"Testvérek, külön úton járnak"
Kereső  »
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 04. (738.) SZÁM – FEBRUÁR 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Erdélyi kard
BIRÓ ANNAMÁRIA
„Egykori önmagamnak írok” - beszélgetés Szilágyi Márton irodalomtörténésszel
Egyed Emese
Szürke árny
Tzveta Sofronieva
Saga a lebontott udvarról (Saga über den abgerissenen Hof)
Angi István
Maestro Dorin Pop centenáriumán
Egyed Emese
Az eleven tudásról (Dr. Gaal György hetvenéves?)
horváth csaba
A fel nem adható város kronológiája
HORVÁTH BENJI
Álomláz
Fehér Renátó
Versek
FISCHER BOTOND
Black Hole Sun
Sánta Miriám
Év végén
LÁSZLÓFFY ALADÁR
Dühöng a déli szél
Marius Tabacu
Arioso dolente
Bíró Gergely
Az egyenruha
Beretvás Gábor
Kivilágos kivirradtig
Bréda Ferenc
SZÍNÉSZ-ESSZÉ. Theatrum entis: opera optica. III. Épiszódioi
Szabó Csenge
A kapcsolatok elviselhető könnyűsége
Papp Attila Zsolt
Hajnalban érkezik egy cirkusz
Demeter Zsuzsa
Gaal György szemüvege
Jakabffy Tamás
Moz-Art à la Haydn
Túros Eszter
TAGok
 
Fehér Renátó
Versek
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 04. (738.) SZÁM – FEBRUÁR 25.

 

Echo

 

Live at Pompeii

 

Benne semmi zöld és semmi tengerkék.

Gomolygó hamu a délkeleti széllel.

Mint napfogyatkozáskor, sötét felét a Holdnak.

Nyolc méter vastagon ezerötszáz évig.

Lávaüregből a város negatívja.

Zenekar és stáb az amfiteátrumban.

Akusztikáját az üres lelátóknak.

Termikus sokkhoz semmilyen betétdalt.

One of these days I am gonna cut you into.

Morajlás, sikoly és halálhörgés félbe.

Akkordok zöreje ugyanúgy tufából.

Kopogó habkövet cineken és pergőn.

Ahogy kráteromlás orgonafutamra.

Később a megülő pernyétől a hangzás.

Ha elsötétül a forgatási helyszín.

Testvérváros, másik halmazállapotban.

 

Hagyaték, 1901

 

„Minden fáraszt. Nem mondhatja senki, hogy a szeme eleget látott,
vagy hogy a füle eleget hallott. Ami volt, az lesz újra, és ami történt,
az történik megint”
(Prédikátor Könyve, 1:8-9)

 

„mert annyira élet, amennyire folytatódik, és ha folytatódik
a jövőben, azzal fogy belőle az élet”
(Carlo Michelstaedter: A meggyőződés és a retorika)

 

Biztos voltam benne, hogy újév van,
bár nem hajnalodott még, amikor
a légszomj vagy az árbócok fütyülése felébresztett,
emlékeztem, hogy álmomban
pikkelyek serkentek a szájpadlásomon,
és úgy rezgette őket a lassú légzés,
mint odalent a vitorlasarkakat
a még csak mormoló Bóra,

ébredés után a nyelvem a pikkelyek felé
kotorászott, de helyükön keserű ízt talált,
ezért az udvarra indultam vízért,
akkor már tudtam, hogy ez az óra
nem tetőzés, nem is újraindulás,
legfeljebb felfüggesztődés egy pillanatra,
puszta illúzió az áramlásban, tudtam,
hogy az elmúlt hetek hangulata idézte elő,
a szónoklat, ahogy jövőről és új időszámításról
győzködték egymást a járókelők, tőlem pedig,
látva, hogy lelkesültségükben kevéssé osztozom,
folyton azt kérdezgették,
„miért vagy szomorú, Carlo?”,
pedig nem voltam szomorú,
csupán nem láttam értelmét
hazudni bármilyen változásról,
sem arról, hogy mi ér révbe, mert
a halál előtt semmi, vagy ha mégis,
akkor meg is szűnik révnek lenni rögtön,
helyén felmorajlik a nyílt tenger,
a megfáradt partok nélküli, hajótlanul,
olyan mélységgel, amiről csak versek szólhatnának,
igazi szemtanúk, szökött sirályok még meg sem írt versei,
ha nem mindjárt megírhatatlanok,
s mintha kívül a testen bármit is mérhetnének ciklusok,

akkor, vízért az udvarra menet,
a felzokogó kavicson döntöttem arról is,
hogy elég a félelemből,
mert már épp belekezdtem volna
várható veszteségeim lajstromozásába,
még ki sem nyílt szememre hályogként
szakadt rá a tengernyi idő, amit
minden év újra kínál szabadon hordani el bármilyen tragédiának,

s ha végül be is köszöntött ma a huszadik század,
és fogadják mint civilizáció és történelem,
én biztosan nem vártam előre,
berendezkedni benne mégis kénytelen vagyok,
és lássátok, iszom a vizéből,
de nem csillapodik a szomjam,
én mégis iszom, mert
soha nem inni többé sem gyógyír,
már az elejétől ugyanúgy kopnak a napok.

 

Fehér Renátó költő, 1989-ben született Szombathelyen. A Hévíz folyóirat és a Litera.hu szerkesztője. Kötete: Garázsmenet (Magvető, Budapest, 2014).





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében