Borcsát hetente meglátogatom, immár négy éve. Az utóbbi időben egyre nehezebben jár, valami trombózisféle miatt, ezért gyakran bevásárolok neki. Panni szívesen jön velem, lesz coki, lesz coki, kiabálja. Örül a csokinak, amire Borcsa ad pénzt, én ritkán veszek édességet a kislányomnak, úgy látom, hajlamos a hízásra. Borcsa mégis rám szól, hagyd, hogy egyen a gyerek, amit kíván, attól nő nagyra, az én Lacim is ilyen volt, egy perc alatt falta fel a tábla csokit, meg is nőtt kétméteresre, minden lány utána fordult. Hol van Laci, kérdezte Panni. Norvégiában. Az mi az? Egy ország. A Lacid ott lakik? Ott, és mire ezt a pulóvert befejezem, már itt is lesz, négy éve nem láttam. Te is anyuka vagy? Igen, mint a te anyukád. Nekem csak anyukám van, nincs apukám. Borcsa szúrós szemmel nézett rám, elfordítottam a fejem, ne lássa, hogy elpirultam.
Az asszony Panninak mutatja a megkezdett pulóvert. Korábban engem is próbált meggyőzni, hogy kössek hasonlót. Nekem ez nem jött be, nálam mindig összekuszálódtak a szálak, szétbontottam többször is, aztán felhagytam vele. A kislány jó hallgatóság, nézi a kötés hátát is, és folyton kérdez, Borcsa szakszerűen magyaráz, ez többszínű, mintás kötés, úgy nevezik, norvég minta, annyi gombolyaggal kötjük, ahány színt alkalmazunk. Látod, itt vannak a gombolyagok, külön kis zacskókban, hogy össze ne keveredjenek, bogozódjanak. Az éppen nem használt fonalat a munka visszáján, lazán vezetjük, a mintát ezen a kockás papíron készítjük elő. Itt középen csillagok lesznek. Hogy csillogjon a Lacidnak, simította meg a mintát Panni. Az asszony magához ölelte a kislányt, igen, talán így hamarabb hazatalál. És itt két oldalt lesznek a rénszarvasok. Rémek? Nem rém, rénszarvas, ami húzza a szánkót. Akkor kell hó is, szólt Panni. Igazad van, teszek hópelyhet is.
Panni minden alkalommal ellenőrzi a kötést, a szarvasok lába alá sok hókristályt kér, hogy jobban csússzon a szán, és akkor hamarabb ideér Lacid, szól Borcsához. Aztán eszébe jut, nincs is szán a képen, akkor Lacid nem érkezik meg és nemsokára elolvad a hó is. Borcsának erre nincs válasza, de kisegítem, akkor majd felül a bácsi a rénszarvas hátára. Akkor a te Lacid egy bácsi? Az asszony nem szólt, csak elmosolyodott. Ha bácsi, van gyereke is? Senki se válaszolt, Borcsa visszabontott pár szemet a kötésen, pedig nem látszott hiba a mintában, és nem nézett a kislányra. Én gyorsan kimentem a szobából. Panni se folytatta a kérdezősködést, kiszaladt az udvarra, mert újból havazni kezdett.
Karácsony első napján ajándékkal indultunk Borcsához, Panni választotta ki a szép színes fonalakat. Mint mindig, most is ő csöngetett. A kislány szótlanul bámult az ajtót nyitó magas, pocakos férfire. Kezemből kiesett a díszes ajándékzacskó, a színes fonalgombolyagok szétgurultak a földön. Panni nem vette le szemét a pulóverről, a csillagokat nézte a pocakon és a hókristályokat. Szipogva kérdezte, hova lettek a rémszarvasok? Így mondta, rém! A férfi nevetett, és amikor felemelte a karját, hóna alatt feltűntek a szaladó rénszarvasok. Panni hozzám bújt és a férfi pocakjára mutatva, fülembe súgta: Lacinak is lesz gyereke?
