"homok viharzik, sártenger vándorol"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 22. (732.) SZÁM – NOVEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
László Noémi
Százszor-tört varázs
Papp Attila Zsolt
Csak az irodalom tudja befejezni abbamaradt történeteinket - beszélgetés Bódi Attila íróval
Nora Iuga
Versek
Haklik Norbert
Mona Lisa elrablása
Radu Andriescu
Versek
FAZAKAS ATTILA
Versek
Száz Pál
Részletek a Phytolegendáriumból
Czakó Gábor
Másodszor a Szarvasi Tűtartóról
Tamás Dénes
Rémegyeszerű versek
GOTHÁR TAMÁS
Versek
SERESTÉLY ZALÁN
Bábel és zoë – a szellem engesztelése
ANDREI DÓSA
Versek
Albert-Lőrincz Márton
Versek
Sopotnik Zoltán
Transzindok
Cseh Katalin
Versek
Bugár Gergely
Az emlékezet irodalmisága
Jakab-Benke Nándor
Túl keményre főtt Budapest
CSUSZNER FERENCZ
Találkozások ünnepe
Balázs Imre József
A tér belakása
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Anyós ex machina
Tőmondatokba tördelt világ
Jakabffy Tamás
Wagner, az óriás – Erdélyben
DABÓCZI GÉZA
Egy fényösvény hívása
 
GOTHÁR TAMÁS
Versek
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 22. (732.) SZÁM – NOVEMBER 25.

dolgok

„közben meg ülj a szobádban, a laptop előtt,
és maszturbálj.”

(Ştefan Baghiu: Mostanra)

valaki felmegy egy hídra lenéz és azt gondolja

az ember elvágyódik a hömpölygő vizek láttán

és a hegyek most sem vándorolnak

ott áll a hídon döntenie kell és azt mondja

válassz helyettem

valaki felmegy egy hídra és azt mondja

keresek egy embert nem láttad?

valaki felmegy a hídra

most te – ezúttal esik

tegyél azzá ami vagyok mondod

egy hajó halad el alattad

tegyél azzá ami vagyok mondja

erre a folyó: bárcsak mindig esne

egy ember áll a hídon

még mindig te

hajónak képzeled magad

ami rozsdává vágyik

és oxigénné korhadt deszkákká

záporok morajlásává

egy ember ül a szobájában

még mindig te

 

 

visszaút

hátrahagyva ezt a megállót is

szőlővel befuttatott blokkok környékéhez érek

korán kezdenek szivárogni ablakokon és ajtókon át

ki és be: rádióadás szülők tekintete égett olajszag

boltok bejáratához felszerelt csengettyűk zaja

indulnak bóklászni a félmeztelen kölykök

vízipisztollyal lövöldöznek a vadászó macskákra

az első mentő is ilyenkor vonul át

 

a lebonthatatlan utcazaj majdnem-csendje

ez a morajló tompa közlésmód

 

mióta várom üres a lakás

in your house i long to be

room by room patiently

i wait for you there like a stone

 

hogy születik meg a telepen fény

nincs vörös és nincs narancssárga

lassan vált hajnali árnyalatára az ég

órákig nem látni csak fényfoltokat

a konyha nyugati falán vákuum vagy üresség

a szigetelés hibátlan valaki a bőrében fuldoklik

 

ma virágoznak a korlátra kiültetett kaktuszok

vernyogás téblábolás hideg betonhoz dörgölőzés

macskák tavasza

 

 

gyerekarcom visszanéz rám

                Csukás István után

 

gondoltam majd a héten

úgysem láttam magam két-három éve

mert ennyi ideje borotválkoztam meg legutóbb

akkori barátnőm nyaggatására

aznap nem szolgáltak ki a kocsmában

azóta nem voltam csupasz

csak kis fazonigazítás

a hitler-bajusz eltüntetése

ahelyett hogy chaplinre hivatkoznék ha kérdeznek

ilyen apróságok

vajon mi változott azóta

 

visszanéz rám egy arc a tükörből

a szakáll alatti kontúrok nem látszanak

csillogó szemmel néz vissza

mondhatnám de ez faszság

mindenki szeme csillog

alig is vannak különbségek

az ilyesmire talán régebb jobban figyeltem

 

egyáltalán mi az hogy ember

grimaszkodom egy tekintet előtt

még nem látom már nem ismerem

valaki mondja meg ki ez

gyűlöl és mentegetőzik

mégsem foghatok rá semmit

 

 

Gothár Tamás 1995-ben született Csíkszeredában. Jelenleg Kolozsváron él, 2014 óta publikál folyóiratokban verset, prózát és műfordítást.





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében