"akár mennyben a mindennapi kenyér"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 24. (734.) SZÁM – DECEMBER 25
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Bejárni telek sivatagait
László Noémi
Költőmersz, minden időben - interjú Falcsik Marival
Horst Samson
Versek
Tar Károly
Északi fényben
Vlad Drăgoi
makromódszerek
HORVÁTH BENJI
Kísértettek
SERESTÉLY ZALÁN
Bábel és zoë – a szellem engesztelése
OZSVÁTH ZSUZSA
Versek
GOTHÁR TAMÁS
Versek
Papp Attila Zsolt
Versek
Varga Melinda
Versek
BORCSA JÁNOS
Pessoa „olvasói”
Beretvás Gábor
A háborúnak sosincs vége
FISCHER BOTOND
Egy élő Brecht Nagyváradon
Domokos Zsófia
Résnyi líra
Miklós Krisztina
Interjú a halállal
Kovács Péter
Kinyomozni az eredetiséget
Jakabffy Tamás
A keleti kereszténység hangjai – „magyarul”
Tiberiu Aldeman
Névtelen keresztek
 
Vlad Drăgoi
makromódszerek
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 24. (734.) SZÁM – DECEMBER 25

1.

állok a sorban hogy vegyek jegyet. az előttem le

vő nő bérletet csináltat. ezért a sor egyre hossz

abb a trolik elmennek nem várnak utánunk. arra

gondolok hogy el fogok késni a kurzusról kiállok a sor

ból a nőhöz lépek és fejbeütöm a jobb fülénél puff. le

esik a nyolcszögű kövekre és reccs eltöri a kezét el

kezdem szájba rugdosni amíg megtelik vérrel és már

nem mozdul egyáltalán. egy darabig nézem majd vi

sszaindulok a sorba de megcsúszok a friss vértócsá

ban és a holttest mellé zuhanok puff. valaki próbál fel

segíteni kinyújtja a kezét én jelzem neki hogy ne mert

ha én megfogom a kezét akkor mindkettőnket összeke

nem és inkább ne. megtörlöm a nadrágom az ujjaimra né

zek és a tenyeremre azt mondom lehetett volna jobb is

de így jártam. öt perc múlva vagy több nem is tudom fel

tápászkodok hogy vegyek jegyet és felpattanok a

trolira. örülök hogy időben beérek.

 

 

2.

megyek kábeltévét és netet fizetni próbálok elha

ladni egy anya mellett aki óvodába viszi a gyere

keit. a járda keskeny nem tudom csak úgy kikerülni

őket gondolom talán esetleg ha meghallaná ahogy tapo

sok mögöttük de nem hall meg senki. szedem ki

csit a lábam melléjük érkezek előrelököm az a

nyát megragadom a fiút a nyakától a lányt a ha

jától. összeütöm a fejüket törött műanyag hangja

hallatszik. látom hogy beleakadt a koponyájuk néhány da

rab éles csontba megrántom hogy szétválasszam

őket de nem sikerül felhúzom a szemöldököm mert

még sohasem láttam ilyesmit. hagyom hogy lees

senek a járdára azonnal jön egy kutya kuszu-kuszu

azonnal elkezdi csámcsogni a csont- és az agydara

bokat. hasonlít kicsit az én kutyámra csak az enyém

más színű és tisztább és jóltápláltabb. miután befe

jezi az evést rám néz és megnyalja az orra hegyét

hogy adjak még neki. megsimogatom a fejét

megcsóválja a farkát és tovább megyek.

 

 

3.

felszállok az első buszra utánam felszáll még

egy csomó ember. leülök egy székre a jobb

oldali sorba beteszem a fülhallgatókat és né

zem kint az ablakból a szép őszi estét. a busz

elindul mellém kerül egy öregebb néni akinek

nem jutott hely. néz rám csúnyán hunyorított

szemekkel és összeráncolt ajkakkal mintha azt

akarná hogy felálljak és engedjem őt leülni. úgy

teszek mintha nem venném észre úgyhogy ott

maradok a széken egész úton. miután leszáll le

szállok én is követem egy átjáróig várok tíz más

odpercet hátulról jól belerúgok ő kirepül az útra

ahol egy teli kukásautó kettészakítja. majd út

henger egyengeti el zsigereit és végtagjait amik

nem voltak még kellőképpen az aszfalthoz tapad

va. a lámpa zöldre vált átmegyek az úton és meg

állok egy bódénál hogy vegyek két meleg

sós perecet.

 

 

 

4.

assasin’s creed brotherhoodot játszok a gépen

és pont mielőtt befejeznék egy fontos küldetést

szól a kaputelefon. nem figyelek oda egy

római katonaőrjárat alabárdokkal kaszabol le

és elölről kell kezdenem az egész pályát. fel

állok a székről kinyitom az ajtót egy gimis

lány kezd beszélni egy gyermek esetéről

akinek pénzre van szüksége egy külföldi ger

incvelőátültetéshez. mondom neki hogy assasin’s

creed brotherhoodot játszottam a gépen ki

veszem a mappát a kezéből a konyhába von

szolom ott odateszem hogy száját tapassza

a gáztűzhely legkisebb rózsájára lassan meg

nyitom a gázt és beindítom a gőzelszívót

hogy ne szökjön meg az ajkait az elfeketedett

gázrózsára ragasztom pillanatragasztóval kezem

mel lenyomom a fejét nem tart sokáig és felakad

nak a szemei próbál hányni de az egész sárga

paszta visszafolyik a torkán egy része az orrán

folyik ki összemocskolja az egész kályhát és mell

ette a csempét meggörnyedek az undorító bűztől

nézem ahogy vonaglik pár percig és ahogy hörög

várok amíg teljesen abbahagyja elzárom a gőzel

szívót jól megtörlöm a kezem a piros-fehér

csíkos rongyba majd vissza ülök a géphez hogy be

fejezzem a pályát.

 

 

 

ANDRÉ FERENC fordítása

 

 

Vlad Drăgoi 1987-ben született Feketehalmon. Az egyik legtehetségesebb és legvitatottabb „poszt-kétezres” kortárs román költő, több fontos díj kitüntetettje. Legutóbbi kötete: Sergio Leone (Charmides, 2017).

 





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében