"akár mennyben a mindennapi kenyér"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 24. (734.) SZÁM – DECEMBER 25
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Bejárni telek sivatagait
László Noémi
Költőmersz, minden időben - interjú Falcsik Marival
Horst Samson
Versek
Tar Károly
Északi fényben
Vlad Drăgoi
makromódszerek
HORVÁTH BENJI
Kísértettek
SERESTÉLY ZALÁN
Bábel és zoë – a szellem engesztelése
OZSVÁTH ZSUZSA
Versek
GOTHÁR TAMÁS
Versek
Papp Attila Zsolt
Versek
Varga Melinda
Versek
BORCSA JÁNOS
Pessoa „olvasói”
Beretvás Gábor
A háborúnak sosincs vége
FISCHER BOTOND
Egy élő Brecht Nagyváradon
Domokos Zsófia
Résnyi líra
Miklós Krisztina
Interjú a halállal
Kovács Péter
Kinyomozni az eredetiséget
Jakabffy Tamás
A keleti kereszténység hangjai – „magyarul”
Tiberiu Aldeman
Névtelen keresztek
 
OZSVÁTH ZSUZSA
Versek
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 24. (734.) SZÁM – DECEMBER 25

Piszkos Harry

Az út a fontos, nem a célpont – gondolta Piszkos Harry,

amint a nap megcsillant lassan föld felé

irányuló 44-es Magnumján.

 

A koponya meg csak röhögött, állkapcsa

ide-oda csattogott és lyukat vájt fogába a döntetlen:

lenni vagy nem lenni.

 

Négykezes

Mint egy rossz szobor állsz

a placcon.

 

Mint akit anya szült,

meztelen.

 

Szerencsés

Már késő este volt, amikor hajamat copfba fogtam.

Dús, vastag lófarok, ahogy anyám mondta régen,

ez mostani ésszel rendkívül félreérthető is lehetne,

 

de nem az, én tudom csak, hogy ez a ráeszmélés

olyan volt azon a már késő estén, mintha létezne

az a bizonyos biztos pont, ami azóta sincs igazán

sehol.

 

Szerencsésnek érezheted magad, ezt már nem tudom

ki mondta és mikor, de emlékszem, többször is, és

azóta is próbálkozom elhinni, viszonyítgatni, hogy

miért igen, az érezhetés, a próbálkozás, a viszonyítgatás

nem egyforma, de ugyanolyan nevetségesnek tűnő

ragozásaiban.

 

*

 

Aztán belenyúlok egy zsákba és kiveszek valamit.

Nézem, nézem a dolog egyik oldalát és nézem a

másikat, azt, amelyikért újra bele kéne nyúlni, de

nekem csak egy húzásom van. És jön a társam,

belenyúl a zsákba és kiveszi azt a másikat,

én pedig nem szólok és csókot lopok a zsák

szájára.

 

*

 

A lófarok sokáig a derekamig ért. Talán, ha most

ugyanúgy megnőne, szerencsésnek érezhetném

magam. De anyám ma csak azt kérdezi, hogy hol van

a zsíroldó, mondom, nem tudom és tovább ragozza,

hogy miért nem lehet azt tudni. Az érezhetést,

gondolom én hozzá.

 

 

 

Ozsváth Zsuzsa 1992-ben született Nagyváradon. Verset és prózát ír, fényképez, fest, dolgozott színházban is, egyetemi diplomája szerint grafikus.





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében