sopotnik Zoltán
Transzindok
Cseh Katalin
Versek
Bugár Gergely
Az emlékezet irodalmisága
Jakab-Benke Nándor
Túl keményre főtt Budapest
CSUSZNER FERENCZ
Találkozások ünnepe
Balázs Imre József
A tér belakása
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Anyós ex machina
Tőmondatokba tördelt világ
Jakabffy Tamás
Wagner, az óriás – Erdélyben
DABÓCZI GÉZA
Egy fényösvény hívása
 
Tamás Dénes
Rémegyeszerű versek
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 22. (732.) SZÁM – NOVEMBER 25.

 

közelség

hull az égből a közöny

a fáradtság a vacogó idegenség

 

elfalaz a múlt

minden egyes nélküled megélt pillanat

 

még a tér sem görbül feléd

 

de van valami ami átrepít

közönyön idegenségen fáradtságon

teren és időn

 

az arcom a nyaki ütőereden

 

 

sehol

            (Oravecz Imre után)

 

lent lankás domboldal

középen sűrű fenyves

fent kopár hegycsúcs

 

mérték sehol

 

 

nem tudom

tudom hogy

a fák lombozatában

a föld mélyében

a vizek sodrásában

a madarak röptében

az állatok bőgésében

a nők ölében

a vér áramlásában

a képekben, versekben, zenékben

a hegyek csúcsain

az ég magaslatain

a csillagokban

mind mind istenek lakoznak

 

csak nem tudom

őket megszólítani

 

 

utazom

utazom

velem jön a táj

a füves mező

ez a domboldal

amin egyszer végigsétáltam

az a megroggyant állomásépület

az első csók azon a korhadt padon

egy kanyar előtti fáradt stoppolás

az évekig épülő felüljáró

és még sok-sok hiány és beteljesülés

 

utazom

eltakarítok mögöttem mindent

 

 

az utolsó

 

az utolsó séta lehet ilyen

végig a hosszú peronon

szemből sűvítő szél

kétoldalt csattogó fellegek

nincs hová letérni

végig kell menni

egészen addig

ahol minden elfogy

csak egyvalami marad

 

egy sínre helyezett gondolat

 





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében