A másik ágyon Messze Karnyújt
ásnyira fekszik Hallja a lé
legzetét A lélekzetét És
érzi a lélek-zenét onnan
Mint színes papírsárkányok röp
dösnek a lángra lobbant pilla
natok a panel-égen Verdes
a megszédült lélek Fölvágyja
és létezésében hajtogat
ja szét Messziről hozta és még
messzebbről jött Magától Cipel
ték szelek Hozta a szeleket
Vállára telepszik holló A
két párna között nem szakadék
tátong hanem hajlékony üres
ség Bizony mondom vakmerőség
és gyávaság ugyanazon tő
ről eredeztethető és ez
a tehetetlenség Milyen szo
morú vakmerőnek lenni Kit
a sorsa arra kényszerít A
hogy mennyi merészség kell a gyá
vasághoz is Isten rendelte
tudatlanság ez S maradjon meg
annak Pornót néz szülőszoba
ablakán keresztül Már semmi
sem szent A szenteknek sem többé
Egy karnyújtás Mégis mennyire
van attól hogy az ember boldog
nak nevezze magát A kar nyúl
de mint eljegesedett faág
önnön súlyától letörik A
képletes és valós között így
annyi a különbség hogy egyik
sem létezik Máshogy nem lehet
ami van és ami nincs És még
ide tartozik ami lehet
ne A létezés keresése
valójában tiltakozás A
nincs bosszúja a vágyakozás
felett Karnyújtásnyira fekszik
egy másik ágon Vastagszik a
jég Közeledik a töredez
és ideje A töredelmes
vallomások tönkre teszik az
emberi méltóság hitelét
A jövő vízből kinyúló tág
ra nyitott krokodilszáj Mindent
befal és mindent elemészt a
mi csont és hús és lélek A jö
vő a lét legkegyetlenebb gyil
koló gépe Mert időtlen i
dők óta létezik nem ismer
i a kegyelem semmilyen for
máját Olyan könnyű lenne azt
a karnyújtást megtenni mie
lőtt szétnyomja a kart is a jég
Fekszik Távolodik a léleg
zete Halkul a lélekzene
A lét kihűl és a méreg las
san halad fölfelé az erek
ben Méreg a kimutathatat
lan Még emberi de már alig
Hátát kőnek veti és megér
zi a kőben a zuhanást A
másik zuhanását Támaszkod
ása így bizonytalan és föl
ösleges Infrahanggal keres
ik az erezetben a megköv
ült egykori mozdulatot A
hogy a másik felé nyújtja a
kezét Karnyújtásnyira a bold
ogságnak nevezett narkotik
umtól Nem akarja magányát
plakatírozni Hideg szoba
hideg magánya fölött mereng
Még hallani véli de nem hall
ja már Vagy megszűnt vagy örökre
betömte feléje nyíló száj
át a csend Marad a krokodil
S a mindent elemésztő gyomor
