"Felolvadtak jéghegyek, tengerek"
Kereső  »
XVIII. ÉVFOLYAM 2007. 4. (474.) SZÁM - FEBRUÁR 25
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Csak ülök az ablaknál és nézem a völgyet
Egyed Emese
Trovarsi
Vissza
Gyulai Levente
Mit hallgat el a művész?
Muszka Sándor
VERSEI
Szakolczay Lajos
Az élő Nagy Gáspár
Nagy Gáspár
Jegyezvén szalmaszállal
Radics Éva
Vízszintes némaságban
Szőcs István
Merengő
Simonfy József
Versei
Király Farkas
szmogcsere
Dimény Lóránt
Marsall és Matador
Édesebb a méznél a vér
Nagy Ágnes
ezeregyéjszaka meséje
broadway-limited edition
Bálint Tamás
Fekete-fehér és kétszínű
A nők után
De működött-e a csengő?
Puskás Attila
Háború
Móritz Mátyás
Égitestek között
Varga Borbála
Párbeszéd
Vad
Helyzetjelentés
K. Kovács István
Tél(vég)i tobzódások
Bogdán László
A kintrekedtek - 3. Sivatag
Terényi Ede
... és összecsendülnek-pendülnek a hangok - Kinetizmus
 
Muszka Sándor
VERSEI
XVIII. ÉVFOLYAM 2007. 4. (474.) SZÁM - FEBRUÁR 25

Levél Jo Jing-nek

Játszik a szél a fákkal
Mind az öt fiam
Macskák bagzanak ablakom előtt
Ott vár a mennyben
Készülődöm hát.


Ha bármiért a bánat

H úrnak arca feldagadt
A rumtól egyre kékült
A nőket szerette s illatát
A fűnek ha épp kizöldült

Mesélte régen az erdőn hált
Döntött hatalmas fákat
Felfedezett egy csillagot
S ha bármiért a bánat

Fütyült meg néha énekelt
S míg csattogott a fejsze
A gond a forgáccsal elrepült
S ha bárkinek is mersze


Támadni őrá kedve volt
Mint mondja nem hátrált meg
S egy újabb pohárral ha bárki fizet még…
Egyszer reméli így lesz.



Szerelmesek

A férfi az ágyon hevert
És a plafonon játszó árnyakat nézte
Több mint egy éve már
Mondja a falnak –
A szemétbe hordta le.

December

Ha fáradtan mind ki még remél
Elhevert már s a táj kék
Szemére fátylat borít a bús hegy
S már tapintható az árnyék

Varjak érkeznek mint régi regékben
Csőrük sebzett a dértől
Szállnak remegve a házak közé le
Kábán a szürke légtől.


Míg elfogy a mag mind

Arra is gondol az ember legvégül
Élnie itt tán büntetésbül
Kellett s kelhet még
Ki tudja hány nap
Istenei
Míg megbocsátnak
S elfogy a mag mind
Mit vetni küldötték
Őrzi s tudja jól
Szüretje nincs.

Magadra vagy

Ha kialszanak a csillagok
Bár készülődhetsz de várj még
Míg ólom szekéren végleg az éjjel
S ha szétszaladt már az árnyék

Akkor indulj csak
S ha zúgott a gyár már
A várost kerüld el
Hol magadra vagy

Semmit ne kérdezz
                             GY. A.-nak

Tél jön nehéz tél
Kardot kovácsolj
Patkót lovadra
Kétélű tőrt

A hegyek közé menj
Hol árnyal a fenyves
S elfedi nyomod
A lányarcú tél

Társként istent csak
Asszonyt ne válassz
Ha ellen támad rád
Öhozzá kiálts

Ebek vérétől
Pengéd kíméld meg
Semmit ne kérdezz
S majd hallod szavát

Szerelmeim

Vissza se néz tán
A hófödte házra
Hűlő nyomára
Hol jégcsapok
Egy-egy könnyet még
Míg sorsuk a fénnyel –
Ma itt –, mondja –
Holnap ott vagyok 


Kérelem

Uraim itt a vég-alatt
Hol már annyi minden eldőlt
Ihattunk volna kénsavat
Vagy magunkra rá az erdőt

Ólmot szívünkbe 
Vagy otthagyni másnak
Kinek ha más nincs
Csontját apáknak

Uraim itt hol végszavak
S csak petíció a látkép
Jól látható már mi megmaradt
E versnyi balga játék.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében