1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

            Faludy György, Csoóri Sándor

Az éjszaka dolgoztam valamennyit

aztán egy idegen hajnal előmbe esett

Az életed elpuskázott alkalmi ebéd

A mai ez a tányér idegen levesed

Nem káromkodom

Hasonló már sokkal megesett

Két fáklya a jelenben

elszenesedőben

vonítják szemembe hogy

a lángok sem halhatatlanok

E rémületben az első hogy

végre bevallom

én a pórusoktól a csigolyákig

magam vagyok

kitömve félelemmel

látván hogy nekik is csak élniök adatott

Van annyi időm

és erőm is akad talán

hogy könnyezve nyújtanám

az egyiknek elkártáyázott köpenyét

de a rettenet és a félsz

hogy ennyi idő után is csak magadban élsz

ez az a kerékvettető

melyet fölér ugyan az ész

de minden száz méteren visszavicsorog

Nem nem volt még sosem

kinek száját meg nem járta

amaz örök horog

A másik sem önmagát de

elolvasatlan igéit siratja

Én máig hittem hogy ha már senki

ezek legalább a hitükben voltak boldogok

Akkor meg kinek

és miért minek hagyatkoztak

mint beteg ebek melyek bújva halnak

nem ismerve KIUTat se EBGYÓGYSZERTÁRat

Nem a hitüket csak könyveiket hagyták – – –

Még azt se tudom voltak-e átkaik

És odaát is maga uralkodik         a Látszat

Könnyebb a követ odavetni

iszonyúan fáj hogy sokkal könnyebb

mint látnom kiket miféle senki nevet ki

mint e voltak után most

magam elé ejtenem egy könnyet

pillanatig még látván hogy

elkártyázott köpeny

krisztusi gönc az egész ország.*

Faludy Csoóri és

száztizenhárom ezrednyi aradi sereg

melynek bakáit is dollárral ostorozzák

Vitézi mentéken nyál folyik

míg otthon az ükanya s egy baba

magában kesereg

* Csoóri Sándor