Hidegháború
Az ég éppen úgy nyílt meg felettünk,
mint ahogy 1962 októberében
kétszáz kilométerre a floridai partoktól,
a hidegháború legforróbb napjain
A történelemkönyvek lapjai helyett,
képletes és szószerinti értelmében,
nézzük most egymást, hogy
melyikünk pislog majd először
A múzsa
Születésnapjára
Mozgása biztos, tartása fesztelen,
Lebegve írja át magát az éveken
Tiltott fölénnyel a szemedbe bámul,
Már senki sem tudja, mióta táncol
Újnomád nyelvek portyáznak a testén,
olvasót szédítő hófödte keblén
S míg bevált örömök űzik át az éjen,
kéjbe hűlt hallgatás minden szemérem
Első
Az első költemény,
akár az ekhó
Ha te olvasod, én írom
Sorokba tördelve
hullik ránk az idő.
Visszhangból tudni,
hol a kikötő.
Pierre Menard:
A 19. század költői
Szavakat keresek az olvashatatlan éjben
Két világ közt sodródva igyekszem át hozzád
a rózsaszirmokkal behintett szoroson
Tudom, ott állsz majd az áttetsző ég alatt
s én úgy láthatlak, ahogy csak az isten:
Szavak nélkül, csupaszon, a végső partvidéken
Mítosz
Időtlen anyag
szivárog a
pattogzó sejtfalak mögül
Androklész az oroszlán karmait nézi
A szétszaggatott leopárd
tetemében nyíló rózsa
őrzi a teremtés nyomait.
Egyetlen
Csak önmaga egyetlen
el nem gondolása
Mi elmondható róla
Önmagányi mása.
Elölről és újra
Bezárul a kör
Megváltott csend
szó helyére tör
Tandori variációk
1. Randevú
Elindulunk haza
Bár nem is voltunk sehol
Így érünk majd oda
Útközben valahol
2. Tájkép
Változik a táj
Kopár s füves, ár és es
Egyre kevesebb
3. Refrén
Pont úgy, mint mikor mindig.
Pont úgy, mint mikor máshogy
4. Zenón futása
Nem érek oda
A-ból B-be
Két pont közt
végtelen sok harmadik
Kollár Dávid 1993-ban született Budapesten. A PPKE BTK szociológia mesterszakos hallgatója. Versei a Vár Ucca Műhelyben és a Pannon tükörben jelentek meg.
