"akár mennyben a mindennapi kenyér"
Kereső  »
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 24. (734.) SZÁM – DECEMBER 25
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Bejárni telek sivatagait
László Noémi
Költőmersz, minden időben - interjú Falcsik Marival
Horst Samson
Versek
Tar Károly
Északi fényben
Vlad Drăgoi
makromódszerek
HORVÁTH BENJI
Kísértettek
SERESTÉLY ZALÁN
Bábel és zoë – a szellem engesztelése
OZSVÁTH ZSUZSA
Versek
GOTHÁR TAMÁS
Versek
Papp Attila Zsolt
Versek
Varga Melinda
Versek
BORCSA JÁNOS
Pessoa „olvasói”
Beretvás Gábor
A háborúnak sosincs vége
FISCHER BOTOND
Egy élő Brecht Nagyváradon
Domokos Zsófia
Résnyi líra
Miklós Krisztina
Interjú a halállal
Kovács Péter
Kinyomozni az eredetiséget
Jakabffy Tamás
A keleti kereszténység hangjai – „magyarul”
Tiberiu Aldeman
Névtelen keresztek
 
Miklós Krisztina
Interjú a halállal
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 24. (734.) SZÁM – DECEMBER 25


 

Aczél Dóra: Fájdallam. Koinónia Könyvkiadó, Kolozsvár, 2016.

 

 

Aczél Dóra regénye kész tények elé állít. Könyörtelenül, testközelből mutatja be egy kamasz lány szenvedését, küzdelmét a rákkal. A narrátor felnőttként visszahelyezkedik gyer­mek­korába, általa életre kelti két egymástól távol eső életkor érzékeny ötvözetét. A felnőtt hanghoz a lehetőségekhez mért racionalitás társítható, a gyermekihez az érzékenység, a kíváncsiság, a naivitás. Eme hang legkedvesebb vonása az, hogy nem infantilizálja, nem banalizálja a gyermeki pozíciót, hanem törvényszerűnek és igaznak tekinti. A kötet szereplőinek szenvedését a végtelen alázat, hit és őszinteség legitimizálja, ez által válik a narrátor története az igazsággá, illetőleg fordít hátat az önsajnáló szenvelgésnek.

 

Az elbeszélő saját és társai történetein keresztül megtapasztalja az élettől való nagymértékű elkülönülést, mely redukált, egyszerű kórházi létet jelent. Fontos, hogy nemcsak az ész okán való távolságteremtés történik meg a regényben, hanem a reális, tapasztalati is. Továbbá szembesül azzal, hogy az ember nem ura teljes mértékben annak, ami vele megtörténik, sem annak, ami megtörténhet. Egy nincs kiút-helyzetbe kerül a narrátor, melyben egyértelművé válik, hogy az ember esendő, egzisztenciálisan sebezhető.

 

A betegség terhe mellé társulnak az otthontól, a családtól és a barátoktól való önkéntelen elszakadás tematikái is, melyek nagy hatást gyakorolnak egy lázadó korában levő fiatal fejlődésére. Hangsúlyos a regényben az otthontalanság és az egyedüllét gondolata is, ezért lehet jóval megrázóbb egy-egy kórházi barát elveszítésének momentuma. Ezek az emberek csak rövid ideig lehettek Dóri barátai, de mind adtak neki magukból egy töredéket. A halál problematikája a maga folytonosságában jelenik meg, a kezdeti sokktól és megrendüléstől az elfogadó beletörődésig. A narrátornak a halállal van az egyik meglehetősen legközelibb kapcsolata, ehhez képest mit sem tud a szerelemről, az iskolai életről, a szabad hétvégékről, a vizsga előtti stresszről.

 

Fájdallam mindenféle „ez csak mással történik meg”, „a gyerekek nem halnak meg”, „velem ilyen sosem történhet” típusú illúziót érvénytelenít, és bevezet az életbe.

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében