"védi a kérges űr"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 23. (733.) SZÁM – DECEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
szabadszerda
ANDRÉ FERENC
Visszajön hozzám a nyelvem” - interjú Nagy Kata költővel, a JAK új elnökével
Nagy Kata
A megtalált fej monológja
Tristan Ranx
A világ ötödik évszaka
Czegő Zoltán
Nyomkövetés
VÁGVÖLGYI B. ANDRÁS
Grííd
Tamás Kincső
Öröm és bánat
Varga Borbála
noktürnök II
Horváth Sz. István
Tibi úr
Sol Niger
A hermészi amulett
Eszteró István
Versek
Cseke Péter
Arany János balladái Buday György képeivel
Nagy Zsolt
Grafikák a balladai homályban
FERENCZI SZILÁRD
Európa, nyilván
CSUSZNER FERENCZ
Az újrakezdés diskurzusa
Codău Annamária
Mint minden emlékező
Kovács Péter
A lábnyom(ok) rejtélye
Pap Ágnes
Mezőségről jöttem…
Jakabffy Tamás
Enescu korai remekéről: a Vonósoktettről
Túros Eszter
Nyers képek mitológiája
 
Pap Ágnes
Mezőségről jöttem…
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 23. (733.) SZÁM – DECEMBER 10.


 

Keszeg Vilmos (szerk.): Nagy Ödön szórványlelkész és néprajzkutató. Kolozsvár, Exit Kiadó, 2015.

 

 

Ha ma példát keresnénk 20. századi hétköznapi hősökre, olyanokra, akik elkötelezetten, szóval és tettel tudatosan alakították az erdélyi reformátusság sorsát, Nagy Ödön köztük szerepelne. Ezt bizonyítja a nemrég megjelent dokumentumkötet is, amely az első kísérlet arra, hogy a lelkész és néprajzkutató Nagy Ödön életművét reprezentatív darabok összegyűjtésével feltérképezze.

 

Az életutat összesűrítő, szép kivitelezésű kötet tematikus felosztású, jól áttekinthető. Olvashatunk a Maros megyei temetési szokásokról, a mezőfelei adventistákról, a mezőpaniti juhtenyésztésről, vagyis mindarról, ami a szokásokhoz és a tárgyi kultúrához köthető.

 

A második részben foglalnak helyet az 1920–30-as évek szórványhelyzetéről írt tanulmányai, amelyekben egyszerre van jelen a külső szemlélőként megdöbbentő, sajnos sok, ma is aktuális tényt közlő ember és az ezeket féltő, hozzájuk ragaszkodó lelkész. Nagy Ödön szórványmissziós munkájának kiemelkedő része az a református konfirmációi káté, amelyet Nagy József teológiai tanárral közösen a hátrányos nyelvi helyzetben élő református gyerekek számára készített. A kötet harmadik fejezetében prédikációk olvashatóak, majd ezt követik azok a naplórészletek és emlékiratok, amelyek közelebbről megismertetik velünk magát az embert. Ezeket a személyes vallomásokat egészítik ki végül a levelek. Szokásgyűjtések, családi eseményekről szóló krónikák, számvetések ezek, melyeken keresztül generációk beszélgetnek egymással, kapcsolati hálók rajzolódnak ki.

 

„Az erdélyi magyarság temetőjében” – ahogy Földes Károly nyilatkozott a Maros és Szamosok közti vidékről –, szórványlelkésznek és néprajzkutatónak lenni nem egyszerű feladat, de Nagy Ödön másképp nem tehetett, belső késztetés és boldog misszió volt ez számára. A könyvet kor- és pályatársak tiszteletteljes visszaemlékezése zárja, végül pedig fényképanyag nyújt betekintést a család életébe. Mindez méltó megemlékezés arra, aki nem csupán az erdélyi magyarságnak hagyott hátra gazdag szellemi hagyatékot, hanem saját családjában is tiszta példával járt elöl.

 

Életének kifejező metaforája lehet Gy. Szabó Béla ex librise, amit személyesen neki készített, s ami e kötet könyvborítóján is látható: a völgyben fekvő kis faluból fölfele, a templom felé szálló galamb. Ilyen tudatosan, Szentlélektől vezérelve élt és dolgozott, a nehéz helyzetekben is Istenre mutatott a lentet és fentet összekapcsoló Nagy Ödön. Lélekmadár volt.





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében