cica
tegnapi szirmok a márványpadlón
őrlik a sarkok az aranylánc hullámzik
a nappaliban a kisasztal plexilapja fölött
leteszi a telefont és a kulcstartót
a plüssel és távirányítókkal begyújtja a plazmát
de rögtön le is veszi a hangot
mit váltson és hova menjen el az utolsó üzenet
már nem olvassa el a házvezetőnő előkészített
néhány zsákot az elektromos kapun túl
a többi villa harcikutyái veszetten ugranának neki
a kerítésnek hova menjen el így gyalog
tavasz van/ macskák verekednek a fákon/ miccsáj nincs miccsáj
az rnb-díva lamentál
összegömbölyödve az ágyon
írtam a naplómba és rajzoltam
a szívecskés lakat eltörött
mutatók és indexek
az erogén zónákon
meg akartam csinálni
a nyár gondtalan slágerét
táncolni akartam
a tőzsde pulzusára
elment a nyár
izzik a bong
söpredéknek maradtam
egy pornófilm produkciós
csapatából
mindig ugyanaz
a profil átverhet bárkit
elég lenne a hormonok szegénysége
hogy a mágnesesség eltűnjön egy pillantás alatt
mindig ugyanaz vagyok
annyi érintés hiányától tartom mereven magam
az egyetlen látható dolog az utóbbi napokban a feszültség
az edzőterem a hideg zuhanyok semmi nem segít
elegem van a fotókból
gitáron játszó lánnyal
hangszerét mesterkélten tartó lánnyal
ipari városok peremén
motorbiciklin pózoló lányokkal
rájuk vetném magam
de ők előbb meg akarnak tanítani
a hőség fagyira gyakorolt hatása elleni harc egy módszerére –
levágjuk az ostya hegyét
és várunk
pornó
mentahideg kiáltások
kinyalt kagylók gyöngyürege
gyémántos arany
karamellbe mártott gyöngyházfényű bőr
a leölt állat üvöltése
harapósmély hangok
az o ahogy gyűrűként a padlóra esik
a nap gyűjtőlencséjétől begyújtott
sivatagban kígyók sziszegése
ének az odvakban megbúvókért
nyíló és csukódó ajtók szaggatott nyikorgása az
úrnőtől kétségbeesett szállásmesterek nyomában
az anime-karakterek gyönyörhangja
vesszők hasogatása a gőzfürdőben
elkent krém a bőrön
izzadt bőr a száraz bőrre
benedvesedik szépen lassan ő is
sikolyok a születés küszöbén
búgó bugyogás
tunya gyerek rövid felnevetései
csivitelés esőcseppek a napban
aztán a segédek kivonják a kamerákat
lámpák és képernyők fade away
öltözködnek az emberek
eltávolodva egymástól
többnyire szép elegáns txt
mindig izzadt ujjakkal
csomagoltam a szaloncukrot
már a nyár kezdetétől
csomagoltam a cukrot
mert sose lehet elég korán felkészülni rá
hogy mikulássá válhass
hogy lemondj a kacatokról
ki tudja nálam jobban
mit jelent késleltetni az élvezetet
az életben úgy mint a versben:
ki tudja nálam jobban
mit jelent jerikó falai alatt
szordínóval trombitálni
mert nekem tetszik ez a város
és tetszik a szajha aki ott lakik a falban
ott akarok lakni vele a falban
és tetszik a zene
mert milyen szépen megmondja alina hercegnő
tíz évet adnék az életemből hogy boldog legyek
hogy még egyszer lássam mért nem szerettelek
bár ne adna isten ennyi fájdalmat
mert neki is tetszik a szajha a falból
de azt akarja hogy e hely egy legyen a tűzzel
és végül a tűz minket is megemészt
füst és jég részecskéire bont
hogy a jövő magjait tápláljuk
HORVÁTH BENJI fordításai
Andrei Dósa 1985-ben született Brassóban, jelenleg Bukarestben él. Négy verseskötet szerzője, több fontos díj, köztük a Mihai Eminescu Opera Prima-Díj kitüntetettje. A kortárs és klasszikus magyar irodalom fordítója. Legutóbbi kötete: adevăratul băiat de aur (Max Blecher, 2017).
