"a mese mi vagyunk"
Kereső  »
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 01. (735.) SZÁM – JANUÁR 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Ima
Demény Péter
„Érdeklődni érdekesebb, mint ítélkezni” - Interjú Nádasdy Ádámmal
Demeter Zsuzsa
Az Elefánt, a Cowboly, az Eső és egyéb mesebeli párbajok. Laudáció Szántai János Kemény Zsigmond-díjára
Szántai János
Versek
Nora Nadjarian
Rövidprózák
Szondy György
Versek
Sebestyén Mihály
Pergamon indokolatlan ragyogása
György Alida
A sapka
Toroczkay András
Versek
Solymár András
Büszkeség
Pap Zsolt
Van egy ország, ahol lakom
Csontos Márta
Versek
Beretvás Gábor
Itt élned
Bartha Réka
Szürreális haláltánc királlyal, bolonddal
Codău Annamária
Néha ki kell dühöngnünk magunkat
ANDRÉ FERENC
Aranyélet
László Noémi
Alapvetően fáj
Jakabffy Tamás
InstruMentor
Részeg Imola
Generációs perspektíva
 
László Noémi
Alapvetően fáj
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 01. (735.) SZÁM – JANUÁR 10.


Peer Krisztián: 42. Jelenkor, Budapest, 2017. Harmadik kiadás.

 

Ez biztos valami művész. Így látja néhai jövendőbelije a költőt egy vallomásos versben. E költőt már tizenöt évvel ezelőtt, előző kötete megjelenésekor is egykönnyen így címkézhette bárki, anélkül, hogy vele bármit is tervezne. Időben még messzebbre lavírozva, bő húsz esztendővel ezelőtt Peer a tatai JAK-táborban a bejárati lépcsőn Térey János mellett ül borzos-másnaposan, és alapvetően fáj a feje.

 

Alapvető ember. A szakma java része kiakad: micsoda tehetség! 1994 és 2002 között költői élvonalban. 2007-ben jön még egy képregény, társszerzővel. A többi néma csend. Film, színház, forgatókönyv. Szerek, szeszek, lógás, tévelygés. Hajmeresztő egzisztenciális mutatványok. Az olvasót talán ez is érdekelheti, bár egyes iskolák szerint ez cseppet sem sportszerű, vegyük a szöveget önmagában, és kész.

 

A tizenöt éves szünet után jelentkező versanyagot mégsem vehetjük önmagában, pedig alapvetően arról szólna, mihez is kezd az ember önmagával, önmagában. A részben fölvágatlan alakban feltálalt kiadvány az önvesztés, a társra találás, e társ elvesztése és a tudat határán halványan felrémlő én keresésének Odüsszeiája. A versből alapvetően kisodródott ladikot valaki visszatereli a versbe, majd eltűnik, s marad a költő a betöltetlen űrrel.

 

Kegyetlen szóval mondhatnánk: micsoda ajándék, mi kellhet más egy alapvetően alkotói alkatnak, mint betöltetlen űr. Az olvasó kényelmetlenül érzi magát, mintha kukkolna, mert ebben a helyzetben, ebben a könyvben a vers, a költészet alapvetően személyes, bár megkockáztatnám: Peer Krisztián verseskönyveiben ez soha nem volt másként. Csakhogy ezúttal valódi tragédiáról beszélünk. Mintha a korsós költő addig járt volna a kútra, míg el nem tört egy amfora. Az élet vize kifolyt.

 

Alapvetően nem így történt. Alapvetően semmi közünk ahhoz, mi és hogyan történt. Tény, hogy nedves a föld, legyen szó élet vizéről, vizeletről vagy könnyről, és tény, hogy a lapokat föl kell vágnunk, ha e kegyetlen cezúra után született verseket olvasni akarjuk. Valóban kukkolók vagyunk, hiszen az olvasás egyik ösztökéje a kíváncsiság, szerencsés esetben legalábbis. Amikor olvassuk, ami történt, újra megtörténik. Ahányan, ahányszor olvassuk, annyiszor. Mit mondhatnánk? Ez biztos valami művész.

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében