dolgok
„közben meg ülj a szobádban, a laptop előtt,
és maszturbálj.”
(Ştefan Baghiu: Mostanra)
valaki felmegy egy hídra lenéz és azt gondolja
az ember elvágyódik a hömpölygő vizek láttán
és a hegyek most sem vándorolnak
ott áll a hídon döntenie kell és azt mondja
válassz helyettem
valaki felmegy egy hídra és azt mondja
keresek egy embert nem láttad?
valaki felmegy a hídra
most te – ezúttal esik
tegyél azzá ami vagyok mondod
egy hajó halad el alattad
tegyél azzá ami vagyok mondja
erre a folyó: bárcsak mindig esne
egy ember áll a hídon
még mindig te
hajónak képzeled magad
ami rozsdává vágyik
és oxigénné korhadt deszkákká
záporok morajlásává
egy ember ül a szobájában
még mindig te
visszaút
hátrahagyva ezt a megállót is
szőlővel befuttatott blokkok környékéhez érek
korán kezdenek szivárogni ablakokon és ajtókon át
ki és be: rádióadás szülők tekintete égett olajszag
boltok bejáratához felszerelt csengettyűk zaja
indulnak bóklászni a félmeztelen kölykök
vízipisztollyal lövöldöznek a vadászó macskákra
az első mentő is ilyenkor vonul át
a lebonthatatlan utcazaj majdnem-csendje
ez a morajló tompa közlésmód
mióta várom üres a lakás
in your house i long to be
room by room patiently
i wait for you there like a stone
hogy születik meg a telepen fény
nincs vörös és nincs narancssárga
lassan vált hajnali árnyalatára az ég
órákig nem látni csak fényfoltokat
a konyha nyugati falán vákuum vagy üresség
a szigetelés hibátlan valaki a bőrében fuldoklik
ma virágoznak a korlátra kiültetett kaktuszok
vernyogás téblábolás hideg betonhoz dörgölőzés
macskák tavasza
gyerekarcom visszanéz rám
Csukás István után
gondoltam majd a héten
úgysem láttam magam két-három éve
mert ennyi ideje borotválkoztam meg legutóbb
akkori barátnőm nyaggatására
aznap nem szolgáltak ki a kocsmában
azóta nem voltam csupasz
csak kis fazonigazítás
a hitler-bajusz eltüntetése
ahelyett hogy chaplinre hivatkoznék ha kérdeznek
ilyen apróságok
vajon mi változott azóta
visszanéz rám egy arc a tükörből
a szakáll alatti kontúrok nem látszanak
csillogó szemmel néz vissza
mondhatnám de ez faszság
mindenki szeme csillog
alig is vannak különbségek
az ilyesmire talán régebb jobban figyeltem
egyáltalán mi az hogy ember
grimaszkodom egy tekintet előtt
még nem látom már nem ismerem
valaki mondja meg ki ez
gyűlöl és mentegetőzik
mégsem foghatok rá semmit
Gothár Tamás 1995-ben született Csíkszeredában. Jelenleg Kolozsváron él, 2014 óta publikál folyóiratokban verset, prózát és műfordítást.
