"vadaknak nyoma bennünk"
Kereső  »
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 03. (737.) SZÁM – FEBRUÁR 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Zalán Tibor
Karnyújtásnyi idő
Tamás Dénes
„Erdély normális, velem van a baj...” - beszélgetés Vida Gáborral
Vallasek Júlia
Angolkeringő. A vigasztalanok boldogsága
Kele Fodor Ákos
A szív vége. Cigány újmesék.1
Simonfy József
Versek
Nagy Tamás
Törésveszély
ANDRÉ FERENC
aki másnak verset ás
Solymár András
Büszkeség
GOTHÁR TAMÁS
Versek
Kollár Dávid
Változatok Bernadettre 2.
Tzveta Sofronieva
Saga a lebontott udvarról
FAZAKAS ATTILA
Versek
Abafáy-Deák Csillag
Norvég minta
Batári Gábor
Yesabel mesél, mesél és mesél
Jakab-Benke Nándor
Lédererné, nincs sok a kosárban
CSUSZNER FERENCZ
Elhangolt nagybőgő
Bréda Ferenc
SZÍNÉSZ-ESSZÉ. Theatrum entis: Hanumanus Humanus. II. Párodosz
Oláh András
Akik voltunk
László Noémi
Mentőöv a láthatáron
Beszéd közben
Jakabffy Tamás
Megszentelt hidak
Zakariás Ágota
Lőrincz Gyula: 13. sor
 
Kollár Dávid
Változatok Bernadettre 2.
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 03. (737.) SZÁM – FEBRUÁR 10.


Hidegháború

Az ég éppen úgy nyílt meg felettünk,

mint ahogy 1962 októberében

kétszáz kilométerre a floridai partoktól,

a hidegháború legforróbb napjain

 

A történelemkönyvek lapjai helyett,

képletes és szószerinti értelmében,

nézzük most egymást, hogy

melyikünk pislog majd először

 

 

A múzsa

            Születésnapjára

 

Mozgása biztos, tartása fesztelen,

Lebegve írja át magát az éveken

Tiltott fölénnyel a szemedbe bámul,

Már senki sem tudja, mióta táncol

 

Újnomád nyelvek portyáznak a testén,

olvasót szédítő hófödte keblén

S míg bevált örömök űzik át az éjen,

kéjbe hűlt hallgatás minden szemérem

 

 

Első

Az első költemény,

akár az ekhó

Ha te olvasod, én írom

Sorokba tördelve

hullik ránk az idő.

 

Visszhangból tudni,

hol a kikötő.

 

 

Pierre Menard:
A 19. század költői

Szavakat keresek az olvashatatlan éjben

Két világ közt sodródva igyekszem át hozzád

a rózsaszirmokkal behintett szoroson

Tudom, ott állsz majd az áttetsző ég alatt

s én úgy láthatlak, ahogy csak az isten:

Szavak nélkül, csupaszon, a végső partvidéken

 

 

Mítosz

Időtlen anyag

szivárog a

pattogzó sejtfalak mögül

Androklész az oroszlán karmait nézi

A szétszaggatott leopárd

tetemében nyíló rózsa

őrzi a teremtés nyomait.

 

 

Egyetlen

Csak önmaga egyetlen

el nem gondolása

Mi elmondható róla

Önmagányi mása.

 

Elölről és újra

Bezárul a kör

Megváltott csend

szó helyére tör

 

 

Tandori variációk

1. Randevú

Elindulunk haza

Bár nem is voltunk sehol

Így érünk majd oda

Útközben valahol

 

 

2. Tájkép

Változik a táj

Kopár s füves, ár és es

Egyre kevesebb

 

 

3. Refrén

Pont úgy, mint mikor mindig.

Pont úgy, mint mikor máshogy

 

 

4. Zenón futása

 

Nem érek oda

A-ból B-be

Két pont közt

végtelen sok harmadik

 

 

 

 

Kollár Dávid 1993-ban született Budapesten. A PPKE BTK szociológia mesterszakos hallgatója. Versei a Vár Ucca Műhelyben és a Pannon tükörben jelentek meg.





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében