Aczél Dóra: Fájdallam. Koinónia Könyvkiadó, Kolozsvár, 2016.
Aczél Dóra regénye kész tények elé állít. Könyörtelenül, testközelből mutatja be egy kamasz lány szenvedését, küzdelmét a rákkal. A narrátor felnőttként visszahelyezkedik gyermekkorába, általa életre kelti két egymástól távol eső életkor érzékeny ötvözetét. A felnőtt hanghoz a lehetőségekhez mért racionalitás társítható, a gyermekihez az érzékenység, a kíváncsiság, a naivitás. Eme hang legkedvesebb vonása az, hogy nem infantilizálja, nem banalizálja a gyermeki pozíciót, hanem törvényszerűnek és igaznak tekinti. A kötet szereplőinek szenvedését a végtelen alázat, hit és őszinteség legitimizálja, ez által válik a narrátor története az igazsággá, illetőleg fordít hátat az önsajnáló szenvelgésnek.
Az elbeszélő saját és társai történetein keresztül megtapasztalja az élettől való nagymértékű elkülönülést, mely redukált, egyszerű kórházi létet jelent. Fontos, hogy nemcsak az ész okán való távolságteremtés történik meg a regényben, hanem a reális, tapasztalati is. Továbbá szembesül azzal, hogy az ember nem ura teljes mértékben annak, ami vele megtörténik, sem annak, ami megtörténhet. Egy nincs kiút-helyzetbe kerül a narrátor, melyben egyértelművé válik, hogy az ember esendő, egzisztenciálisan sebezhető.
A betegség terhe mellé társulnak az otthontól, a családtól és a barátoktól való önkéntelen elszakadás tematikái is, melyek nagy hatást gyakorolnak egy lázadó korában levő fiatal fejlődésére. Hangsúlyos a regényben az otthontalanság és az egyedüllét gondolata is, ezért lehet jóval megrázóbb egy-egy kórházi barát elveszítésének momentuma. Ezek az emberek csak rövid ideig lehettek Dóri barátai, de mind adtak neki magukból egy töredéket. A halál problematikája a maga folytonosságában jelenik meg, a kezdeti sokktól és megrendüléstől az elfogadó beletörődésig. A narrátornak a halállal van az egyik meglehetősen legközelibb kapcsolata, ehhez képest mit sem tud a szerelemről, az iskolai életről, a szabad hétvégékről, a vizsga előtti stresszről.
A Fájdallam mindenféle „ez csak mással történik meg”, „a gyerekek nem halnak meg”, „velem ilyen sosem történhet” típusú illúziót érvénytelenít, és bevezet az életbe.
