"vadaknak nyoma bennünk"
Kereső  »
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 03. (737.) SZÁM – FEBRUÁR 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Zalán Tibor
Karnyújtásnyi idő
Tamás Dénes
„Erdély normális, velem van a baj...” - beszélgetés Vida Gáborral
Vallasek Júlia
Angolkeringő. A vigasztalanok boldogsága
Kele Fodor Ákos
A szív vége. Cigány újmesék.1
Simonfy József
Versek
Nagy Tamás
Törésveszély
ANDRÉ FERENC
aki másnak verset ás
Solymár András
Büszkeség
GOTHÁR TAMÁS
Versek
Kollár Dávid
Változatok Bernadettre 2.
Tzveta Sofronieva
Saga a lebontott udvarról
FAZAKAS ATTILA
Versek
Abafáy-Deák Csillag
Norvég minta
Batári Gábor
Yesabel mesél, mesél és mesél
Jakab-Benke Nándor
Lédererné, nincs sok a kosárban
CSUSZNER FERENCZ
Elhangolt nagybőgő
Bréda Ferenc
SZÍNÉSZ-ESSZÉ. Theatrum entis: Hanumanus Humanus. II. Párodosz
Oláh András
Akik voltunk
László Noémi
Mentőöv a láthatáron
Beszéd közben
Jakabffy Tamás
Megszentelt hidak
Zakariás Ágota
Lőrincz Gyula: 13. sor
 
Abafáy-Deák Csillag
Norvég minta
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 03. (737.) SZÁM – FEBRUÁR 10.

Borcsát hetente meglátogatom, immár négy éve. Az utóbbi időben egyre nehezebben jár, valami trombózisféle miatt, ezért gyakran bevásárolok neki. Panni szívesen jön velem, lesz coki, lesz coki, kiabálja. Örül a csokinak, amire Borcsa ad pénzt, én ritkán veszek édességet a kislányomnak, úgy látom, hajlamos a hízásra. Borcsa mégis rám szól, hagyd, hogy egyen a gyerek, amit kíván, attól nő nagyra, az én Lacim is ilyen volt, egy perc alatt falta fel a tábla csokit, meg is nőtt kétméteresre, minden lány utána fordult. Hol van Laci, kérdezte Panni. Norvégiában. Az mi az? Egy ország. A Lacid ott lakik? Ott, és mire ezt a pulóvert befejezem, már itt is lesz, négy éve nem láttam. Te is anyuka vagy? Igen, mint a te anyukád. Nekem csak anyukám van, nincs apukám. Borcsa szúrós szemmel nézett rám, elfordítottam a fejem, ne lássa, hogy elpirultam.

 

Az asszony Panninak mutatja a megkezdett pulóvert. Korábban engem is próbált meggyőzni, hogy kössek hasonlót. Nekem ez nem jött be, nálam mindig összekuszálódtak a szálak, szétbontottam többször is, aztán felhagytam vele. A kislány jó hallgatóság, nézi a kötés hátát is, és folyton kérdez, Borcsa szakszerűen magyaráz, ez többszínű, mintás kötés, úgy nevezik, norvég minta, annyi gombolyaggal kötjük, ahány színt alkalmazunk. Látod, itt vannak a gombolyagok, külön kis zacskókban, hogy össze ne keveredjenek, bogozódjanak. Az éppen nem használt fonalat a munka visszáján, lazán vezetjük, a mintát ezen a kockás papíron készítjük elő. Itt középen csillagok lesznek. Hogy csillogjon a Lacidnak, simította meg a mintát Panni. Az asszony magához ölelte a kislányt, igen, talán így hamarabb hazatalál. És itt két oldalt lesznek a rénszarvasok. Rémek? Nem rém, rénszarvas, ami húzza a szánkót. Akkor kell hó is, szólt Panni. Igazad van, teszek hópelyhet is.

 

Panni minden alkalommal ellenőrzi a kötést, a szarvasok lába alá sok hókristályt kér, hogy jobban csússzon a szán, és akkor hamarabb ideér Lacid, szól Borcsához. Aztán eszébe jut, nincs is szán a képen, akkor Lacid nem érkezik meg és nemsokára elolvad a hó is. Borcsának erre nincs válasza, de kisegítem, akkor majd felül a bácsi a rénszarvas hátára. Akkor a te Lacid egy bácsi? Az asszony nem szólt, csak elmosolyodott. Ha bácsi, van gyereke is? Senki se válaszolt, Borcsa visszabontott pár szemet a kötésen, pedig nem látszott hiba a mintában, és nem nézett a kislányra. Én gyorsan kimentem a szobából. Panni se folytatta a kérdezősködést, kiszaladt az udvarra, mert újból havazni kezdett.

 

Karácsony első napján ajándékkal indultunk Borcsához, Panni választotta ki a szép színes fonalakat. Mint mindig, most is ő csöngetett. A kislány szótlanul bámult az ajtót nyitó magas, pocakos férfire. Kezemből kiesett a díszes ajándékzacskó, a színes fonalgombolyagok szétgurultak a földön. Panni nem vette le szemét a pulóverről, a csillagokat nézte a pocakon és a hókristályokat. Szipogva kérdezte, hova lettek a rémszarvasok? Így mondta, rém! A férfi nevetett, és amikor felemelte a karját, hóna alatt feltűntek a szaladó rénszarvasok. Panni hozzám bújt és a férfi pocakjára mutatva, fülembe súgta: Lacinak is lesz gyereke?





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében